Szörnyű volt arra kelni, hogy Jimin kétségbeesetten próbálja a nevemet kinyögni, s szipogva, kapkodva a levegőt sír, miközben mérhetetlenül izzad, s remeg is egyben. Próbáltam hozzá beszélni, próbáltam nyugtatgatni, de megintcsak nem használt semmi, csupán hosszú-hosszú percek múltán csillapodott. Utána is eléggé kába volt és igencsak bizonytalan mindenben, míg én idegesen kaptam magamra pár ruhát, s aztán próbáltam meg Jimin-t is felöltöztetni. Nem mondott semmit sem, csupán csendben hagyta magát, s öltözött.

Kocsiba szálltam vele, s azonnal megindultam a legközelebbi kórház felé, ahol egy orvos segítségét kértem. Elmondtam, hogy mi a problémánk, s megkérdeztem, hogy mit lehetne tenni, míg az orvos annyit felelt, hogy szakember segítségére lesz szükségünk. Meg kért bennünket, hogy várjunk, majd le ültetett minket a váróban, addig egy asszisztens fel írta Jimin adait, s az én elérhetőségeim.

Hosszú-hosszú idők után a korábban látott orvos vissza tért hozzánk egy fiatal nő kíséretében, majd Jimin-t kérték, s el is vitték. Értetlenül álltam fel, s néztem utánuk, majd az orvosra néztem, hátha meg magyarázza, hogy mégis miért vitték el Jimin-t.

-Amiről nem olyan rég meséltél, eléggé komoly. Több dolog is állhat a háttérben, így a fiúnak hosszadalmas kivizsgálásra lesz szüksége. Csak utána tudjuk megmondani, hogy mégis mi lehet a baj. Semmiképpen sem diagnosztikálunk alapok és kivizsgálások nélkül. Meg várja itt a fiatal embert? Eltarthat egy darabig, amíg bent lesz, sok minden vár most rá. Akár órák kérdése is lehet.-Sorolta a férfi, míg én ajkaim rágcsálva mondtam annyit, hogy elszaladok valamiért, s utána vissza megyek a kórházba. Az orvos elmondta, hogy majd bejelent a recepción, ha vissza megyek majd eligazítanak, hogy mégis merre menjek. Én csupán megköszöntem segítségét, s kedvességét, végül valóban kiléptem a kórházból.

A legközelebbi dohányboltban vettem egy doboz cigarettát, s azonnal rá is gyújtottam, majd elszívása után kocsiba ültem és Namjoon-t kezdtem hívni.

-Szia! Mi újság?-Szólt bele egyelőre még "jókedvűen", míg én aggódva, hadarva, dadogva, remegve és persze félve mondtam el, hogy mi a jelenlegi helyzet.-Nem mondod komolyan! Hol vagytok most?-Kérdezte aggódva, én pedig üzenetben elküldtem a pontos tartózkodási helyünket.-Később oda megyek, szólj ha végeztetek mindennel!-Sóhajtott, majd még hozzá tette, hogy szól Taemin-nek.

Hívásunk megszakítása után azonnal Minho-t kezdtem el tárcsázni, s mindennemű köszönés nélkül annyit kérdeztem tőle, hogy hogyan érzi magát Jimin-nel kapcsolatban.

-Egészen jól, tegnap még aggódtam egy kicsit miatta, de mára mintha minden okés lenne. Miért?

-Azért "okés" minden, mert éppen kórházban van, ahol kellett volna legyen már az első adandó alkalommal. Gondolom érezted, hogy jó helyen van. Reggel rohama volt, hosszabb volt, mint az előzőek. Azonnal össze szedtem magunkat és ide jöttem, jelenleg kivizsgálás alatt áll. Akár órák kérdése is lehet, hogy ki jöjjön.-Markolásztam aggódva a kormányt, míg Minho a túloldalon valóságosan le fagyott. Még csak azt sem hallottam, hogy esetleg lélegzik-e. Percek múltak el, míg végre megszólalt.

