Nem igazán mertem a szüleim elé állni azzal a dumával, hogy én is elmegyek otthonról, így nem is szóltam nekik. Minden alkalommal mikor "Jungkook-nál aludtam"; vittem magammal a cuccaimat. Minden egyes alkalommal össze pakoltam néhány szükséges holmit, s apránként át költöztem a másik lakásba. Szerencsére a szüleimnek nem tűnt fel, sőt, az idő nagy részében igazából rám se bagóztak. Sokszor fel sem tűnt nekik, hogy mégis mekkora pakkal indulok el otthonról.

MiCha azóta sem tért haza, s volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem is akart vissza menni. Mindennap beszéltem vele, tartottam vele a kapcsolatot, ám erről nem beszéltem vele. Tudtam, hogy nagyon kényes téma ez számára, éppen ezért nem is firtattam. Úgy gondoltam, hogy majd elmondja nekem, ha készen áll rá, ha akarja.

-Ez az utolsó táska?-Pakolta a csomagtartóba Jungkook a sport táskám, én pedig fejet ráztam, s meg kértem, hogy várjon. A szüleim nem voltak otthon, én pedig ezt az alkalmat kihasználva ürítettem ki a szobámat csumára, s pakoltam be őket a sport táskáimba. Még volt pontosan négy, s vissza is szaladtam értük.-Akkor ennyi?-Zárta végül le a csomagtartót, én pedig csupán bólintottam egyet. A fekete hajú nyomott egy csókot homlokomra, s megkerülve a kocsit be ült a kormány mögé, én viszont még egy utolsó pillantást vetettem a házra amelyben' felnőttem, s csak utána szálltam be az anyós ülésre. Kissé szorult a mellkasom, hogy ott kellett hagyjam a házat, ám tudtam; nincs maradásom amúgy sem. A szüleim nem beszéltek velem, csak ha nagyon muszáj volt, s az utóbbi időkben már amúgy is csak aludni jártam haza. Nem volt értelme tovább maradnom.-Jól vagy?-Simított combomra a fiú, s ezzel érte el, hogy rá nézzek, míg én válaszul csupán bólintottam párat.

-Igen, jól. Kissé.. Fura és rossz érzés itt hagyni, de.. Jól vagyok.-Mosolyodtam el lágyan, Ő pedig bólintott egy nagyot, s aztán ajkaimra csókolva be indította a kocsit, hogy az új lakás felé vegyük az irányt, s végleg be is tudjak költözni.

Jungkook-nak hála egyszerre fel tudtuk vinni az összes táskát, nem kellett kétszer fordulni értük. Tulajdonképpen már csak ruhák, és egyéb kisebb személyes tárgyak voltak nálam, tehát nem is kellett oly' sokat pakoljunk. Bár az idő nagy részében inkább csak beszélgettünk, mintsem haladtunk a dolgunkal.

-Készen vagyunk!-Tettem az utolsó táskát is a szekrény aljába, majd aztán dőltem ki az ágyon egy hatalmas sóhaj kíséretében. Jungkook is mellém dobta magát, akárcsak egy tengeri csillag, s pár percig nem is csináltunk semmit, csupán a plafont kémleltük, mintha az oly' érdekes lett volna.-Rendelünk kaját, vagy akarsz valamit csinálni?-Szólaltam meg egy kis idő múlva, míg a fekete hajú oldalra pillantott, hogy meg tudja nézni az időt, majd aztán száját húzva, s nyafogva nézett vissza a mennyezetre.

-Őszintén megmondom; nagyon lusta vagyok és fáradt is egyben, úgyhogy kérlek hadd rendeljek valamit..-Kérte szenvedve, míg én csupán nevetve bólintottam párat, s aztán fölé kerekedve derekára ültem, s egy óvatos csókot nyomtam puháira.

