-Mit gondolsz, mi történt Jimin-el tegnap?-Kérdezte Minho telefonon keresztül, míg én válasz adás előtt ki kukkantottam a konyhából, hogy lássam mit csinál a szőke. Törökülésben ült a kanapén, ölében a laptop, fején pedig fejhallgató. Alsó ajkát rágcsálva koncentrált a képernyőn látottakra, közben édesen ingatta szőke buksiját a zene ritmusára.

-Őszintén szólva fogalmam sincsen, sosem láttam még.. Így.-Vettem azért lentebb a hangerőm, nehogy mégis meghalljon, közben pedig vissza álltam a pult mellé, hogy tovább vágjam a sajtot.-Minho, mondd meg nekem őszintén! Te érezted, hogy ez lesz?

-Éreztem, hogy történni fog vele valami rossz, de nem gondoltam volna, hogy fizikálisan lesz az értendő..-Tanakodott el, s aztán ciccegett feszülten.-Az az igazság, hogy még mindig érzek valamit.-Vallotta be, én pedig azzal a lendülettel végig is csúsztattam ujjamon a kést. Káromkodva vettem el szabad és ép kezemmel a telefont vállam és fülem közül, majd tartottam a csap alá a sérült ujjamat, s végül kerestem egy sebtapaszt.

-Bocs, el vágtam az ujjam.-Helyeztem vissza a készüléket.-Hogy érted, hogy még érzel valamit? Nem múlt el a rossz előérzet?-Tértem vissza az eredeti témához, közben raktam a tányérra a már fel vágott sajt szeleteket.

-Nem. Pedig tudod, hogy utána általában el szokott múlni.-Csodálkozott ő maga is, mire csak helyeselni voltam képes.-Na mindegy, le teszem, mert én vagyok soron. Később beszélünk, oké?-Köszönt el, én pedig egy oké után ki is nyomtam a telefont. Sóhajtva zsebembe csúsztattam azt, aztán kezembe véve a tányért indultam meg a nappaliba, hogy Jimin-nek vigyek egy kis nasit.

Vállára simítva értem el, hogy észre vegyen, Ő pedig mosolyogva nézett fel rám, s aztán vette le fejhallgatóját. Csillogó szemekkel nézett végig rajtam, s aztán az ételen is, majd egy puszi kíséretében meg köszönte azt, s el is vette.

-Nézünk valamit a TV-ben?-Tette le a dohányzó asztalra a laptopot, s aztán várta meg, hogy le üljek, hogy hozzám tudjon bújni.

-Persze!-Pusziltam feje búbjára, aztán pedig öleltem át egyik karommal. Tartalom hiány végett inkább a Netflix mellett döntöttünk, s onnan kezdtünk kutakodni, ám végül csak annyi lett belőle, hogy újra kezdtük az Alice határországban című sorozatot, ugyanis semmi értelmeset nem találtunk, ami érdekelt volna bennünket. Ezért pedig Jimin oda volt, úgyhogy gondoltam akkor hadd nézze.-Egyébként mikor mész el az egyetemre? Mondtad, hogy majd szeretnél szét nézni kezdés előtt, hogy ne az első napokon kelljen megtanulnod, hogy mi merre található.

-Igen, szeretnék, de őszintén szólva még nem tudom, hogy mikor. Igazából ki is ment a fejemből, hogy őszinte legyek veled.-Tanakodott, aztán tette le a már üres tányérját a dohányzó asztalra.-Különben amúgy már csak három hét van hátra, jobb lenne minél hamarabb menni. Örülnék, ha te jönnél velem, főleg, ha néha ott akarsz majd aludni. Kell keresnünk olyan helyet, ahol majd könnyen be tudlak vinni.-Vigyorgott szélesen, mely' végett én is csak azt tudtam tenni, s emellett ajkaira csókolni.

-Nem azért mondom, de nem biztos, hogy szeretnék majd a szobatársad előtt.. Tudod.-Simítottam arcára, Ő pedig szemét forgatva ingatta fejét.

-Majd meg kérem, hogy csövelje be magát valahova, biztos meg érti majd.-Rántott vállat lazán, s aztán sepert ki egy tincset szemem elől.

-Sűrűn kell majd használatba vegyem a cuccaidat, úgy érzem..-Utaltam arra, hogy illata segítségével valószínűleg könnyebb lesz majd.. Hát végülis könnyíteni magamon. A szőke csak nevetve mellkason csapott, majd megjegyezte, hogy igazán kanos tudok lenni, főleg az elmúlt pár napban.-Igen? Azt mondod kanos vagyok?-Húztam fel egyik szemöldököm, Ő pedig kérdés nélkül rá vágta, hogy 'Azt.'.-Na lássuk akkor, hogy mégis mennyire örülsz te ennek!-Döntöttem el Őt a kanapén, majd pedig fogtam le két kezét feje fölött. Egy félmosoly kíséretében néztem végig meglepődött mivoltán, aztán sebesen le is hajoltam hozzá, hogy ajkaira tudjak tapadni. Nyelvem azonnal táncba hívta övét, s kérdés nélkül csúsztattam be kezemet melegítő nadrágja alá, hogy péniszét kényeztetni tudjam alsóján keresztül, Ő pedig azonnal a csókba nyögött.

