Jimin másnap lenyugodni látszott, sőt, meg kért rá, hogy ne hozzuk fel többet a délutánt, ugyanis kissé kellemetlennek érezte. Nos igen, nem sokszor lehetett látni sírni a fiút, úgyhogy el is hittem, hogy számára kellemetlen volt a téma. Bár tény és való, nagyon megijesztett. Az, hogy kapkodta a levegőt, remegett, s csak sírt és sírt.. A frászt hozta rám. Bár lehet, hogy fordított helyzetben belőlem is így jött volna ki a stressz, sosem lehetett tudni.

A szőke hajú meg kért, hogy lehetőleg minden napot töltsünk együtt indulása napjáig, én pedig nem mondtam ellent. Természetesen benne voltam, nem ellenkeztem, sőt! Örömmel töltött el, hogy azt a pár napot velem akarta tölteni mindennap. Melengette a szívemet.

-Nem beszéltél azóta anyudékkal, ugye?-Nézett rám séta közben Jimin, majd aztán engedte el kezem, hogy elő vegyen táskájából egy kis kaját, s meg tudja etetni a kacsákat.

-Nem. Mindennap küldik az e-maileket, hogy fel tudjak készülni a vezetésre, bár már azon gondolkodom, hogy letiltom őket onnan is.-Forgattam meg szemeim, s közben néztem a szőke hajút.

-Tényleg nagyon muszáj menned?-Kérdezte remény veszetten, aztán nyújtotta felém kezét, én pedig azonnal meg is fogtam azt, s már sétáltam is vele tovább.

-Muszáj..-Sóhajtottam egy nagyot, ám nem mondtam el neki, hogy mégis miért. Így is magát hibáztatta, nem szerettem volna, ha még rosszabbra fordultak volna a dolgok. Ha meg tudta volna, hogy azért megyek, hogy Ő neki lehetősége lehessen egyetemre járni.. Szerintem soha nem kapartam volna fel Őt a földről.-Egyébként ha már itt tartunk.. Nagyon ajánlom, hogy mindennap küldj magadról minimum egy képet.-Mosolyodtam el, hátha kissé jobb kedvre derítem Őt, s szerencsére a tervem bevállni látszott, a szőke hajú ajkai felfelé görbültek.

-Mindennap minimum egyet?

-Na jó, legyen három.-Gondolkodtam el, aztán pedig változtattam újra.-Tudod mit? Amikor csak tudsz; küldj egyet!

-Ohh, Istenem! Minek neked olyan sok kép?-Nevetett a szőke, míg én elgondolkodva döntöttem oldalra a fejemet.

-Kell olyan esetekre, ha boldog lennék, ha szomorú, ha unatkoznék, küldj étkezős képeket is, hogy olyan legyen mintha veled ennék, küldj néhány szexit, hogy ki tudjam ve-

-Oké, értettem!-Tette kezét a számra, nehogy valaki más meghallja, hogy mit mondok.-Majd még meglátom..-Ingatta fejét szórakozottan, végül egy fagyis bódéhoz vezetett, hogy együnk egy-egy gombócot.

Jimin boldognak tűnt, s emiatt én is az voltam. Nem tudtam, hogy legbelül mégis mi forgott le benne, de őszintén imádkoztam azért, hogy semmi rosszra ne gondoljon, avagy semmi rosszat ne érezzen. A szőke hajú érdemelte meg a legjobban ezen a világon azt, hogy tényleg mindennél és mindenkinél boldogabb lehessen. Nála önzetlenebb, tisztább embert még nem láttam életem során.

A fagylaltok után még sétáltunk egy kicsit, ám aztán elindultunk hazafelé. Későre járt már, s láttam, hogy Jimin igencsak reszketett a hűvös szellő miatt, hiába nem mondott róla egy szót sem. Pulcsit sem hozott magával, úgyhogy azt is én adtam neki, mivel én előre gondolkodtam, s vittem magammal egyet. Igaz, hogy nagy volt rá, de mérhetetlenül aranyosan festett benne. Fájt a szívem, ha arra gondoltam, hogy hamarosan el kellett mennie. Örültem neki, félreértés ne essék, de tényleg nagyon szomorú voltam miatta. Belegondolni, hogy három éven át csak hétvégente láthatom.. Maga volt a valóságos fizikai fájdalom.