-Rendelj nyugodtan! Én pizzát ennék szívesebben, de igazából teljesen mindegy mit eszünk. Dönts te!-Simítottam végig mellkasán, míg Ő egy fürge mozdulattal maga alá terített, s aztán a szemeimbe nézve közelebb hajolt hozzám.

-Én mondjuk megkívántam valami egészen mást..-Nyalt végig ajkaimon, melyet' mély levegőt véve reagáltam le, s két karom azonnal tarkója köré fontam, hogy közelebb tudjam Őt vonni magamhoz.

Azonnal le húztam magamhoz egy csókra a fiút, s egyik kezemmel hajába is túrtam, nyelvem pedig fürgén hívta az övét táncba, melyen' meg is lepődött, legalábbis hevességemet illetően. Csípőjét lendítve dörgölte össze tagunkat, hisz' tudta, hogy attól azonnal megbolondulok, majd egy elégedett mosollyal arcán nézte ahogy fejemet hátra vetve nyögök. Kihasználva az alkalmat végig is nyalt ádámcsutkámon, s óvatosan haladt egyre lejjebb, mígnem pólóm nyakához ért. Hátam alá nyúlva ültetett fel, s vette le rólam a pólómat, majd ügyesen vissza eresztett a matracra, s aztán mosolyogva mérte végig felsőtestem. Akárhányszor le feküdtünk egymással; mindig büszkén nézte az előző aktusaink után maradt nyomokat. Ragyogó szemekkel simított végig az összes folton, még akkor is ha már alig látszottak, s mindegyikre nyomott egy finom csókot is. Annyira aranyos tudott lenni, hogy néha rá sem ismertem. Az a fiú aki sorjában húzta farokra a gimnázium összes lányát; egyszeriben eltűnt. Voltak napok amikor nem tudtam felfogni, hogy mégis hogyan lehetünk benne egy bizonyos jelenetben, egy éppen futó szálban az életünket illetően. Jungkook-ból soha nem nézte volna ki az ember, hogy le ragad egy személy mellett, ám azt sem, hogy egy fiú lesz az. S ami a hab tortán; valóban sokat változott személyiségileg. Egyszerűen észtvesztő, hogy mennyire más lett azalatt az idő alatt, míg velem volt. Kedves volt, aranyos, törődő, jószívű, édes és még napestig sorolhatnám. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy mindig is ilyen volt, vagy lett volna, csak nem volt olyan személy az életében, akinek ezt az oldalát megmutathatta volna, akivel egy hullámhosszon tudott volna lenni. Akárhogy is nézzük, azért Minho-ék mégsem olyanok, mint én. Talán velük is kedves volt, aranyos, s a többi, de biztos vagyok benne, hogy közel sem viselkedett velük úgy, ahogyan velem. Eléggé érdekes is lett volna, ami azt illeti..

Anyaszült meztelenül feküdtem már az ágyon, s teljesen fel voltam csigázva, mikor is Jungkook végre gondolt egyet, s le kapta magáról a pólóját, valamint a nadrágját és az alsóját. Izgatottan nyaltam végig ajkaimon, s csillogó szemekkel néztem végig ahogyan felém közelít, majd lábaim szét tárva hagytam, hogy közéjük férkőzzőn, s fölém támaszkodjon. Makkjával rózsámon kezdett körözni, s be is tolta azt, ám annál többet nem kaptam, sőt, még ezt is elvette. Csupán incselkedett velem.

Hirtelen állt fel, s aztán fogott lábaimra, hogy lentebb tudjon húzni a matracon, majd ölébe kapott, s megindult velem a szobából kifelé. Értetlenül néztem az egyre távolodó szobánkat, s nem értettem, hogy mi folyik ott, mígnem a konyhában találtam magam. Azonnal le rakott a földre, s magának háttal fordított, majd pedig mindennemű kérdés nélkül döntött rá a pultra. Azonnal "kapaszkodót" kerestem, s szorosan meg is markoltam őket, közben megéreztem ahogyan Jungkook újra makkjával kezd el körözni, s szépen lassan be is tolta péniszét lyukamba.

