Remegő kezeimmel nyakkendőmet igyekeztem volna megkötni, ám az sehogy sem akart össze jönni, így csak mérgelődve "téptem" ki nyakamból, s dobtam azt a földre. Namjoon és Minho pont ekkor léptek be a kis szobába, s valamin nagyon jól szórakoztak, egészen addig, amíg meg nem látták dühös lényem. Vagy talán inkább csak ideges lényem.

-Mi a baj?-Lépett hozzám Namjoon, s vette fel a földről a nyakkendőt, majd helyezte vissza nyakamba, s kezdte el megkötni azt.

-Ideges vagyok..-Sóhajtottam nagyot, majd pedig köszöntem meg Namjoon-nak a segítséget.-Ma még nem is találkoztam Jimin-el, csak reggel és kurvára szükségem lenne arra, hogy beszéljek vele legalább egy percet.-Dobogtam lábaimmal feszülten.

-Jimin már fel van öltö..-Kezdte volna Minho, ám Jackson és Taemin pont ekkor léptek be hozzám.

-Úristen Jungkook, Jimin olyan kibaszott gyönyörű!-Rontott be a helyiségbe először az én haverom, utána pedig Taemin pattogott jókedvűen.

-Ja, egészen kívánatos amúgy.-Helyeselt a srác, míg én szám belső felét böködve néztem rá egyik szemöldökömet fel húzva.-Bocs..-Hajtotta le fejét, míg én csak sóhajtva fordultam vissza a tükör elé, hogy ellenőrizzem magamat. Nem sok kellett már, hogy a ceremónia, vagy akármi is legyen a neve el kezdődjön, én pedig mérhetetlenül izgultam. Nagyon féltem, hogy valami nem úgy fog alakulni ahogyan annak kéne, és baromira be voltam szarva. Jimin miatt is aggódtam, mert tudtam, hogy Ő még annyira sem állt készen mint én, s féltem, hogy történni fog vele valami. Egy szóval amin csak lehetett; azon izgultam. Nem tudtam még csak annyit sem, hogy Jimin hogy van, ugyanis hiába kérdeztem a többieket, ők csak annyit mondtak, hogy jól van.

-Vissza megyünk a szöszihez, meg nézzük, hogy ott mi újság, ugyanis ott csak MiCha van most.-Mondta Namjoon bő tíz perc után, majd aztán intettek egyet és már el is mentek. Én csak hajamba túrva ültem le az egyik székre, s néztem búval baszottan magam elé.

-Nem egészen ilyen fejre számítottam, mikor ide felé vettem az irányt.-Nyitott ajtót az említett lány, míg én felkaptam a fejem, hogy rá tudjak nézni.-Hú, bazdmeg, jó sápadt vagy.

-Kösz..-Horkantottam gúnyosan, míg a lány lassan elém sétált, majd le is guggolt, hogy rám tudjon nézni.

-Mi a baj?

-Nem tudom. Stresszelek, ideges vagyok, aggódom és félek.-Soroltam fel aggályaim, míg a lány oldalra döntött fejjel nézett rám.-Nyomaszt a tudat, hogy ilyen fiatalon el kell vegyek valakit és hiába szeretem Jimin-t, nem most akartam meg kérni a kezét. Félek, hogy nem fog működni köztünk a dolog, és most még csak annyit sem tudok, hogy Ő mégis hogy van.

-Ne aggódj Jungkook, ha eddig működött, akkor ezek után is fog. Ha nem.. Akkor majd elválnak útjaitok, de amíg nem próbáljátok meg, addig semmiben sem lehettek biztosak. Ha pedig rá stresszelsz, akkor még rosszabb lesz a helyzet. Ezzel teszed tönkre. Jimin miatt pedig ne aggódj! Izgul, de nagyon jól van, egész nap mosolyog. Szerintem ő felkészült rád minden téren. Bízz benne és bízz magadban is! Tudom, hogy milyen voltál, ismerlek a legelejétől kezdve. De azt is tudom, hogy most milyen vagy, és tudom, hogy sokat változtál a bátyámért. Büszke is vagyok rád. Látom, hogy teljesen más vagy mellette, látom, hogy végre te is szabad vagy és látom, hogy teljesen más lettél. Látom azt is ahogyan rá nézel, Jungkook. Csillagok ezreit és ezreit láttam, de egyik sem égett olyan fényesen, mint a szemeid, amikor ránézel. Csodálatosak vagytok, remélem ezt tudod. De csak együtt. Úgyhogy szedd össze magad, menj ki a nász nép elé, mondd el az esküdet és légy vele boldog, ahogyan ő is az lesz veled. Oké?-Mosolygott aranyosan, míg én enyhén könnyezve, mintha valami szaros kislány lennék, öleltem magamhoz őt, s köszöntem meg rövid monológját.

