Jimin nem volt hajlandó orvoshoz menni, én pedig úgy döntöttem, hogy nem erőltetem a témát. Viszont megmondtam neki, hogy ha ez a roham többször is előfordul, akkor nem fog érdekelni mit mond: elviszem orvoshoz. Nehezen ugyan, de beleegyezett. Hiába akartam minden áron el vinni már azonnal, s hiába harcoltam érte foggal-körömmel, Ő nem akart az Istennek sem engedni. Én pedig nem üthettem ki, s aztán vihettem el orvoshoz. Nem ráncigálhattam magammal, nem kötözhettem le és vihettem el. Ehhez neki kellett beleegyeznie, s ha ezt nem tette meg, akkor én nem tehettem semmit sem, hiába akartam.

Kocsiba szállva indultunk meg a vasútállomás felé, ahol aztán vettem két jegyet, s végül vonatra szálltunk. Jimin végre rá vette magát, hogy elinduljunk az egyetemre, aminek örültem, ugyanis a rohamjai után kissé nehézkesen ment egyedül bárhova is. Különösen örültem annak, hogy vele mehettem.

-Izgulsz?-Karoltam át már a vonaton a szőkét, aki szélesen vigyorogva bólintott egy nagyot, akárcsak egy gyermek, így eléggé nehéz volt elhinnem, hogy éppen a jövendőbeli egyetemére tartunk.

-Nagyon.. Bár nem igazán vigasztal a tudat, hogy neked meg a cégnél kell rohadni. Tudom, hogy amúgy sem akartál egyetemre menni, de tényleg nem hiányzik az, hogy azt csinálj amit szeretnél?-Kérdezte szomorúan, míg én vállat rántottam.

-Amúgy is a céghez kellett volna álljak előbb vagy utóbb, úgyhogy ha bele is kezdtem volna valamibe, rövid időn belül abba kellett volna azt hagyjam. Úgyhogy annyira nem zavar a dolog. Tény és való, hogy nem ebben a korban szerettem volna cég örökös lenni, de hát nincs mit tenni.-Ráztam fejemet.-Különben nekem oly' mindegy mit csinálok, engem az baszott fel, hogy meg akarták szabni, hogy te mit csinálj.

-De nagyon szívesen maradok, tudod nagyon jól..-Nézett rám a szőke hajú csalódottan, míg én csupán annyit mondtam neki, hogy tudom, de semmi szükség arra, hogy az álmait el bassza.

-Egyébként is.. Szeretem, ha táncolsz. Az egyetemen pedig ezt jóval tovább fogják fejleszteni. Majd járhatsz nekem külön táncot is.-Vigyorgtam szélesen, melyre' csupán egy vállon csapást kaptam, s szemforgatást. Viszont a mosolya ott ült a szája sarkában, azt nem tudta előlem elrejteni.

Az egész utat végig bohóckodtuk, s beszélgettük, úgyhogy szinte fel sem tűnt az a két óra út. Mintha csak pár perc lett volna az egész.

A vonatról leszállva hívtam egy taxit, s azzal közelítettük meg az egyetemet. Szerencsére nem volt messze, bár ez a kocsinak volt köszönhető.

Az intézmény igencsak nagy volt, s elsőre kissé meg is ijedtem, hogy hogyan fogunk mi itt eligazodni, ám hamar észre vettük, hogy a mellék épület bizony a kollégium volt. Bár ahhoz, hogy át menjen magára az egyetemre, át kellett sétálnia az egész campuson.

Bent meglepő módon sok egyetemista lézengett, bár volt egy olyan gyanúm, hogy ők is csak ismerkedő stádiumban voltak. Bár néhány srácon és lányon azért látszott, hogy otthonosan mozognak, s célirányosan járkálnak az intézményben.

-Sziasztok! Kim Taehyung vagyok, segíthetek valamiben?-Ért mellénk hirtelen egy téglalap alakú mosollyal rendelkező, éjfekete hajú, göndör srác, melyre' azonnal rándult a szemöldököm. Már készültem volna azt mondani, hogy nem kell, kösz, ám Jimin hamarabb nyitotta a száját, mint én.

-Igen. Idén kezdek és jó lenne miharabb megismerni az egyetemet, hogy ne az első pár napban fedezzem fel a terepet. Nem szeretnék előadásokról és gyakorlatokról késni.