Bár úgy gondoltam, hogy túlságosan hamar alkottunk egy párt, s túlságosan hamar lettünk férj és férj, azért én az idő előrehaladtával igencsak megkedveltem ezt a helyzetet. Örültem neki, hogy nem húztuk az időt, talán ennyiért hálás lehettem a francos szüleimnek. Egyet biztosan megköszönhettem nekik; Jimin-t. Hálás voltam, hogy Ő volt nekem, s a kezemet tűzbe tettem volna érte. Miatta éreztem úgy, hogy bár az életem irányítás alatt állt, attól még valamelyest szabad voltam. Szó szerint Ő volt az én szabadságom, a levegőm, a nappalom, az éjszakám, a napom, a holdam, a csillagom, minden. Ennyire embert még nem szerettem, s őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy valaha fogok ennyire szeretni embert.

-Mostanában nagyon sokat mélázol el..-Pöckölte meg menet közben az orrom, ezzel kiszakítva gondolatmenetemből, míg én értetlenül pislogtam le rá.-Megint nem válaszoltál, pedig neked beszéltem.-Nézett rám, míg én elnézést kértem, s aztán meg kértem, hogy mondja el újra.-Csak azt kérdeztem, hogy valamelyik nap nem ülünk össze Namjoon-al, Taemin-al, Minho-val és Jackson-al?

-Ja! De, persze! Szólunk nekik és egyeztetünk egy időpontot, oké?-Pusziltam kézfejére, Ő pedig bólintott egy aprót.

-Min gondolkodol amúgy mostanában ennyit?-Kérdezte kíváncsian, melyre csak elvigyorodtam, majd pedig előre engedtem Őt a társas házban.

-Rajtad.

-Haha! Na.. Komolyan! Min?

-Komolyan rajtad.-Néztem rá végtelenül komoly fejjel, míg a szőke meglepve nézett rám vissza.-Hálás vagyok érted, ennyi.-Rántottam meg vállam, s igyekeztem nem többet beszélni erről, ugyanis ezzel igencsak zavarba hoztam saját magam. Nem tudtam soha az érzéseimről beszélni, főleg nem félelem nélkül, így hát én ennyiben is szerettem volna hagyni a dolgokat. Jimin is tudta, hogy nem vagyok a szavak embere, éppen ezért nem is kérdezett többet, avagy mondott bármit is.

-Én is érted.-Mondott csupán csak ennyit, én pedig mosolyogva nyomtam egy puszit homlokára, s aztán nyitottam ki a bejárati ajtót.

-Jó estét fiatalok!-Lépett ki a saját lakásából a szomszéd asszony, mi pedig azonnal felé kaptuk a fejünket.-Csak szólni szerettem volna, hogy ma éjjel nálam alszik az unokám és nem éppen szeretném, ha azt hallaná az éjszaka folyamán, hogy a fiatal úrfi nagyon jól érzi magát ön miatt.-Mutatott ránk felváltva, én pedig szemöldököm ráncolva dugtam zsebre kezemet, s helyeztem súlyomat az egyik lábamra.

-Hány éves az unokája?

-Tizenegy.

-Na, éppen abban a korban van, hogy lassan már ideje lesz megvilágosodnia, úgyhogy lehet, hogy még hasznára is válunk. Jó éjszakát!-Mosolyodtam el fölényesen, s én már magára is hagytam a sápadt nőt, míg Jimin elnézést kért, s aztán Ő is gyorsan be spurizott a lakásba.

-Jungkook! Te nem vagy normális..-Jelentette ki durcásan, mely végett csupán hátra vetett fejjel nevetni kezdtem, majd derekára simítottam mikor mellém ért.

-Ne aggódj, nem mászok ma éjjel rád. Lássa már az öregasszony, hogy kivel van dolga.-Ingattam fejemet, s aztán csókoltam pufók ajkaira.-De ezért holnap mindenképpen adunk az ágynak.-Tettem hozzá gyorsan, aztán nevetve néztem ahogyan a szőke hajú szemét forgatva indul meg a konyhába.

2023.04.13.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3