Ajkaim össze szorítva hajtottam le fejemet, s morogtam állatiasan, közben hagytam, hogy a fekete hajú előre hajolva végig csókoljon gerincemen, kezével pedig marokra fogjon, s pumpálni kezdje péniszem. Nem akartam rossz benyomást kelteni új szomszédként, ám kénytelen voltam az idő előrehaladtával kiengedni a hangomat. Nem tudtam, s nem is akartam vissza tartani azt, sőt, Jungkook is rám szólt, hogy hadd hallja, különben pórul járok.

Csípőmet lendítve jeleztem, hogy mozoghat, neki pedig több sem kellett, már tette is a dolgát. Alhasamnál fogva tartott meg, hogy ne essek össze, míg én másra sem voltam képes, mint kapaszkodni, s nyögni, akárcsak egy rossz ribanc. Jobban preferáltam az ágyat, mert ott én is tudtam magammal valamit baszni, itt viszont arra kellett legfőképpen koncentráljak, hogy össze ne essek.

Felegyenesedtem a pultról, s Jungkook vállára döntöttem a fejemet, Ő pedig két kezével előre nyúlt, s mellbimbóim izgatta. Két csuklójára szorítva nyöszörögtem a mámorító érzés végett, majd pedig hagytam, hogy egyik kezét el húzza, s derekamra, valamint csípőmre simítson.

Ki húzódott belőlem, s két kezemet hátra fogva vezetett ki a konyhából, s ment át a nappaliba, én pedig kapva az alkalmon ki rántottam kezeim, s mellkasánál fogva a kanapéra löktem Őt. Elnyílt ajkakkal nézett végig rajtam, s tátott szájjal fogott csípőmre ahogyan ölébe ültem, majd szemeit lehunyva, s fejét hátra vetve élvezte, ahogyan ismét elmerülhet bennem.

Szabad kezem a kanapé háttámláján pihent, másikkal Jungkook arcára simítottam, majd óvatosan össze tapasztottam puháink, s csókolni kezdtem Őt. Arcáról le vezettem kezem, végig simítottam egész karján, majd csuklójánál fogva fenekemre csúsztattam kezét. Azonnal megmarkolta félgömböm, s aztán egy jó nagyot sózott is rá, én pedig a csókba nyögve élveztem az édes kínt. Végül emeltem alfelem, s aztán gyorsan vissza is ejtettem azt, hogy ezzel megkezdjem az irányítást.

Imádtam ahogyan Jungkook rám nézett, sőt, imádtam Őt magát. Kezei folyamatosan fenekem kínozták, hevesen vette a levegőt, folyt róla az izzadság, s olyan vágy ittas szemekkel nézett rám, hogy az szinte már perzselt. Egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust, sőt!

Csatakos hajába túrtam, majd előre hajolva ajkaira tapadtam, s vadul tépni, harapni is kezdtem puháit, közben megállás nélkül mozogtam. Morogva simított fel csípőmre, s azt is jól megmarta, majd pedig mellbimbóimat kezdte izgatni.

Nem sokkal később megremegve nyögtem a fiú szájába, kirázott a hideg ahogyan végig cikázott gerincem mentén az izgalom, s azonnal tiszta libabőr lettem. Kénytelen voltam a fekete hajútól elszakadni, ugyanis nem bírtam ki, hogy ne nyögjek, ráadásul egyre nehezebben kaptam levegőt is.

Számat tátva nyögtem egy hosszabbat - megjegyzem pár oktávval magasabb hangon - közben oly' erősen téptem tincseit, hogy a végén megijedtem; túl erős voltam. Ám szerencsére Jungkook is velem együtt lépte át a mennyország kapuját, így nem igazán izgatta, hogy haját markoltam, ráadásul Ő is erősen marta csípőmet, úgyhogy kvittek voltunk.