-Baszki, én.. Szólok Jackson-nak és majd oda megyünk a kórházba, ha végeztetek, küldd el, hogy hol vagytok!-Utasított, majd pedig ki is nyomta a hívást.

Sóhajtva döntöttem hátra a fejemet, s húztam le a kocsi ablakot, végül elő vettem egy újabb szálat, s remegő kezemmel ajkaim közé helyeztem azt. Meggyújtottam, s lassan szívni kezdtem azt, végezetül pedig kiszálltam a kocsiból, s vissza indultam a kórház felé.

Az orvos akivel beszéltem aggódva kiáltott pár nővérnek, hogy siessenek és szedjék a lábukat, míg ő is gyorsan szelte át a folyosót. Alig bírtam elkapni, s megkérdezni, hogy mégis mi történt, ő pedig futtában annyit mondott, hogy Jimin-nek újabb rohama lett kivizsgálás alatt. Aggódva siettem az orvos után és a nővérek után, bár mindhiába, hisz' a terembe már nem engedtek be. Még csak hallani sem hallottam, hogy mégis mi történik oda bent, ugyanis egyáltalán nem szűrődött ki semmilyen hang.

Hosszú percek teltek el, míg a nővérek és az orvos elhagyták a termet, annyit mondtak, hogy újra stabil az állapota, a kivizsgálás pedig szépen lassan folytatódhat. Bólintottam egyet, s erőtlenül a mögöttem lévő székre ültem, majd vártam. Nem tudtam mást csinálni, csak várni.

●●●●

Tényleg sok idő volt, míg Jimin-t alaposan megvizsgálták, több óra is eltelt addig. Az alatt az idő alatt a többiek is megérkeztek, sőt, valaki még MiCha-t is magával hozta, aki azonnal kérdezősködni kezdett, hogy mi történt. Alig volt időm elmondani, a szakember már ki is lépett a teremből, nyomában Jimin-nel.

-Egy darab kísérőt kérnék!-Mondott csupán ennyit, míg mi tanácstalanul néztünk össze. Már éppen szólni akartam volna, hogy menjen MiCha, esetleg Namjoon, ám ők egyöntetűen vágták rá, hogy én legyek az az egy ember. Bólintottam egyet, s az orvossal mentem.

Egy üres terembe vezettek minket, ahol csupán egy asztal volt, előtte két szék, valamint egy szekrény. A falak fehérek voltak, igazán lehangoló volt az egész, ámde akkor ez volt a legkisebb problémám.

-Idők kérdése és az orvos vissza tér.-Mondta a szakember, majd egy meghajlás után már távozott is.

Jimin kezére fogtam, s azonnal felé fordultam. Izzadt egy picit, sápadt volt, s remegett, ráadásul nem is kicsit. Szívem szorult össze, hogy így kellett Őt lássam, s örültem, hogy végre ott voltunk a kórházban. Tudtam, hogy nem játék az egész és tudtam, hogy kellett neki az a nap.

-Mi volt?-Kérdeztem ennyit, míg Ő nyelt egy nagyot, s mély levegőt véve lassan beszélni kezdett. Nem vágtam közbe egyszer sem, türelmesen hallgattam Őt végig, s mindemellett figyelmesen is. Végig a kezét fogtam, s egy pillanatra sem engedtem el azt, sőt!-Semmi baj baba, hidd el, hogy itt jó kezekben leszel!-Pusziltam homlokára.

A következő pillanatban a reggel látott orvos ajtót nyitott, s már be is lépett a terembe, kezében egy vastag mappával, s rengeteg papírral. Le ült elénk, s szemüvegét feljebb tolta orrán, majd papírjait fellapozta, s végül beszélni kezdett.