-Persze, értem én.-Mosolygott a fekete hajú, majd biccentett, hogy menjünk utána.-Én másod éves vagyok, úgyhogy szerencsére volt időm kitapasztalni mi merre van, tartok nektek egy gyorstalpalót. Te is ide fogsz járni?-Fordult felém kedvesen, nekem pedig igyekeznem kellett magamat vissza fognom, nehogy bunkó legyek, s ezzel Jimin esélyét elvágjam.

-Nem, én csak kísérő vagyok. Jeon Jeongkook!-Nyújtottam felé kezemet, melyet' ő azonnal meg is rázott.

-Testvérek vagytok? Vagy rokonok?-Érdeklődött továbbra is kedvesen, én pedig kapva az alkalmon vágtam rá, hogy a férje vagyok.-Ááá, világos. Gondolhattam volna egyébként a közös gyűrűkről, meg arról, hogy kézen fogva jöttetek be, igazából nem is értem, hogy hova gondoltam.-Csapta magát homlokon nevetve, míg Jimin csupán legyintett, hogy nincsen semmi baj, mindenkivel megeshet.

Taehyung közel egy órát töltött velünk, részletesen körbe mutatta az egyetemet, a campust és a kollégiumot is, minden apró részletet megosztott velünk, avagy inkább a szőkével. Az idő előrehaladtával kezdtem egyébként én is megkedvelni a fekete hajú srácot, bár azért zavart, hogy Jimin olyan jól érezte magát vele. Szinte azonnal feloldódott a közelében, s eléggé hamar találtak közös témákat, közös érdeklődési köröket, úgyhogy azt hiszem nem kell mondanom, hogy ebből hamar barátság lett.

Az egyetem körbe mutatása után Taehyung megadta az elérhetőségeit Jimin-nek is és még nekem is, majd illedelmesen elköszönt, s tova is állt.

-Van kedved enni valamit?-Kulcsolta össze ujjainkat a szőke hajú, ahogyan végre kettesben maradtunk, én pedig bólintottam egyet. Az egyetemen lehetett enni külsősöknek is, viszont fizetni kellett érte. Egyelőre még Jimin-nek is, viszont úgy voltunk vele, hogy teljesen mindegy, hogy fizetni kell-e vagy sem, hisz' egy étteremben is ugyan úgy meg kellett volna azt tennünk.-Taehyung nagyon kedves, remélem találkozok vele majd a közeljövőben még.

-Azt mondta kollégista, biztos össze futtok majd a folyosón.-Rántottam vállat, közben kezdtem szedegetni a tálcámra az ételt.

-Lehet, hogy megkérdezem nem-e lehetnék a szobatársa. Úgy is említette, hogy minden évben újra választás van.-Rántott vállat lazán, míg én csupán bólintottam egyet, s le ültem egy szabad asztalhoz.

-Ajánlom, hogy heteroszexuális legyen...-Morogtam az orrom allatt, míg a szőke hajú elnvette magát, s jóízűen enni kezdett.-Örülök, hogy te ilyen jól szórakozol, míg engem meg esz az ideg.

-Szerintem eléggé világosan a tudtára adtad, hogy férj és férj vagyunk, nem hiszem, hogy akarna bármit is. Ráadásul ha jól láttam, akkor telefonon beszélgetett is valakivel, akinek a neve mellett volt piros szív, ha jelent ez bármit is.-Tanakodott el.

-Ajánlom, hogy jelentsen valamit, különben le tépem a tökeit.-Jelentettem ki mérgesen, majd aztán váltottam témát, hogy ne hozzam Jimin-t kellemetlen helyzetbe, avagy ne fárasszam le túlzottan.-Mindenesetre jól érezted magad?

-Igen, nagyon! Köszönöm, hogy el jöttél velem.-Mosolygott kedvesen, mire egy puszit nyomtam asztalon pihenő kézfejére.

-Mindent megjegyeztél?

-Nagyjából igen, a lényeges dolgokat mindenképpen tudom. De úgy is tudnak még később segíteni, ha esetleg elakadnék.-Mondta nyugodtan, én pedig mosolyogva annyit mondtam, hogy örülök neki.

A napunk szerencsére jól zárult, s ezúttal Jimin-el sem volt semmi probléma, melyet' sikernek könyveltem el. Reménykedtem benne, hogy később sem lesz semmi baja, bár az az igazság, hogy nem ittam volna előre a medve bőrére.

2023.04.16.

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Hibákért elnézést! :c