Lihegve döntöttem homlokomat az övének, s simítottam ki tincseit szemeiből, majd egy utolsó hosszabb csókot leheltem ajkaira, végül fáradtan dőltem rá. A fiú a háttámlának dőlve simogatta hátamat, s lélegzett mélyeket, majd szépen lassan kezdett egyenletessé válni légzése. Ekkor jelzett, hogy szálljak le róla, majd pedig miután ez megtörtént; megindult velem együtt a fürdőbe.

●●●●

Mosolyogva igazítottam meg a fiú gallérját, majd felpipiskedve hozzá egy puszit nyomtam puháira, s aztán végig simítottam mellkasán. Ő is rá simított derekamra, majd pedig fenekemre csapva kért meg, hogy induljunk meg végre a randevúnkra.

Az előtérben magamra húztam a cipőmet, s én már meg is indultam kifelé, ám Jungkook szólt, hogy a hálóban hagyta a telefonját. Én csupán bólintottam egyet, majd a folyosóra vonultam, hogy kint megvárjam a fiút.

Mellettem nyílt az egyik ajtó, s egy idős néni lépett ki a lakásból, majd felém pillantott, s meg is indult hozzám. Szemöldök ráncolva néztem rá vissza, s vártam meg, hogy elém érjen, majd aztán kíváncsian hallgattam, hogy mit mondd.

-Kedveském, te laksz ebben a lakásban?-Mutatott újdonsült lakásunk felé, én pedig bizonytalanul bólintottam egyet.-Mondd meg a barátnődnek, hogy legközelebb fogja vissza a hangját, nagyon hangos volt ám akció közben!-Jelentette ki, én pedig csupán oldalra döntött fejjel kérdeztem kissé meggondolatlanul vissza.

-Milyen barátnőm?

-Na! Itt vagyok.-Jelent meg mellettem Jungkook, s aztán húzott magához derekamnál fogva, végül nézett a szomszéd - akkor már teljesen sápadt - asszonyra.-Jó estét!-Hajolt meg előtte szélesen vigyorogva, s aztán büszkén meg is indult a liftek felé.

A fülkében nevetve néztünk egymásra, hiába éreztem magam kellemetlenül az idő hölgy előtt, pár perc múlva inkább csak nevetséges volt számomra a szituáció. Nem bírtam vissza tartani kacajom, s úgy látszott, hogy Jungkook sem, éppen ezért hót vörös fejjel léptünk ki a liftből, mintha csak egy szaunában lettünk volna. Végül a fiú össze kulcsolta ujjainkat, s vezetni kezdett, hogy megkezdjük késő esti randevúnkat.

Határozottan élveztem, hogy külön költöztem. Bár eleinte rosszul éreztem magam, s még a nap folyamán is, estére teljesen elfogadtam a tényt. Számításba vettem mindent, tudtam, hogy mit miért teszek és sokkal jobb kedvem lett estére. Ráadásul valamelyest melengette a szívemet a tudat, hogy azzal lakhatok, akit mindennél jobban szeretek. Jungkook rövid időn belül lopta be magát a szívembe, s semmiképp sem akartam, hogy eltávozzon az életemből. Mindennél jobban élveztem, hogy csak ketten lehettünk.

2023.04.08.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Rettentően sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az újabb részt - ráadásul eléggé össze-vissza is lett az -, ám nálam volt egy kedves barátnőm, és nyilván nem szerettem volna közben telefonozni. Ráadásul már 2 napja nem aludtam "semmit", úgyhogy nagyon nehezen írtam meg ezt a részt, nagyjából 3 nap kellett hozzá, ha nem több. Mindenesetre igyekszem vissza térni normálisan :((

Ohh, és egyébként frissített a wp-om, úgyhogy ha minden igaz, akkor újra tudok képeket csatolni a részek fölé. Vagyis nagyon remélem, hogy nektek is mutatja őket és nem csak nekem.