Sötét volt mire Nata befejezte a gyakorlást. Igaz késő ősz volt és ilyenkor hamar sötétedett. Az erdőben volt, alig háromszáz méterre a háztól, de a sűrű növényzettől egyáltalán nem látszott az épület. Blup Blup a fűben játszott egy gesztenyével míg gazdája a kis tűznyalábot nézte áhítattal, amely a markában égett. Igaz nem volt gömb alakja - meg egyáltalán bármilyen formája - de ha ügyesen hajította, akkor fellobbant ott, ahova dobta. Összeszorította a tenyerét és a tűz sisteregve kialudt, majd az égre tekintett.

„Haza" kéne menni kajálni.

-Blup Blup gyere, megyünk vissza!

Blup Blup szomorúan gazdájához futott, majd bánatosan visszatekintett a gesztenyére. Nata felvette a madárkát majd a gesztenyéért nyúlt és a zsebébe tette. Blup Blup kíváncsi tekintettel nézte őt.

-Hazaviszem neked.

Lassan megindultak. Nata az elmúlt napok eseményin gondolkodott. Túl gyorsan történt minden és úgy érezte, hogy nincs vége. A hányinger kerülgette, ha arra gondolt, hogy Slenderman-nek gyilkoljon. Ő csak is magának gyilkos és azt akit őt választ! Nem valami porcelán polipnak, akinek éppen hatalom vágya van. Blup Blup elkezdte csipegetni Nata nyakát, de az túlságosan is elvonta magát és pufogott így nem vette észre. Erre Blup Blup még erősebben csípte meg és elkezdett sírni (azaz magas hangon szomorúan csipogni) mire Nata feleszmélt és ijedve ránézett.

-Baj van Blup Blup?

Blup Blup ekkor elhallgatott és megmerevedett. Nata fülelni kezdett és rájött, hogy mire akarta Blup Blup felhívni a figyelmét. Valami követi őket. Nata a neszekből megállapította a forrás helyét és harcra készen állt fel, bal kezében ott csillogott a dobókése, jobb kezében pedig aktiválta a tüzet amit képes volt valamennyire dobni. Az erdő ebben a pillanatban elcsendesedett. A csönd mintha nem evilági lett volna, még levelek zörgését, hullását sem lehetett hallani. Az egyetlen ami a lány számara megtörte ezt a csendet, az a saját szívdobogása volt. Nem vette le a szemét a helyről, ahol utoljára hallotta a zajt, mert érezte, hogy az a valaki- vagy valami- ott van.

Ba-dum Ba-dum

A szívdobbanások egyre hangosabbak. A lény még nem jött elő, de Nata érezte, hogy őt nézi. Szinte érezte, ahogy egyre közelebb mászik hozzá.

Ba-dum Ba-du-

A lény vérfagyasztó sikollyal ugrott elő a bokrok közül egyenesen a lánynak. Natában az ütő is megállt egy pillanatra és ijedtében maga elé dobta le a tüzet amely belobbanva hárította a lényt. A tűz fényénél szemügyre tudta venni. Fehér bőre volt, mint Slenderman-nek, teste egy emberéhez hasonlatos. Csontsovány volt, úgy nézett ki mint aki hónapok óta nem evett egy falatot sem. Látszott a gerince és szinte az összes csontja. Karja hosszú volt, ujjain hatalmas karmokkal, szájában éles fogak helyezkedtek el és fekete szemeiből látszott, hogy nincs lelke. Lehet egyszer volt, de már elvesztette.

-MI A FRANC VAGY TE?! -Akadt ki a lány miközben egy újabb támadást hárított. Érezte, ahogy a testében elterjed az erő és a féleme eltűnik, helyét pedig átveszi a düh és a magabiztosság.-Most megdöglesz te korcs!

