[ a rész után ajánlatos mindent elolvasni ‼️ ]

A kocsiban ülve nézek ki az ablakon, s hallgatom az üvegen kopogó eső cseppek mély hangját, melyek csak jobban megbélyegzik hangulatomat. Mintha az idő is csak csúfolódna rajtam. Bár próbálom a tájat kémlelni, valahogy semmit nem fogok fel a látottakból, csupán elsuhanó foltokat vélek felfedezni. Egyáltalán nem érzékelek semmit sem egész út alatt.

-Jimin! Itt vagyunk! Gyere!-Simít arcomra Jungkook aggódva, s aztán nyom egy puszit homlokomra, melyet mosolyogva fogadok, majd alsó ajkam rágcsálva a fiú után sietek. Ki veszem a bőröndöm és háti táskám, valamint a sport táskám is egyaránt, ám azt Jungkook viszi helyettem. Megveszi a két jegyet a vonatra, s lassan meg is indul a megállóhely felé, ahová a vonat pont akkor gurul be, s miután megáll, már fel is szállhatunk rá.

-Kicsit izgulok..-Vallottam be a fekete hajúnak, aki aggódva rám emelte tekintetét, s várta, hogy fojtassam.-Amiatt, hogy hogyan fogok teljesíteni és milyen lesz az egyetem. Nem igazán tudom, hogy mennyire lesz nekem való.

-Miért ne lenne neked való? Iszonyúan jól táncolsz és hihetetlenül okos vagy, helyt fogsz állni, hidd el!-Csúsztatta ujjait szőke tincseim közé, miközben folyamatosan szemezett velem.

-Hogy fogok fellépni? A legapróbb dolgok miatt is rohamot kapok, mi lesz velem, ha azon kezdek izgulni, hogy fellépésem lesz? Pedig előtte sosem voltam lámpalázas, sőt!-Sóhajtottam csalódottan, s dőltem hátra az ülésen.

-Ezért kerestünk neked Busan-ban pszichológust, csoportterápiát és ezért kaptál gyógyszereket is.-Sorolta fel Jungkook a számomra összes unszimpatikus dolgot, amit tennem kellett, melyet csak szemforgatva reagáltam le.-Ne nézz így! Tudom, hogy nem szereted, de muszáj. Az orvos azt mondta hogyha nem vészes a pánikroham és használ a terápia, akkor hetek kérdése és újra a régi lehetsz.-Próbált meg vigasztalni a fiú, míg én csupán némán bólintottam egyet, s aztán neki dőltem. A fekete hajú át karolt, s egy puszit nyomott hajzuhatagomba, majd pedig megkért, hogy próbáljak meg pihenni, s ha tudok, akkor aludjak is.

●●●●

A vonatról leszállva Jungkook csakugyan taxit hívott, s azzal mentünk el az egyetemre. Mivel hivatalosan még nem kezdődött meg a szemeszter, így Jungkook azon a napon még be jöhetett velem az intézménybe és a kollégiumba is. A göndör, fekete hajú srác már ott volt a szobában, s teljesen berendezkedve feküdt az ágyán, s telefonozott, érkezésünkre viszont felkapta fejét, s szélesen vigyorogni kezdett.

-Ááá, hát itt vagytok! Már azt hittem, hogy sosem értek ide.-Tápászkodott fel az ágyról, s ölelt meg, majd pedig fogott kezet a kissé morcos Jungkook-al.-Segítsek pakolni?-Kérdezte kedvesen, melyre mindketten csupán annyit mondtuk, hogy nem szükséges, megoldjuk ketten is.

Annak ellenére, hogy Taehyung a pakolásban nem segített, a beszélgetésben igencsak aktívan részt vett. Egy idő után már Jungkook sem bánta azt, bár az elején azért érezhető volt, hogy nem igazán szívleli a másik fiút. Nem hibáztattam érte, Ő csak féltékeny volt, amiről nem igen tehetett. Tudtam azt is, hogy nem bennem nem bízott meg, hanem Taehyung-ban. Nem ismerte, nem tudta, hogy milyen, s félt, hogy rám nyomul majd. Úgy gondoltam teljesen természetes ez a részéről. Lehet, hogy fordított helyzetben én is baromira féltékeny lettem volna, sőt!

Jungkook szemszögéből

Rettentően aggódtam, hogy mi lesz Jimin-el, hiába voltam tisztában azzal, hogy Busan-ban pszichológusa is lesz, valamint csoportterápiára is járni fog. Valahogyan ez a két dolog sem tudott megnyugtatni. Egyszerűen nem ment az, hogy bele törődjek a helyzetbe, s úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Tisztában voltam azzal, hogy Jimin beteg volt, s az, hogy magára kellett Őt hagyjam.. Eléggé nagy súlyt helyezett a vállamra. Ráadásul a tudata annak, hogy valószínűleg miattam lett beteg.. El sem tudtam mondani, hogy mégis mit éreztem abban a pillanatban. Szörnyű volt. Bűntudatom volt, féltem, aggódtam, s még sorolhatnám napestig. Magatehetetlennek éreztem magam, szó mi szó.

