Jungkook-al élni más volt mint elképzeltem. Nagyon rendetlen volt. Bár a szülő házában, a szobáján belül rend és tisztaság volt, a közös lakásunkban már koránt sem. Az alsó nadrágjait szanaszét hagyta, azt sem tudtam néha, hogy tiszták-e vagy sem, ráadásul semmit sem vitt ki a szennyesbe. Megerőltető volt számára, vagy nem is tudom. Le vette magáról a ruhát és ahogy esett úgy puffant, ott hagyta mint eb a szarát. Az első pár hétben nem tettem szóvá a dolgokat, de azért az idő előrehaladtával kezdtem megelégelni, hogy én pakolok utána. Viszont mikor szóvá tettem neki; megsértődött, akárcsak egy gyerek.

-Jungkook! Kis milliószor megkértelek már, hogy ne hagyd a földön az alsóidat és végképp ne hagyd a szennyest a szobában. Ez tiszta?-Emeltem egy pólót a magasba, míg Ő fel nézett füzetéből, s aztán vállat rántott miszerint nem tudja. Szemem forgatva vettem egy mély levegőt, majd össze gyűrtem kezemben az anyagot, s teljes erőből neki is dobtam azt a fiúnak. Felháborodva kiáltott rám, miszerint erre mégis mi szükség volt, majd pedig fel is állt a székből, hogy kezébe vegye a pólót. Megszagolta azt, majd pedig vissza nyomta a kezembe.

-Szennyes.-Morgott orra alatt, s készült volna ismét hátat fordítani, ám én vallánál fogva vissza fordítottam magamhoz.

-Nem tudom, hogy mégis mit szólnál hozzá, ha ezeket nap mint nap neked kéne össze szedni, s neked is kéne ki mosni. Tudod egyáltalán, hogy hogy működik a mosógép és a szárító? Hm?-Húztam fel szemöldököm, ám Jungkook nem éppen azt a választ adta, mint amire számítottam.

-Honnan kéne tudjam? Te vagy a nő a kapcsolatunkban, neked kell tudnod.-Vágta rá flegmán, míg én tátott szájjal néztem rá vissza, végül aztán bólintottam párat.

-Valóban? Én vagyok a nő?-Kérdeztem vissza halkan, ámde igencsak indulatosan, majd pedig az összes létező dolgot a földre ejtettem.-Ha tetszik, ha nem, nem vagyok nő. Sem a való életben, sem ebben a kurva kapcsolatban. És kibaszottul nem azért vagyok ebben a házban, hogy utánad takarítsak mindennap. Ha nőt szeretnél akkor keress magadnak egyet! Én ezt nem vagyok köteles eltűrni.-Jelentettem ki határozottan, azzal pedig sarkon is fordultam. A hülye gyerek nemhogy örült volna annak, hogy van valaki mellette. Nem, Ő Jeon Jeongkook, akinek cselédjei vannak csak. Hát bassza meg magát. Én vagyok senkinek sem a csicskája.

Mérgesen nyitottam a bejárati ajtót, s aztán csaptam azt be magam után, közben elő vettem telefonomat, s Namjoon-t kezdtem tárcsázni. Szerencsére a férfi felvette szinte azonnal, s miután megkértem, hogy találkozzunk; már le is adta a címet, hogy mégis merre menjek. Messze volt a lakástól, úgyhogy buszra szálltam, s még metróztam is, bár igazából fogalmam sem volt arról, hogy Namjoon miért tartózkodott akkor olyan messze. Mindenesetre én kitartóan utaztam, s türelmesen.

A férfi már várt rám egy takaros kis kávézó előtt, s aztán kedvesen mosolyogva ki tárta karjait, hogy egy ölelésben tudjon részesíteni, végül pedig előre engedve be is léptünk a helyre. Azonnal szabad asztal után kezdtünk kutatni, s szerencsére találtunk is egyet, úgyhogy gyorsan be is foglaltuk azt, nehogy valaki más lecsapjon rá még előttünk.

-Na mesélj Jimin, mi újság? Mit csinált Jungkook, hogy így kiborultál?-Döntötte oldalra fejét, míg én csupán sóhajtva támasztottam meg fejemet.

-Folyamatosan én pakolok utána, az összes szennyesét, az összes alsóját, a szemetet amit maga után hagy, bármit amit elő vesz és ott hagy.-Soroltam fel sorjában, Namjoon pedig türelmesen hallgatta panaszkodásom.-Először nem törődtem vele, gondoltam átmeneti állapot, hátha majd később fel éri annyi ésszel, hogy neki kell maga után pakolnia, tudod.. De sajnos nem változott a dolog és akárhányszor szóvá tettem neki, hogy pakoljon el maga után, szó szerint megsértődött, akárcsak egy rossz kisgyerek. Ma pedig össze is kaptunk kissé.-Magyaráztam csalódottan, ekkor pedig egy pincérnő jött oda hozzánk, hogy mit szeretnénk fogyasztani. Mivel muszáj volt valamit vennünk, hogy bent maradhassunk, én egy kávét kértem, Namjoon pedig egy süteményt.