Nata lángokat dobált szét egy nagy kört alkotva. A szörny hamar rájött, hogy Nata bekerítette magukat. Gyilkos tekintette nem látszott a maszktól, pedig most nagyon meg akarta mutatni. A tűzgyűrű elkezdett lassan szűkülni. A szörny egy újabb vérfagyasztó sikollyal támadt felé, hatalmas karmaival a lány fejét célozta és pár centin múlott csupán, hogy nem találta el. Nata kihasználva az alkalmat gyorsan megvágta a lényt az oldalán. A vágás nem volt mély, csepegett belőle a vér, de csak arra volt jó, hogy felidegesítse a szörnyet. A második támadást nem tudta kivédeni. A szörny kicselezte és karmaival Nata karjaiba kapaszkodott, felsérve húst és bőrt és megharapta a sérült vállat. Nata a fájdalomtól felordított, és dühében a lény arcába robbantott egy hatalmas tűzcsóvát. A lény fájdalmas visítással terült el a földön. Bőre megégett és gőzölgött, pár helyen látszott a hús. A szörny végül felállt, és Nata szemeibe nézett. A maszk szemnyílásain át csak egy fehéren világító pont látszott, mintha a lány pupillái lennének.

A két fél tajtékzó dühvel nézett egymásra. Natából teljesen kiszorult az eddig is furcsa emberi elme és helyét átvette egy vadállat, amelyik darabokra akarja szedni a prédáját.

Mielőtt azonban bármi is történhetett volna, lőfegyverek hangja hangzott fel, nagyon közel hozzájuk. Pontosabban háromszor. Az úton a Proxy-k tűntek fel Debbidóval, és mind ingerültnek tűntek.

A tűzgyűrű szélénél megálltak és Masky Hoodie-val tovább lőtt a szörnyre. A lény megfutamodott és átugorva a most már kialudni készülő tűzön eltűnt a bozótosban. Nata a szörny után ordított.

-GYERE VISSZA TE ROHADÉK!

-Moly!- Hallott egy hangot de nem törődött vele. Dühe átvette az irányítást a józan esze felett.

-MEGÖLLEK! GYERE IDE TE MOCSKOS-

Nata a szörny után ment volna, mikor Debbidó egy ugrással előtte termett és átkarolva őt lefogta.

-Tesó nyugodj le!

-NEM! Eresz el vagy-!

-Tesó már elment, te pedig sérült vagy! Csak nyugodj le jó?

Nata lassan a Proxykra nézett, akik ösztönösen hátráltak egy lépést amikor megláttak Nata „szemét". Teste elernyedt és hihetetlenül fáradtnak érezte magát. Debbidó ekkor elengedte.

-Lenyugodtál?

-Csak fáradt vagyok.- Sziszegte Nata.

Debbidó bólintott.

-Már megint megsérültél. Jesszus lesz olyan, hogy sértetlen vagy?

-Kételkedem benne. -Morogta.

-Hoodie és én átvizsgáljuk a terepet. Toby visszakísér titeket a bázisra.- Szólalt meg hirtelen Masky, ellentmondást nem tűrő hangon.

-Rendben.- Nata elindult a ház felé, Toby és Debbidó követték, Maskyék pedig eltűntek az erdőbe.

~ ◇○●○◇ ~

Slenderman némán tombolt a kandalló előtt. Toby és Debbidó feszengve álltak a kanapék között míg EJ Nata sebeit varrta be. A levegőt megtöltötte a düh és a nyugtalanság, a csendet pedig csak a kandallóban lévő tűz pattogása törte meg.

Miután Debbidóék visszatértek és Slenderman meglátta a sérült Natát, rögtön magyarázatott követelt. Miután Toby letudta annyival, hogy 'megtámadtak' Slenderman mindenkit aki a házban volt, felküldte a szobáikba. Csak EJ maradt lent, hogy eltudja látni a lányt. Így kötöttek ki a nappaliban. Slenderman megfordult és a jelenlévőkre nézet - EJ kivételével.