-Át megyek a tankönyvekért, nemsokára jövök.-Állt fel a földről a szőke, s indult meg az ajtó felé, míg én aggódva szóltam utána.

-Ne kísérjelek el?

-Nem kell. Szoknom kell a helyet..Tudod.-Rántott vállat, majd bólintásom után egy apró somoly kíséretében ki lépett a szobából.

Azonnal Taehyung-ra néztem, aki meglepődött cselekedetem végett - ugyanis megeshet, hogy kissé heves és hirtelen voltam - ám engem ez a tény abban a pillanatban nem igazán foglalkoztatott.

-Na jó, figyelj!-Kezdtem bele azonnal, s közelebb is másztam hozzá, ezzel kissé mélyebbé téve a beszélgetést.-Nem tudom, hogy Jimin mégis mennyire számolt be neked az utóbbi pár napról, de muszáj vagyok megkérni téged valamire. Bízhatok benned, Taehyung?

-H-Hát ez eléggé komolynak tűnik, picit megijesztesz..-Hőkölt hátra megilletődve a fekete hajú, majd aztán bólintott egy aprót.-Persze, bízhatsz.

-Jimin pánikbeteg. Rohamai vannak, random időpontokban, random okok miatt. Akár attól is be tud pánikolni, hogy izgul, de akár egy helyben ülve is megeshet. Pszichológushoz kell járnia, és csoportterápiára. Ezt a gyógyszert kell szednie.-Halásztam ki a zsebemből, s nyújtottam át a meglepődött fiúnak.-Ügyelnél rá kérlek? Nem leszek itt mellette, így nem fogom tudni, hogy hogy van. Szükségem van rád, hogy beszámolót adj a hogy létéről és arról, hogy jár-e Pszichológushoz, hogy megy-e terápiára. Számíthatok rád?

-Jézusom, persze! Minden tőlem telhetőt meg teszek, vigyázok majd rá.-Bólogatott hevesen.

-Majd üzenetben küldök több infót.-Motyogtam magam elé, végül pedig kezdtem tovább pakolni.

Kínos csend állt be közénk. Taehyung a műanyag "dobozkán" lévő címkét tanulmányozta, hogy mégis mennyit kell a fiúnak bevennie a gyógyszerből és mikor, én pedig pakoltam. Mindketten a gondolatainkba voltunk merülve, legközelebb már csak akkor szakadtunk ki onnan, mikor Jimin vissza tért egy halom könyvel. Mosolyogva, s izgatottan jelentette ki, hogy mindene meg van, valamint még arról is beszámolt, hogy a könyvtáros nő nagyon kedves volt vele. Boldogan pusziltam homlokára, s öleltem magamhoz, végül pedig elvégeztünk még pár utolsó simítást a szobában.

Nagyjából három órán át lógtam a kolesz szobában, mikor is úgy nézett ki, hogy ideje lesz mennem, így Jimin és Taehyung ki kísértek az intézmény elé, ahol a taxi már várt rám. Kértem egy kis időt, hogy hadd köszönjek el, majd pedig sóhajtva álltam Jimin elé. Nem sok időm volt, így sajnos kénytelen voltam rövidre fogni.

-Nagyon szeretlek! Mindennap beszélni fogunk és gondolok rád mindennap. Nagyon fogsz hiányozni baba, de hidd el, hogy pikk-pakk el repülnek majd azok az idők, amiket egymás nélkül töltünk. Vigyázz magadra Kincsem és érezd jól magad az egyetemen! Imádlak!-Suttogtam ajkaira, majd pedig se szó, se beszéd; ajkaira tapadtam. Lassan, lágyan becézgettem mézédes puháit, picit sem siettem, kiélveztem csókunk minden pillanatát. Még egy könnycseppet is elmorzsoltam a hosszú percek alatt, ám nem csak én; Jimin is.

Szorosan öleltem magamhoz a szőke hajút, s jó mélyeket lélegeztem, hogy illatát érezhessem, majd Taehyung-ra vezettem tekintetem, ki csupán némán bólintott egyet. Fájóan ugyan, de elengedtem gyönyörű szerelmem, s egy utolsó kézfejére adott csók után a taxiba szálltam.

