A proxyk megálltak előttük. Ruhájuk csupa korom volt és erősen füst szagot árasztottak. Nata elégedetten végignézett rajtuk, a tűz amit okozott megtette a hatását. Debbidó karba tett kezekkel lesajnáló pillantásokat vetett rájuk. Clockwork és Eyeless Jack érezte a feszültséget a levegőben, ennek ellenére nem léptek közbe.

-Ügyes kis trükk volt.- Köpte a szavakat a fehér maszkos. Nata továbbra is elégedetten vigyorgott maszkja takarásában.

-Köszönöm, máskor is megmutatom ha szeretnéd.

Debbidó majdnem felnevetett, de visszatudta magát fogni. Ezek az emberek még nála is őrültebbek, még csak az kéne, hogy nekik ugorjanak. A proxyk azonban még így is észrevették, hogy Debbidó gúnyosan elmosolyodott.

-Viccesnek találod?-Kérdezte a fehér maszkos. Mielőtt Debbidó válaszolhatott volna, Clockwork közbelépett.

-Nem az első napjukon kéne balhét csinálni Masky.- Masky-aki ezek szerint a fehér maszkos- csak ciccegett egyet. Clock Natáékhoz fordult. -Moly, Debbidó ők itt a Proxyk. Ő itt Hoodie, Masky és Ticci Toby. Proxyk ők itt Debbidó és Moly.

A két fél csak bólintott. Natának újra elkezdett fájni a válla. EJ-re pillantott aki visszanézett rá.

A két maszkos megérti egymást mi?

-EJ megmutatnád, hogy merre van az orvosi szoba?

EJ csak bólintott és elindult. Nata követni akarta de Masky hirtelen elé került. A lány felnézett a fehérmaszkosra.

-Miva'?- Kérdezte flegmán és közben megpróbálta kikerülni Masky-t. EJ magált a nappali bejáratánál és visszatekintett a csoportra.

-Az orvosi szobába mennél mi? Még se lehetsz olyan kemény, ha harc nélkül sérültél meg.- Masky hangjában érezhető volt a gúny és az utálat Nata felé, de a lány csak megint megpróbálta kikerülni. Sikertelenül.

-ÁTENGEDNÉL VÉGRE?!

-Miért tennék ilyet? Addig jó nekünk amíg ilyen gyenge vagy.

-Masky, Molynak el kell látni a sebét.- Szólt oda Clockwork.-Slender nem fog örülni ha gyengíted a szövetségeseit.

Nata gúnyosan folytatta amit Clock elkezdett.

-Plusz a házban nem lehet verekedni nem igaz? Akkor merj kiállni ellenem amikor nem vagyok sérült! Bár ahogy az előbb említetted, te csak a gyenge ellenfelekre mész ugye?

A következő pillanatban Nata kapott egy ballost. Masky behúzott neki egyet, amitől megtántorodott és majdnem hátraesett. A világ forgott vele pár másodpercig, arca rettentően fájt az ütéstől, de ezt nem mutatta ki. Szerencsére a maszkjának nem lett semmi baja, épségben volt még mindig a fején, tökéletesen takarva az arcát továbbra is. Natában düh robbant, úgy érezte, hogy megakarta ölni Maszky-t.

-TE!- Mielőtt nekiugrott volna a fiúnak, egy kék folt suhant el mellette és a következő pillanatban már Masky feküdt a földön. Debbidó akkorát húzott be neki, hogy eltörhetett az orra. Nata nem értette, hogy Debbidó miért szólt bele a „csatájába" de ezt végül nem tette szóvá.

-Én mentem. -Morogta. Debbidó csak bólintott és próbált segíteni Hoodie-nak és Ticci Toby-nak felszedni Masky-t. Úgy tűnt, hogy nem igazán zavarta őket különösebbképp, hogy a társukat kiütötték.
Nata EJ-t követve ballagott fel az első emeletre, ahonnan a jobb oldali első ajtóhoz mentek. Ahogy beléptek Nata egyből feltérképezte a szobát. Leginkább az iskolaorvos rendelőjéhez tudta volna hasonlítani. Fehér félig csempés fal és szintén fehér márványpadló fénylett a led lámpa miatt. A szoba közepén egy orvosi ágy állt, a falak mentén pedig polcok, szekrények és üveges vitrinek helyezkedtek el, bennük mindenféle orvosi felszereléssel.

-Ülj le!- Mutatott EJ az ágyra. Nata szó nélkül leült.

~ ◇○●○◇ ~

Nata kissé elgémberedve jött ki a szobából. EJ kifertőtlenítette és összevarrta a sebét és kapott egy doboz fájdalomcsillapítót. Lassan visszacammogott a szobája és kizárt mindenkit, aki zavargatni merte volna.

-Blup Blup? Itt vagy?- Hangja kicsit gyenge volt, a gyógyszerek megtették a hatásukat. Nata úgy érezte, hogy állóhelyében képes lett volna elaludni.
Blup Blup a paplan alól bukkant fel és boldog szárnycsapkodásokkal köszöntötte gazdáját. Nata előhalászta a magokat, amiket a konyhában szerzett és hanyagul Blup Blup elé dobta majd elterült az ágyon és elaludt.
Csak reggel ébredt fel, akkor is azért mert valamelyik vadmarha dörömbölt az ajtaján. A napsugarak lágyan ringatóztak a poros szobában, nem törődve azzal, hogy kiégetik a lány retináját. Nata álmosnak érezte még magát, és az ágy szinte mágnesként tartotta ezért nem kelt fel. Elsőre. A második dörömbölés áradatra viszont felpattant és az ajtajához vágta a párnáját.