-Nos, mi is történt pontosan? - Hangja most még zordabb volt, mind eddig bármikor, de hallatszott rajta, hogy próbál nyugodt maradni.

-Rake megtámadta Molyt. Csak ennyit tudok.- Válaszolt Toby. Debbidó idegesen feszengett mellette. Slenderman Natára tekintett.

-Hogy történt?

EJ végzett az egyik öltéssel és egy ollóval elvágta a cérnát, ezután hagyta, hogy Moly beszéljen mielőtt elkezdi a másikat.

-Kint gyakoroltam az erdőben. Amikor visszafelé jöttem Blu- akarom mondani meghallottam, hogy jön utánam valami, és nemsokkal később előugrott a bokorból ez az izé. - Nata kissé leizzadt és remélte, hogy senki sem veszi komolyan a nyelvbotlását, amikor kiakarta mondani Blup Blup nevét. A szobában egyedül Debbidó ismerte a madarat, és hamar rájött, hogy az állat még Nata nyakánál rejtőzködhet. Szerencsére senkit sem érdekelt a nyelvbotlás. Slenderman csápjai idegesen mozgolódtak a helyükön.

-Reggel értesíteni foglak titeket az esettel kapcsolatos döntéseimről. Mindenki menjen a szobájába. Proxy-k! Ti gyertek az irodámba.- Ezzel pedig eltűnt a nappaliból, úgy mintha ott se lett volna. Debbidó hamar elhúzta a csíkot, a proxyk is elmentek, csak Nata és EJ maradt a nappaliban, arra a kis időre, míg bevarrják a sebeket.

Reggel Nata ugyan oda ült, ahol az előző reggelen is. Debbidó most is előtte ült, és csendben iszogatta a kávéját. Ingerültnek tűnt, ami nem volt csoda, az étkező légköre végett. Mindenki zaklatott volt, senki se értett semmit. Slenderman lassan és méltóság teljesen felállt a régi székéből, mire síri csend lett az étkezőben.

-A tegnap történtek miatt egy fontos döntést kellet meghoznom; Úgy érzem itt az ideje, hogy megtudjátok, hogy miért hoztalak ide benneteket. Az oka egyszerű: Egy túlvilági démon és jómagam az utóbbi időben ugyanarra a dologra fenjünk a fogunkat: Hatalomra. Sajnos Zalgo a démon megszerezte ennek a hatalomnak a forrását, de a fülembe jutott, hogy használni még nem tudja. Ezt a bizonyos hatalmat, vagy erőt akarom elvenni tőle, és ti fogtok nekem ebbe segíteni.

A segíteni úgy ejtette ki, mintha már most eltervezte volna, hogy ki hol fogja feláldozni magát érte. A teremben döbbent csend támadt, mindaddig míg feldolgozták a hirtelen jött információkat. Azután viszont kitört a káosz. Az emberek (vagy legyenek ők bármik is) csapkodni és üvölteni kezdtek. Nata csak pár mondatott halott tisztán

-Ezt nem teheti velünk!

-Harcolni egy démon ellen öngyilkosság!

-Én nem vagyok csicskád! Nem fogok neked gyilkolni!

És ezekhez hasonló mondatok árasztották el a termet.

-CSEND LEGYEN!-Ordított fel Slenderman. Sötét aurája megnövekedett, csápjai pedig vészjóslóan csapkodtak körülötte. A teremben újra csend lett, de nem olyan mint az előbb. A levegőt most a vérszomj, a harag és az idegesség egyvelege töltötte meg.

-Aki nem mellettem harcol, az ellenem harcol! Aki szökni próbál azt azonnal megöletem - vagy én magam ölöm meg! Mindenkinek kötelező betartania a parancsaimat! Aki bármit is tervezni fog a hátam mögött az figyelmeztetem: tudni fogok róla! A ház területét csak az engedélyemmel lehet elhagyni! Akinek ez nem teszik az meghal!

Az utolsó szó még Slenderman eltűnése után is visszhangzott az emberek fejében.