Ez volt a nap, mikor magára hagytam a szőkét. Mindketten magatehetetlenek voltunk, ám bíztam abban, hogy Taehyung vigyáz majd rá. Bár a bűntudat mardosott belül, nem tudtam róla lemondani, s igaz, hogy magára kellett hagyjam, tudtuk mindketten, hogy akkor is ott vagyok neki, bármennyi távolság is legyen köztünk. A piros fonal ott húzódott köztünk, s senki és semmi nem tudta volna azt elvágni.

2023.04.19.

Sziasztok!
(Új könyv a végén!!)

Nos, lehet, hogy most sokan utálni fogtok egy darabig ezért, és valójában meg is értem. Nem adtam nekik happy end-et, tudom.. De mint ahogyan azt a könyvem legelején/előtt is írtam, ezúttal szerettem volna a megszokott írási formámtól eltérni, mely' ezúttal nem csak abban bontakozott ki, hogy több volt a szex, mint az érzelem, hanem abban is, hogy nem volt boldog vég. Sajnos Jimin beteg, igen, és még magára is maradt, hiába lesz ott neki Tae. Valójában az eredeti koncepció szerint nem így lett volna megírva. Két lehetőség lebegett a szemeim előtt, mely' szerint 1. megölöm Jimin-t, 2. ezzel a történetüknek vége is van, és a fantáziátokra bízom a jövőjük. Ámde szedika - 💕 - egy kicsit régebbi kommentjével igencsak elgondolkodtatott, s merőben meg is könnyítette a dolgom. Úgy döntöttem, hogy a könyvnek ‼️lesz 2. évada‼️

Viszont meg kérlek benneteket, hogy azt várjátok türelemmel, hiszen ahhoz még kell egy kis idő, míg fejben össze állítom, s aztán meg is valósítom. Addig megkérlek titeket, hogy - persze akit érdekel - , semmi képpen se töröljétek ezt a könyvet a könyvtárotokból, ugyanis itt foglak benneteket értesíteni arról, hogy mikor érkezik a második évad. Vagy ha szeretnétek, akkor kövessetek be, ugyanis az oldalamon is jelezni fogom, hogy mikor lesz elérhető a könyv.

Viszont ‼️
Abszolút senki se csüggedjen, addig sem hagylak magatokra benneteket. Minden könyvem befejeztével jön egy új, tudjátok nagyon jól, s ezúttal sincsen ez másképp. Az új könyvem ezúttal nem szavaztattam meg, hiszen' az előző szavazás alatt eléggé sok voksot kapott ez is, úgyhogy a választott fici ezúttal a new student (jikook) lesz, mely' már el is érhető az oldalamon. Akit érdekel lessen bele bátran! Ne felejtsétek, hogy minden vote és komment sokat számít és jelent!! 💕

Világszerte rengeteg diák vált iskolát akár személyes, akár nyilvános okokból kifolyólag. Jeon Jeongkook is erre kényszerül, viszont neki nehezebb dolga van, hisz' szorongással küzd a mindennapokban, mindemellett introvertált is. Ennek ellenére már az első nap új barátra tesz szert, méghozzá Jisu személyében.

Jungkook pechére Jisu igencsak ismert az iskolában, így naponta találkozik új és idősebb arcokkal az iskolából, akiket egy idő után meg kell szoknia. Egyedül egyetlen ember adja fel neki a leckét; Park Jimin. Az idősebb srác észre veszi, hogy Jungkook kissé nehezen alkalmazkodik, s nehezebben viseli a tömeget, éppen ezért felkarolja a fiút és elkezd vele foglalkozni. A kérdés már csak az, hogy ebből a kéretlen segítségből és barátságból lehet-e akár szerelem, vagy Jungkook teljesen félreérti az idősebb fiút?

♡

- bts ship !! jikook
- trágár beszédet tartalmaz
- 16+/18+ jelenetek előfordulása
- jimin top
- jungkook bottom

●●●●

Nagyon remélem, hogy rá néztek erre a könyvre is, és legalább az első részt elolvassátok, ha mást nem, valamint adtok neki egy esélyt is, ugyanis az előző Jimin top könyv meglepően sokatok tetszését nyerte el. Remélem ezúttal sem lesz másképp 💗

Valamint ne feledjétek, hogyha maga a story érdekel, de a Jimin top nem ínyetekre való, akkor a szexuális jeleneteket NEM feltétlen kell elolvassátok💘

●●●●

Szeretnék mindenkinek aki olvasott, szavazott és kommentelt; hatalmas köszönetet mondani! Iszonyúan hálás vagyok nektek, ugyanis eddig ez a legszebb számú könyvem. Csak az írás alatt össze gyűlt majdnem 50K olvasó, és majd 8K szavazat, ami számomra eszméletlenül hihetetlen és felfoghatatlan. Tényleg nagyon köszönöm nektek!! 💗💗

A hamis kapcsolat könyvem első évadát ezennel hivatalosan is lezárom!
2023.04.19.