-MEGYEK MÁR NAH CSAK NE BASZD SZÉT AZ AJTÓMAT!

-Igyekezz már akkor!

Nata nem tudta elsőre beazonosítani a hangot, de utána rájött, hogy Debbidó volt. Káromkodva kikászálódott az ágyból és kinyújtózkodott egy kicsit. Válla még mindig sajgott ezért Nata kivette a zsebében felejtett gyógyszert, amit EJ-től kapott és a maszkját félrehúzva bekapott egy szemet, majd az íróasztalra tette a többit. Kissé még álmosan kilépett a folyósóra és a legközelebbi fürdőbe ment. A mosdókagyló elé állva levette a maszkját és megmosta az arcát. A tükörben megnézte a tegnapi ütés nyomát is. A jobb arccsontja alatt egy lila folt volt de semmi több. Nata most jött rá, hogy milyen régóta nem látta az arcát. Sötétbarna szemei álmosan pislogtak vissza rá, az elülső hajtincse még mindig élénk narancssárga volt, szeplői, az orra és az arcvonásai pedig még mindig egy ártatlan kisbáránynak festették le. Pedig ettől nem is lehetett volna messzebb. Gyorsan visszatette a maszkot és lement a földszintre. Az étkező felöl élénk beszélgetések ütötték meg a fülét, így arra vette az irányt. Az étkezőben sok furábbnál is furább ember -vagy lény- volt, épp reggeliztek. Nata egy pillanatra úgy gondolta, hogy megfordult és visszajön később -addig is alszik egy keveset- amikor megpillantotta Debbidó kezét aki neki integet. A jobb szélső asztal legelején ült. Nata gyorsan odalépkedett és leült Debbidóval szemben- egy zöldruhás elf mellé. Debbidó mellet Jeff ült aki feltűnően csendben méregetett mindenkit. Nata észrevette, hogy Slenderman a középső asztal legvégén ült és újságot olvas.

-'Reggelt!-Köszönt és az asztalon lévő kannáért nyúlt ami kávéillatot árasztott. Elvett egy tiszta bögrét is és egy kevés cukorral töltötte meg mielőtt kávét öntött volna belé.

-Jobb reggelt Moly.- Morogta Debbidó és beleivott a saját bögréjébe. -Jól aludtál?

-Addig jól, amíg nem szándékoztad kitörni az ajtóm. - Morogta Nata és feljebb csúsztatta a maszkját annyira, hogy tudjon inni a kávéjából. Debbidó csak gúnyosan elmosolyodott.

-Csak erre keltél fel mi mást tehettem volna?

Nata gyorsan legyűrte a maradék kávéját, hogy visszatudja húzni a maszkját és csak azután válaszolt.

-Legközelebb meghalsz. Csak úgy mondom.- Közölte fenyegető hangnemben, de az álmosság miatt senki se tudta komolyan venni. Főleg nem Debbidó, aki csak halkan nevetett rajta.

-Persze-persze.

Nata ekkor vette észre a jobbján ülő elfet, aki leplezetlenül figyelte a beszélgetésüket- Jeffel karöltve természetesen.

-Te ki vagy? Nem láttalak tegnap. -Dobta gyorsan föl Nata, érezve, hogy a kis krapek is beakar szállni a beszélgetésbe.

-BEN vagyok.-Hangja nagyon fura volt. Mintha egy magnót dobtak volna a vízbe és minimális működéssel ilyen hangokat kezdett el volna kiadni.

-Persze, hogy nem láttad.-Szólt közbe Jeff. Debbidó csendben figyelte a beszélgetést ártatlanul iszogatva a kávéját.-Egész nap a szobájában kockul. Tegnap este is úgy nyomogattad az a szaros klaviatúrát, hogy csodálom, hogy nem pattogtak ki a retkes billentyűk belőle.

BEN felháborodva nézett Jeffre.

-Nélkülem nem használhatnátok a szaros internetet sem, szóval pofa be!

-Nekem zörögsz papírzacskó?!-Kérdezte Jeff indulatosabban. Nata unottan konstatálta, hogy mostantól le kell mondania a nyugodt reggelekről.

- Nyugodjatok le!- Morogta Debbidó.-Semmi kedvem ezt hallgatni kora reggel.

-Tényleg mennyi is az idő?-Kérdezte Nata álomittasan. Lassan kezdte érezni, hogy igencsak a kávés kancsóért nyúlna.

-Nem tom'.-Vágta rá Jeff, BEN pedig előhúzott egy telefont. Nata ekkor vette jobban szemügyre a manót. Fekete volt az egész szeme a vörös íriszein kívül. Vér is folyt belőle. Haja szőke volt, fülei hegyesek. Natát emlékeztette valakire de fogalma sem volt, hogy kire.

-Fél hét.

Debbidó, Jeff és Nata egyszerre nyögött fel. Úgy tűnt egyikük sem akart ilyenkor fent lenni. A teremben hirtelen csendlett, ahogy Slenderman széke csikorogva elmozdult. Az óriás lassan végignézett a termen, tekintete pedig megállt rajtuk. Nata érezte, ahogy megfagy az ereiben a vér.