Szinte reflex szerűen emelte csípőjét, alig bírta magát vissza fogni, ám nem is kértem tőle. Élvezettől fűtve kényeztettem oda lent, s hagytam, hogy elszakadva tőlem hátra vetett fejjel sóhajtozzon. Imádtam azt az édes hangját, amit ontott magából. A kéjes sóhajai, buja nyögései.. Igazán fasz állító, nincs mit tagadni. A kinézete pedig tényleg csak hab a tortán. Eszméletlen, hogy milyen gyönyörű tudott lenni minden alkalommal, mikor szexeltünk. Alapvetően is elképesztően gyönyörű volt, de aktus közben valahogy máshogy hatott az.

Ádámcsutkájára nyomtam pár nyálas csókot, s végig nyaltam rajta, majd elengedve kezeit megkértem, hogy üljön fentebb, s le is kaptam róla a pólóját. Mellkasát kidomborítva sóhajtozott kéjesen ahogyan vissza feküdt a kanapéra, hisz' pillangó puszikkal kezdtem el a területet beborítani, közben egyik kezemmel mellbimbóit csavargattam.

A következő pillanatban valaki valóságosan rá tenyerelt a csengőre, s először próbáltunk a ténnyel nem törődni, ám hívatlan vendégünk nem igazán akarta elengedni a gombot. Sóhajtva, s morogva egyenesedtem fel a szőkéről, majd egy 'Ezt még befejezzük!' mondat után az ajtóhoz csattogtam.

Legnagyobb meglepetésemre MiCha állt az ajtóban, igencsak züllött megjelenéssel, s időm sem volt reagálni, a lány már be is rontott a lakásba.

-MiCha? Hát te?-Lepődött meg a szőke hajú, aki éppen akkor vette fel pólóját, míg a lány dühöngve ült le a kanapéra, s aztán kezdett el pityeregni.

-Yuna ki dobott..-Mondott csupán ennyit, melyre' nemhogy Jimin, de még én is nagyot néztem. Lehetetlennek tartottam, hogy a lány ki dobta Jimin húgát, hisz' úgy látszott, hogy nagyon jól meg voltak egymással, s szerették egymást.

-Az hogy lehet?-Kérdezte döbbenten Jimin, én pedig gyorsan a konyhába igyekeztem, hogy a lánynak főzzek le egy forró teát.

-Fogalmam sincsen, annyit mondott, hogy már nem érzi ugyan azt amit az elején és ő már magában tovább is lépett, úgyhogy most én vagyok soron, hogy elfelejtsem őt. Nem értem, hogy mit rontottam el, hisz' én mindent próbáltam megtenni azért, hogy működjön a dolog és én tényleg nagyon szerettem őt. Tudod mi a vicc az egészben? Megnéztem az utolsó közös éjszakánkon a telefonját. Valami csávóval beszélget..-Ingatta a fejét keservesen, s szipogott nagyokat, amit csak a konyhából néztem.

-Azt mondod, hogy megcsal?-Húztam fel meglepve szemöldökeim, viszont a lány csak vállat rántott.

-Nem tudhatom biztosra. Azt tudom, hogy beszél vele, de hogy találkoztak-e, hogy volt-e köztük intimitás..-Húzta száját, míg én csupán bólintottam egyet, majd pedig ki öntöttem a teát egy bögrébe és be is ízesítettem neki. Megköszönte fáradozásom, s mosolyogva vette azt el tőlem, majd pedig sóhajtva kortyolt bele.-Ennyire becsapva még sosem éreztem magam, az az igazság.

-Mit fogsz most csinálni?-Simított vállára Jimin.

-Hát egyelőre haza cuccolok. Utána nem tudom. Semmit. Tovább lépek, ahogyan ő is tette.-Rázta fejét, míg én aggódva kérdeztem meg tőle, hogy biztos-e abban, hogy haza megy.-Persze! Apa felvette velem a kapcsolatot, tudom, hogy haza mehetek. Nincsen baj, ne aggódjatok!-Mosolygott szomorúan.

MiCha még legalább egy órát maradt nálunk, ami alatt próbáltuk felvidítani szegény lányt, ám utána össze szedte magát, s megköszönve a lelki támogatást: elment. Tényleg le voltam sokkolva, hogy Yuna mégis hogyan lehetett képes ilyenre.

-Megyek, engedek neked vizet a kádba, aztán ha gondolod fürödhetünk együtt is.-Húztam kaján vigyorra ajkaim, hátha a szőke hajúnak jobb kedve lesz, ám azonnal kétségbe estem, mikor elkezdte magát legyezni, s a levegőt is kapkodni kezdte. Próbálta a nevem kinyögni, ám alig bírt megszólalni, ráadásul pillanatok alatt le izzadt. Mellkasára szorította kezét, s egyre jobban sírt, valamint kapkodta a levegőt, én pedig azt sem tudtam, hogy mit tegyek hirtelen.

Pánikomban egy pohár vizet vittem neki, s próbáltam itatni Őt, valamint kerítettem három vizes rongyot is, s a homlokára, valamint a két csuklójára helyeztem azokat. Próbáltam hozzá beszélni, s folyamatosan nyugtatgatni, ám úgy éreztem, hogy minden felesleges amit teszek. Nem láttam, hogy javult volna a helyzet, csak hosszú, hosszú percek múltán.

-Minden oké?-Fogtam két kezem közé arcát kétségbeesetten, míg Ő hevesen bólogatni kezdett, ám még mindig nyelni próbálta a nyálát, mely' nem termelődött azonnal. Nagyot nyelve szorítottam Őt magamhoz, s vettem mély levegőket lehunyt pillákkal, közben elhatároztam; orvoshoz kell mennünk.

2023.04.15.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad!