Pólója alját feltűrve simítottam végig oldalán, fel egészen bordájáig, hogy felhevült bőrét cirógatni tudjam, közben végig szántottam alsó ajkán nyelvemmel, ezzel engedélyt kérve egy nyelves csókra. Nagyot szusszantva becézgettem mézédes puháit, s hívtam táncba nyelvét, majd egy nyál csíkot hagyva magunk közt húzodtam el, hogy szemeibe tudjak nézni.

-Hogy érzed magad?-Cirógattam szüntelenül forró testét, míg Ő tarkómon lévő kicsiny hajjammal játszadozott.

-Mint aki nem rég házasodott.-Válaszolta alsó ajkába harapva, melyet' egy félmosollyal reagáltam le, s újra puháit vettem célba.

-Na ne mondd! És milyen érzés?-Suttogtam fülébe, közben vezettem le kezemet magunk közé, s simítottam farkára alsó nadrágján keresztül.

-Háth..-Kapaszkodott azonnal vállamba, s vetette hátra fejét, míg én továbbra is csak megfeszített ujjakkal, tenyeremmel simogattam Őt lent.-Eddig izgalmas..-Nyalta meg puháit, majd emelte csípőjét, hogy könnyebben le tudjam róla venni a zavaró textilt.-Igen, határozottan izgalmas, ahh..-Nyögte el a mondat véget, én pedig csupán mosolyogva nyaltam végig nyakán, s szívtam meg puha bőrét.

Aktusunk után sajnos vagy nem sajnos hamar össze kellett magunkat szednünk, ugyanis hivatalosak voltunk egy találkozóra apámékkal, melynek' keretein belül elvileg kapunk valami meglepetést az esküvő végett. Nem igazán tulajdonítottunk neki akkor még nagyobb figyelmet, pedig ha tudtuk volna, hogy mi vár ránk; talán időben lépünk.

Jimin egy egyszerű fekete farmert viselt, s egy mustár sárga csíkos inget, én pedig hű maradtam önmagamhoz, s egy szintén fekete nadrágot vettem fel egy fehér, bő pólóval. Nem vittem túlzásba, nem is tartottam fontosnak. Mondjuk Jimin sem, csupán ilyen volt a stílusa. Ő szeretett "elegánsan", kifinomultan, letisztultan öltözni. Én meg néha napján úgy mint aki csak ki kapott valamit a szekrényből.

Az ősök egy kávézó előtt vártak ránk, s azt hittük, hogy be is megyünk, ám ők csupán megindultak az utcán gyalog, s várták, hogy mi is utánuk igyekezzünk.

-Nos, most hogy végre megtörtént az esküvő és volt rá két napotok kiheverni, felfogni, elfogadni..-Sorolta fel apám lassan, s közben gesztikulált.-Így végre képbe jöhet az, hogy közös lakást nézzünk nektek.-Fejezte be mondandóját, nekem pedig az állam a padlót súrolta hirtelen. A szőke hajú mellettem totál lesápadt, s azt hittem, hogy le is fagyott, akárcsak a Windows, ám mikor pislogott egyet rá jöttem, hogy nem, egyáltalán nem fagyott le, csupán kissé sokkolva lett.

-Micsoda?-Kérdeztem egy oktávval magasabb hangon, s álltam meg én is, míg a szüleim érdeklődve pillantottak hátra, s aztán lépkedtek vissza hozzánk.

-Talán baj?

-Hát..Nem, nagyon aranyos gesztus és ötlet, csak.. Nem túl korai?-Simított tarkójára egy kínos mosoly kíséretében a fiú, ám apám értetlenül nézett rá vissza, mintha el sem akarta volna hinni, hogy Jimin mit kérdezett tőle.

-Egy esküvő után elvárt, hogy a pár együtt is lakjon, nem? Különben pedig ha az esküvő nem okozott problémát, akkor egy közös lakás és együtt élés miért okozna?-Tette fel - egyébként jogos - kérdéseit, míg Jimin tanácstalanul nézett rám, s tátogott egy darabig.

-Nem is ez okozza a problémát, hanem az, hogy ez iszonyúan sok pénz és én például szégyellném magam, ha hagynám, hogy más vegyen nekünk lakást.-Próbálkozott Jimin, ám úgy látszott, hogy apám nem igazán akar engedni a tervéből. Csupán legyintett egyet, s annyit mondott, hogy ez nekik igazán nem gond.

-Úgy gondoltuk, hogy majd ti ki választjátok, hogy milyen lakást szeretnétek magatoknak. Már néztünk párat a céghez közel, be is vannak bútorozva, rendezve, nektek csak annyi a dolgotok, hogy válasszatok közülük.-Magyarázta anyám egy kedves mosollyal arcán, s közben kapaszkodott apám karjába. Hitetlenkedve néztem magam elé, s próbáltam meg feldolgozni a hallottakat, míg Jimin mellettem ideges ábrázattal haladt egyenesen előre.

-Sajnálom..-Tátogtam neki mikor rám pillantott, mire Ő elő vette telefonját, s írni kezdett. Nem sokkal később meg is rezzent a telefonom a zsebemben, s szemöldök ráncolva vettem azt elő, hogy meg nézzem.

●●●●

Jimin-shii:
Semmi baj
Csak ezt hogy mondom el a szüleimnek?
Az esküvőről sem tudnak
Ha most azt mondom, hogy elköltözöm otthonról egy lakásba, ráadásul veled
Akkor mit mondok, honnan volt rá pénzem?

Jungkookie:
majd kitalálok valamit
egyelőre legyünk túl ezen a napon
nézzük meg a lakásokat és utána lesz ami lesz, oké?

●●●●

Jimin sóhajtva tette el telefonját, s aztán fogta meg kezemet, hogy valamelyest lenyugtassa magát a hirtelen ért stressz végett. Nem tudtam hová tenni azt, hogy a szüleim ilyen gyorsan intéztek mindent, s azt sem tudtam felfogni, hogy miért intézkednek helyettünk? Semmiről sem szóltak nekünk, egyszerűen csak kész tények elé állítottak bennünket minden egyes alkalommal. S még csak beleszólásunk sem lehetett, pedig a saját életünkről, a saját jövőnkről volt szó. Rettentően sajnáltam Jimin-t, hisz' Ő egyáltalán nem így képzelte el a jövőjét. Ő egyetemre akart menni, s tartottam attól, hogy talán nem tudja ezt megvalósítani. Főleg, ha a szüleim ennyire bírálnak felettünk. Szinte a szabadságunk vették el. Hiába szerettük egymást, azért valamelyest mégis csak bábok voltunk a saját életünkben. Még csak önálló döntéseink sem lehettek.

Az első lakás aranyos volt, ám kicsinek bizonyult számunkra és a kilátás sem tetszett. Borzasztó volt. Ráadásul a tapéta is undorító volt a hálószobában, melyet' bár le cserélhettünk volna; nem volt hozzá kedvünk. A második lakással pont az ellenkezője volt a baj, hatalmas volt, s két embernek úgy véltük meg, hogy rohadtul fölösleges egy ekkora lakás. A harmadikban a bútorok voltak undorítóak, s nem volt kedvünk újakat venni, úgyhogy eléggé gyorsan passzoltuk is a lakást. A negyedik lakás viszont elnyerte a tetszésünket, aranyos volt, nyugalmat árasztott a kis lakás. Ketten bőven elfértünk benne, s ha úgy alakult volna, akkor vendégeket is bőven tudtunk volna fogadni. Akár többet is. A nappali tágas volt, a konyha úgyszintén, az étkező is megfelelő volt. A hálószoba szinte már-már tökéletes volt, s a vendégszoba is igencsak jól festett. A fürdőszoba pedig maga volt az álom. Egyszóval;

-Tökéletes!-Vágtuk rá egyszerre, s néztünk egymásra ragyogó szemekkel. Láttam ahogy Jimin szemei ezúttal örömöt sugároztak, szó szerint csillogtak szembogarai. Mosolya levakarhatatlan volt, s olyan édes pillantása volt, hogy azt hittem menten elolvadok ott előtte.

-Akkor ez el is dőlt.-Fogott kezet apám az ingatlanossal, s tudtuk; a kapcsolatunk ezennel egy újabb szintre lépett.

2023.04.05.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3