-Nagyon úgy néz ki, hogy a fiatalembernek úgymond "semmi komolyabb" betegsége nincs, csupán pánikrohamok, melyeket ha nem kezdünk el időben kezelni, akár rosszabbodhatnak is, s aztán át mehetnek valami sokkal komolyabb betegségbe is.-Kezdett bele, ám nekem azonnal kérdéseim merültek fel, már körülbelül az első pár másodpercben.

-Ha pánikbeteg, akkor miért a mellkasát fogja minden alkalommal?

-A pánikbetegség testi tünetei nehézlégzés, mellkasi fájdalom, szívdobogás-érzés, izzadás, remegés, szájszárazság, émelygés és bizsergés-érzés. Gondolom így már érti.-Sorolta fel, én pedig bólintottam egyet, hogy már világos.

-És lehet tudni, hogy mégis mi az oka?

-A pánikbetegség okát pontosan nem tudni.-Kezdett bele komolyan.-Örökletes tényező mellett inkább a megélt, súlyos stresszhelyzetek járulnak hozzá a pánikrohamok kialakulásához. Egy elmélet szerint a pánikrohamokat egy olyan önerősítő kör hozza létre, mely során bizonyos észlelt testi és pszichés eltéréseket, például gyorsabb szívverés, koncentrációs zavar, a szervezet valós veszélyként azonosít, majd ettől félni, szorongani kezd. A szorongás tovább erősíti a tüneteket és így létrejön egy ördögi kör.-Gesztikulált, nekem pedig azonnal nagyot kellett nyeljek. Ha valóban a stressz miatt jött elő Jimin-nek a betegsége, az lehetett akár miattam is és a családi helyzetem miatt is. Az egyetemet ki zártam volna, nem gondoltam volna, hogy amiatt ekkora stressz nehezedett volna rá.

-Hogyan lehet ezt kezelni?-Kérdeztem rá percek múltán.

-Számos lehetőség áll rendelkezésre, mellyel a betegség kontrollálhatóvá válik, meggyógyítható. Akut helyzetben pl. a légzés-kontroll segíthet. Életmód változtatás és a pszichoterápia módszerei használhatók fel a betegség lényegének kezeléshez, ilyenek pl. a kognitív terápia, pszichoanalízis, csoportterápia. Középsúlyos, súlyos esetekben gyógyszeres kezelés is szóba jön. Ez Jimin-nél mindnek szóba kell jönnie. Írunk fel neki gyógyszereket, először csak gyengébbeket. Mindemellett én ajánlok egy pszichológust. Ha nem javul, akkor további kezelésre kell szorulnia.-Mondta az orvos, s be is csukta mappáját. Megköszöntem segítségét, s gyors lépését, majd meghajolva hagytam, hogy ki menjen a teremből.

A teremből kiérve Namjoon-ék azonnal kérdezősködni kezdtek, s legalább hatvan kérdéssel bombázni kezdték a még kába fiút, alig bírtam őket lenyugtatni.

-Srácok, nyugi! Lassabban! Pánikbetegség. Pszichológushoz kell járnia, csoportterápiákra, gyógyszert kap.-Soroltam fel, míg mindenki aggódva nézett össze, s aztán szomorúan ölelték magukhoz egyöntetűen a szőke hajú srácot.

Szó szerint nem tudtam elhinni, hogy idáig jutottunk. A mindig életvidám, szöszi fiú, akinek még én sem tudtam a kedvét elvenni, most rohamosan romló állapotba került. Rohadtul kétségbe voltam esve, s úgy éreztem, hogy egy újabb akadály gördült élénk, melyre' egyelőre nem láttam megoldást, de még csak reménykedni sem tudtam. Szó szerint be voltam szarva, s aggódtam. Féltettem a szőkét.

2023.04.18.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Senkit nem akarok elkeseríteni, de már csak egy rész van hátra! :((
A következő rész alatt fontos információkat osztok meg veletek, ajánlom figyelmetekbe!! 💘