-Min vesztetek össze? Mondott valami csúnyát? Vagy te neki?

-Kezdjük ott, hogy szó szerint majd' rám se bagózott, s mikor újra szóvá tettem neki, hogy jó lenne ha maga után pakolna, felkapta a vizet. Megjegyeztem, hogy nem tudom mit szólna hozzá, ha mindent magának kéne csinálnia, valamint megkérdeztem, hogy egyáltalán tudja-e, hogy hogyan működik egy mosógép és szárító.. Erre csupán annyit kaptam válaszul, hogy én vagyok a nő a kapcsolatunkban, ezt nekem kell tudnom, nem pedig neki. Közöltem vele, hogy nem vagyok nő, sem amúgy, sem a kapcsolatunkban, s ha annyira akar egyet, akkor keressen magának. Majd pedig el jöttem..-Rántottam vállat hanyagul, s aztán kortyoltam a kávémba.-Szeretem Őt, de nem azért vagyok mellette, hogy a csicskája legyek. Szó se róla, mosok, takarítok, természetes, de az, hogy még a szennyesét is én vigyem ki a tartóba az nekem sok. Különben is, mi az, hogy én vagyok a nő? Ha nő lennék se az lenne a dolgom, hogy egész nap utána pakoljak. Nekem is vannak feladataim, mit gondol, hogy rá érek egész nap?-Háborodtam fel teljesen, míg Namjoon türelmesen figyelt rám egészen addig, míg észre nem vette, hogy befejeztem mondandóm.

-Nem tudom, hogy mégis mit kéne gondoljak, nekem Jungkook mindig is egy neveletlen, nagyképű kölyöknek látszott, de szerintem ezt tudod te is. Tény és való, hogy kellemeset csalódtam benne az első találkozásunkor, de attól még láttam azt, hogy megmaradt benne ez az énje, hiába változott meg melletted teljesen. Ez most mutatkozik meg. Azt hiszi, hogy cselédnek vagy mellette, azt hiszi, hogy ő mindent megtehet, csak mert anno is ugyan így élt. Te pedig ha hagyod neki, hogy ez így maradjon, akkor annál jobban el fog kanászodni. Vissza kéne kicsit fognod, hogy lássa azt, hogy nem a szolgája vagy, hanem a párja. Egyenrangúak vagytok, egyenlőek. Nem?-Kérdezte kíváncsian, persze választ nem várt, tudta, hogy igaza van, s azt is tudta, hogy én is így gondolom. Éppen ezért csupán bólintottam egyet, s hagytam hogy folytassa.-Nem azt mondom, hogy szidd meg, hogy itt most állj meg és tartsatok szünetet, Isten meg a ments! De azt mindenképpen javasolnám, hogy normális körülmények között, higgadtan beszélj vele és magyarázd el neki a sérelmeidet! Valamint tanítsd meg neki, hogy tartson maga után rendet!

-Rendben, mindenképpen úgy lesz. Köszönöm!-Mosolyodtam el halványan, majd aztán ittam meg az utolsó korty kávémat is.

-Ugyan! Haza vigyelek?

-Igazából nincs kedved sétálni egyet?-Kérdeztem kíváncsian, míg ő elmosolyodva bólintott egyet, majd már ment is a pulthoz, hogy fizetni tudjon.

Nem mentünk messzire, hisz' a kocsit nem akartuk nagyon kerülni, valamint olyan sokat sétálni. Meleg volt, gatya rohasztó meleg volt, úgyhogy nem terveztünk sokáig kint maradni. Csupán tettünk a közelben lévő parkban egy lassabb sétát, etettünk kacsákat, s közben mindenféléről beszélgettünk. Namjoon barátnője is szóba jött, elmondta, hogy nagyon jól haladnak még mindig, s már tervezik azt is, hogy össze költöznek. Nagyon örültem neki, hisz' tudtam, hogy sokat jelentett neki a lány, mindig is oda volt érte, ráadásul nagyon sokat várt rá. Majdnem mindennap eszembe jutott szegény férfi, ahogyan szenvedett érte. A szívem hasadt meg érte azokon a napokon, ám nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyire jól alakultak a dolgaik. Reménykedtem benne, hogy náluk nem lesz probléma akkor, ha már együtt fognak élni.

