-Tudnánk beszélni hat szem közt?-Köszörültem meg a torkomat, míg két szülőm értetlenül néztek egymásra, aztán vontatottan ugyan, de bólintottak egy aprót. Egy éppen arra járó asszisztenst, vagy irodai dolgozót, vagy tudja fene kit kértem meg, hogy vigye el Jimin-t magával és figyeljen rá, hisz' rosszul van, én pedig elmentem a két szülővel. Halkan csuktam be magam után az ajtót, hisz' nem akartam feltűnést kelteni, majd mérgesen néztem az előttem állókra.-Kurvára át lettünk baszva..-Jelentettem ki a nyilvánvalót, hisz' egyáltalán nem úgy volt megbeszélve, hogy házas életünk után már egyből vezetni is fogjuk a céget.

-Nem lettetek át ejtve, csak meglepetésként közöltük a hírt.-Mosolygott anyám kedvesen, ám nekem egyáltalán nem volt ahhoz kedvem, hogy jó pofizzak vele, vagy akár apámmal. Igenis át lettünk baszva és punktum. Azt pedig senki ne merje nekem mondani, hogy meglepetés volt az egész.

-Ez úgy ahogy van egy nagy hazugság. És igazságtalanság a javából. Biztosak lehettek benne, hogy egyikünk sem most fog a cég élére ülni. Jimin rohadtul el megy arra a baszott egyetemre Busan-ba és rohadtul végig fogja tanulni azt a három évet, mert ezért küzd már középiskolás kora óta. Kurvára semmi jogotok ahhoz, hogy ezt el vegyétek tőle.-Keltem ki magamból teljesen, míg anyám arcáról le fagyott a mosoly, apám viszont továbbra is csak higgadtan állt az asztal mögött.

-Ugye tudod, hogy bármikor szegény lehetsz?-Tette fel váratlan kérdését, míg én szemöldök ráncolva néztem arcát, hogy bármit is le tudjak róla olvasni.-Jelenleg belőlem élsz meg drága fiam, és ha most nem élsz azzal a lehetőséggel, hogy vezeted a céget.. Kereshetsz magadnak másik melót. És ha már itt tartunk. Jimin miből is fogja fizetni az egyetemet?-Húzta fölényes mosolyra ajkait, belém pedig belém rekedtek a szavak. Elsápadva néztem rájuk, s igencsak mérgesen egyaránt, ám akkor sem hagytam annyiban a dolgot.

-Engedjétek Jimin-t egyetemre! Ennyit kérek tőletek.-Próbálkoztam reménykedve, hisz' nekem végülis teljesen mindegy volt, hogy a cég élére állok vagy sem, engem egyedül az érdekelt, hogy Jimin tudja követni az álmait.

-Talán ennyit még engedhetünk, de te szeptembertől kezdesz. Addig pedig emailban felkészítünk.-Bólintott apám, én pedig ekkor se szó, se beszéd; már ki is léptem az irodából. Akkor döntöttem el, hogy végképp soha többet nem akarom látni őket, csak ha tényleg életbe vágó a helyzet. Utáltam, hogy így át vertek és azt is, hogy így irányítottak. Tudták, hogy mivel tudnak a legjobban manipulálni. Jimin-el. És ezt ki is használták.

A szőke hajú keresésére indultam, s aztán egy taxiba szállva haza is vitettem magunkat. Az egész út feszülten telt, senki sem beszélt, sem a sofőr, sem pedig mi hátul. Nyelvemmel szám belső felét böködtem, lábaim folyamatosan jártak az ideg végett, Jimin pedig kézfejét csipkedte. Meg is kellett fogjam kezét, ugyanis féltem, hogy a végén erősebben csípi meg magát, mint ahogyan azt tervezte.

-Miről beszéltetek?-Kérdezte Jimin ahogy be léptünk az ajtón, ám én nem válaszoltam azonnal. Le vettem cipőmet, s a nappaliba indultam, csak aztán szólaltam meg, hogy Ő le ült mellém a kanapéra.

-Ki harcoltam azt, hogy mehess egyetemre. Viszont én nekem munkába kell álljak. És nem úgy, ahogyan eredetileg tervben volt. Szó szerint munkába kell álljak.-Simítottam arcára, míg az Ő szemeiben megcsillant a csalódottság, a szomorúság, s a düh. Kétségbeesetten kapott szabad kezem után, s azonnal mondani akart valamit, ám torkára forrtak a szavak. Nem tudta, hogy mégis hogyan kéne neki kezdjen a mondanivalójának.

-Jungkook én.. Annyira sajnálom, ha akarod itt maradok, nem megyek egyetemre, csak szólj időben, hogy ki tudjak lépni, egy szavadba kerül az egész.-Nyúlt volna azonnal telefonja után, hogy egy hívással elvágja a jövőjét, míg én erősen fogtam Őt le, s szorítottam kezeit össze.

-Ki ne találd, hogy nem mész egyetemre!-Förmedtem rá, ám Ő csak a sajátját hajtotta.

-De Kook, ez így igazságtalan, nem mehetsz el oda egyedül.

-Ez így fair Jimin.. Neked itt sem kéne lenned most.-Rántottam vállat, míg Ő értetlenül pislogott rám nagyokat.-Én erőltettem, hogy játszd el a barát szerepet, én vettelek rá minden alkalommal nagyobb és nagyobb hülyeségekre, az én hibám, hogy most miattam szopod a faszt. Engedd meg nekem és magadnak azt, hogy legalább Te szabad légy. Ha csak egy kicsit is, de az légy. Nem élhetsz így baba. Én nekem így is úgy is ez lett volna a sorsom, de neked nem. Neked korántsem ez lett volna. A Te utad az, hogy el menj arra a kurva egyetemre és megvalósítsd az álmaid. Értetted?-Fogtam kezeim közé arcát, s akkor először láttam így sírni. Patakokban folytak a könnyei, alig kapott levegőt, s úgy szorította össze a szemeit, mintha az élete múlt volna rajta. Kétségbeesetten bújt ölelésembe, s görcsösen szorongatta pólómat, melyet' pillanatok alatt el is áztatott, közben minduntalan csak azt hajtogatta, hogy sajnálja. Hiába ringattam, hiába mondtam el, hogy nem az Ő hibája; egyszerűen nem akarta felfogni a dolgokat. Kétségbeesetten sírt, az én szívem pedig majd' meghasadt, hogy hallanom, s látnom kellett Őt abban az állapotban. Valóban magát hibáztatta a történtekért, én pedig magamat. Nem kellett volna Jimin-t ebbe a szarba rángatnom, s hiába adtam volna meg érte mindent, s hiába szerettem Őt teljes szívemből; ha vissza mehettem volna az időben, semmit sem így csináltam volna. Soha nem hallgattam volna Minho-ra, soha nem kérdeztem meg volna Jimin-t, hogy lenne-e a kamu párom, de talán soha nem is egyeztem volna bele abba, amit anyámék akartak. Mérhetetlenül megbántam minden egyes döntésem, s nem azért, mert nem szerettem a szőkét, hanem pont ezért. Tönkre tettem a legféltettebb kincsem, pedig azt ígértem neki, hogy mindenképpen vigyázni fogok rá. Megszegtem az ígéretem. Sajnálom baba!

2023.04.12.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3