-Ki vagy?!- Kérdezte Nata az előtte álló két méter magas, arctalan lénytől, miközben társát védte aki ájultan feküdt mögötte.

-Slenderman vagyok és egy ajánlattal érkeztem.- Hangja ugyan olyan zord és hideg volt, mint az aurája, amitől a lányt kirázta a hideg.

A csend ólomsúlyként hullott rá az utcára. A távolban szirénák hangja hallatszott, valószínűleg a robbanás miatt hívták ki a tűzoltókat vagy a rendőröket. Az arctalan lény a hangok irányába fordult. Nata úgy érezte, hogy a szörny is rájött: nincs túl sok idejünk. Maximum negyed óra, de nem több. Összeszedve minden maradék erejét felállt, hogy ha kell, harcra készen legyen. Annak ellenére, hogy a Hófehérke ellen akkor sem nyerhetne, ha teljes erejében lenne.

Francba az egésszel! Itt fogok megdögleni!

A lény Natára tekintett. Vagyis a lány úgy érezte ő rá néz, mivel a feje feléje fordult. Szemek hiányában azonban ezt nehéz volt megállapítania.

Szemekkel még ijesztőbb lenne, jobb is, hogy nincs neki.

-Érdekel az ajánlat, leány?

-Ha nincs benne az én vagy Blup Blup halála akkor talán.- Szisszent vissza.

-Csak a „nem" válasz esetén lép fel a halál opció.- Válaszolt kimérten. Nata összevont szemöldökkel nézett Slenderman-re. Ez persze nem látszott a maszkjától.

-Szóval mindenképp igent kell mondanom mi?

-Úgy is mondhatjuk.

-Így fogod megkérni álmaid nőjének kezét is? Csak mert elég jól működik ez a módszer.- Slenderman teste megfeszült, de nem úgy tünt, mint aki támadni akarna.

-Az ajánlatom a következő.- Tért a tárgyra.- Otthont adok, te pedig a szövetségesem leszel cserébe.

Szövetség?.... Miatta támadott meg Debbido?!

-Debbidónak is tettél ajánlatott?

-Igen.- Válaszolt kertelés nélkül.

-Gondolom elfogadta, ha még életben van.- Jegyezte meg Nata. Hangja lenéző volt, Slenderman pedig közelebb lépet a lányhoz, és felé nyújtotta fehér kezét, úgy mint aki már nyert.

-És te is elfogadod nem igaz?

Nata nem válaszolt. Tekintete fel alá járt Debbidó, Blup Blup és Slenderman között. A szirénák hangja már csak pár saroknyira hallatszott és a lány tudta: nincs több idejük. Túl gyenge ahhoz, hogy elmeneküljön a rendőrök elől, Slenderman ajánlata az utolsó esélye arra, hogy a mai napot élve megússza.

-Rendben! -Kiálltot fel türelmetlenül és megrázta Slenderman kezét.- Csak tűnjünk már el innét!

A következő pillanatba Nata szorítást érzett az egész testén, a világ elmosódott körülötte, és mikor a talpa újra talajt fogott érezte ahogy megtántorodik és a hátára esik. A füle csengett és szédült, nem tudta, hogy mi történt pontosan. Ahogy a szédülés a csengés elmúlt, észrevette, hogy nem a városban van. Csend volt, fák vették körbe és a természet kellemes illata a maszkján át is érződött. Lassan felült és körbe tekintett: valóban egy erdőben volt. Azt, hogy melyikben és azon belül pontosan hol, azt nem tudta.

-Hol vagyunk?-Kérdezte meg Slendermant. Noha nem látta a lényt, valószínűnek tartotta, hogy a közelében volt.

-A területem határán.-Szólalt meg a fagyos hang a háta mögül. Nata hátra pillantott. Debbidó még mindig ájult volt, egy fának támasztva feküdt, mellette a lény, akinek kezében ott volt a reszkető Blup Blup. Natában erre azonnal felébredt a védelmező ösztön és egyből felált, amit Slenderman észrevett és a lány felé nyújtotta az állatot. -Nem esett baja, ne aggódj. Tessék.

Nata védelmező karjaiba vette Blup Blup-ot, aki azonnal hozzá is bújt.
-Nos...- Kezdte a lány. - Hol is van az az otthon? Csak mert itt nincs semmi az erdőn kívül.

-A ház a területem középpontjában van. Oda kell eljutnotok. -Nata közbe akart vágni, de Slenderman gyorsan folytatta. -Kaptok egy térképet, hogy ne tévedjetek el. Ha sikerül átjutnotok az erdőn és a Proxykon, akik védelmezik a házat, akkor érvényesül az ajánlat. Ellenkező esetben pedig...

-Megdöglünk, vágom. -Vágott a szavába Nata. - De eddig erről nem volt szó.

-Muszáj tudnom, hogy mire vagytok pontosan képesek, hogy mennyire vagytok erősek. És ezt csak úgy tudhatom meg, ha éles helyzetben vagytok.

-Kurva jó...-Nata fáradtan rogyott le egy fa tövébe és Debbidóra nézett.- Vele mi lesz?

-Semmi.-Válaszolt egyszerűen.- Ha felébred elindulhattok. -A zsebébe nyúlt, és egy összehajtogatott papírt vett elő.- Tessék ez itt a térkép. Nos hát, akkor még találkozunk.

-Arra mérget vehetsz.- Morgott Nata.
Slenderman bólintott majd egyszerűen csak... eltűnt. Nata a hűlt helyét vizslatta, mintha arra várna, hogy valamilyen csoda történjen, de végül elkapta a tekintetét és újra Debbidóra nézett. A fiú békésen aludt a fának dőlve.
Nata sóhajtott. Legalább elmagyarázhatja majd Debbidónak, hogy félreértés történt, Slenderman keverte a szart egész végig. A lány harsányan felkacagott.

-Valamit nagyon benéztél az elején tesó!

A nap lassan kúszott fel a horizonton, Nata mégis inkább álomra hajtotta a fejét. Fáradságának köszönhetően hamar elnyelte a bársonyos sötétség.