A fekete hajú haza vitt engem kocsival, így lényegesen kevesebbet kellett utazzak, mint befelé a városba. Megköszöntem neki a fuvart és napot is egyaránt, végül pedig kiszálltam, s a panel felé vettem az irányt. Lassan írtam be a kódot, s a lépcsőházban is lassan trappoltam felfelé, nem igazán volt kedvem haza menni, s látni Jungkook-ot. Akkor először reménykedtem benne, hogy elment otthonról mondjuk Minho-val, vagy esetleg Jackson-al valamerre. Bár azon sem lepődtem volna meg, ha valami lánnyal ment volna el. Belőle már bármit ki néztem volna.. Persze csak a harag végett. Amúgy rettentően rosszul esett volna.

A lakásban sötétség fogadott, s meglepően nagy csend, éppen ezért én is igyekeztem halk lenni. Gondoltam Jungkook bent aludhat, vagy valami hasonló, úgyhogy nem igen akartam zavarni annak ellenére, hogy amúgy rettentően haragudtam rá. Vele ellentétben én empatikus voltam.

Sóhajtva nyitottam be a hálóba, ahol Jungkook valóban az ágyban feküdt, így egy kisebb súly azért lényegesen le került a szívemről. Valószínűleg nem ment el sehova sem.

Le kaptam magamról nadrágomat, s pólómat, majd azokkal együtt a fürdőbe vettem az irányt, s végül meztelenre vetkőztem. Be álltam a zuhany alá, s vettem egy gyors fürdőt, majd pedig egy tiszta alsót magamra kapva mentem vissza a hálóba, hogy végre egyenesbe tegyem magam, s nyugovóra térjek.

Hátat fordítva feküdtem le végre, s helyeztem magam kényelembe, ám nem sokkal később a másik oldalról mozgolódás volt hallható. A lepedő emelkedett, majd pedig már csak annyit éreztem, hogy Jungkook izmos karjai közelebb húznak magához, s teljesen átölel kézzel-lábbal. Tarkómra nyomott egy óvatos csókot, s oda is temette fejét, majd pedig sóhajtva várta, hogy mondjak valamit, vagy legalább reagáljak valamit. Ám mivel ez nem történt meg, így kénytelen volt Ő megszólalni.

-Haragszol?-Kérdezte halkan, míg én némaságommal jeleztem, hogy igen, igencsak haragszom.-Sajnálom Jimin!

-A sajnálatoddal kibaszottul nem megyek semmire sem, Jungkook. Örülök neki, hogy sajnálod, már ha nem csak felszínességből mondod, de mit érek el vele?

-Tudom, hogy semmire sem mész vele, de tényleg nagyon sajnálom, Jimin! Én csak.. Kicsit elragadtattam magam és nem igazán gondolkodtam, nem éreztem a szavaim súlyát. Tudom, hogy nem vagy a szolgám, azt is tudom, hogy nem cselédnek vagy mellettem és azzal is tisztában vagyok, hogy egyáltalán nem vagy nő. Sem a való életben, sem a kapcsolatunkban. Egyenlők vagyunk, tudom. És ígérem, hogy ezentúl elpakolok magam után, takarítok magam után! Csak kérlek ne haragudj rám, mert nagyon fáj..-Suttogta szavait halkan, s rettentően szomorúan, míg én végül sóhajtva lefejtettem magamról kezeit, s lábait, majd pedig vele szembe fordultam. Arcára simítottam, s egy óvatos puszit nyomtam puháira, így Jungkook megkönnyebbülten vont magához közelebb.

-Bunkó voltál.-Jelentettem ki kertelés nélkül, majd aztán folytattam.-Tudod, hogy nem szeretem ha ilyen vagy. Tényleg nem vagyok a csicskád, örülnék, ha ezt felfognád. És annak is örülnék, ha tudnád, hogy tényleg egyenlők vagyunk. Szeretlek Kook, de én is ember vagyok. Érted?

-Értem baba! Tényleg nagyon sajnálom, ígérem nem fordul elő többször semmi ilyen, de még csak hasonló sem. Én is szeretlek téged!-Motyogta bűnbánóan, majd pedig azzal a hévvel el is tűnt mellkasomban, s ölelésemben egyaránt.

2023.04.10.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Nagyon durvák vagytok, ugyanis tegnap reggel lett meg a 39K, estére meg már 40K, ma reggelre pedig kb 40,3K.. Nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, mindenesetre nagyon hálás vagyok nektek és köszönöm ezeket a szép számokat !! 💗

BrownLiia oldalán ezennel BEFEJEZETT lett a Just because! jikook story, úgyhogy akit érdekel, az olvassa el bátran, ugyanis abban is van ám bőven pikáns jelenet 😏 valamint tartalmilag is igencsak szuper !! <3