-Gyertek! Kezdünk!-Nyitott be Minho, míg én mély levegőt véve bólintottam párat, még utoljára végig néztem magamon, igazítottam is, s meg is indultam a többiek után.

A anyakönyvvezető már ott volt, én pedig egyedül be is vonultam, ahogyan azt már legalább egy héttel előtte elpróbáltuk. Utánam Yuna vonult be, valamint még Jackson, akik rózsa szirmokat dobáltak, mögöttük pedig Taemin, aki a gyűrűt vitte. Minho már elől állt, MiCha-val együtt, hisz' ők voltak a tanúk. Izgatott voltam, s remegtek még a térdeim is ahogyan arra gondoltam; pár pillanat és felbukkan Jimin. Valóságosan izzadt a tenyerem, kiszáradt a torkom, s majd' meg is szédültem, ám ekkor hirtelen felcsendült egy lassabb, lágy zene. Mindannyian az ajtó felé néztünk, s izgatottan vártuk, hogy a szőke hajú felbukkanjon Namjoon oldalán.

Az ismerős szőke hajkorona immáron sötét szőke színben pompázott, tökéletesen beállítva, fényesen. Arcán leheletnyi smink pihent, ám nem változtatott sokat a lényegen, ugyan olyan gyönyörű volt, mint ahogyan előtte is. Fehér ruhája eszméletlenül illett hozzá, s gyönyörűen mutatott benne, a szívem többször is félre vert a látványra, mely' elém tárult. Csokoládé barna szemei ezúttal egy egész galaxist őriztek magukban, s fényesen ragyogtak, míg az enyémek hirtelen könnybe lábadtak. Szégyenlős, de annál édesebb, s lágyabb mosoly foglalt helyet csodálatos arcán, végig a szemeimbe nézve haladt előre. A kezében lévő csokor tökéletesen illett hozzá, s mindenhez az esküvőn, az én szívem pedig csordultig megtelt szeretettel. Mérhetetlenül hálás voltam, hogy ott lehettem abban a pillanatban, s azonnal tova szállt minden félelmem. Az agyam kikapcsolt, a szívem szabályosan félre vert, s egyszerűen nem tudtam másra figyelni, mint a szőke hajú szerelmemre, aki a szokásosnál is gyönyörűbben festett azon a délutánon. Azt hiszem ez volt a második pillanat, amikor újra bele szerettem.

Namjoon-t megölelve lépett elém, s nézett rám mosolyogva, én pedig azonnal megfogtam kezét, hisz' nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá.

-Gyönyörű vagy!-Suttogtam oda neki, s mosolyodtam el, míg orcája piros rózsát bontott, s egy pillanatra lehajtotta fejét zavara végett.

-Te is nagyon jól nézel ki!-Mosolygott kedvesen, majd pedig oldalra pillantottunk mindketten, ugyanis az anyakönyvvezető megkezdte a köszöntést, s aztán a beszédet is egyaránt.

Egy nagyon szép verssel kezdte a beszédet, ám utána egyenesen a közös történetünkkel folytatta, melyben azt fejtette ki, hogy mégis hogyan ismerkedtünk meg, hogyan sodort minket az élet össze. Nos, jóval szebben fogalmazta meg a dolgokat, mint ahogyan azok valójában történtek, bár nem biztos, hogy én azt annyira bántam. Bár döcögős volt a kapcsolatunk eleje és felettébb abszurd is, az anyakönyvvezető nagyon szépen mesélt el mindent. Szinte már szívhez szóló volt. Utána viszont a beszédek jöttek, melyet' nekem is kellett mondjak, s az előttem állónak is. Természetesen a szőke kezdte.

-Nem írtam előre szöveget, mert úgy voltam vele, hogy a folyamatban lévő érzéseimre hagyatkozom majd és azt hiszem jól döntöttem. El sem tudom mondani, hogy most mennyire boldog vagyok, Jungkook. A szívem tele van szeretettel és ez miattad van. Nem éppen szokványos módon jöttünk össze és be vallom őszintén; nem is gondoltam volna, hogy valaha is együtt leszünk majd, de tudod nem bánom, hogy aznap igent mondtam neked egy oltári nagy hülyeségre. Ha azon a bulin nem jelensz meg a konyhában és nem teszed fel nekem életed leghülyébb kérdését.. Talán sosem vagyunk itt. Tény és való, hogy nem így terveztem a középiskolás éveimet, nem ilyen fiatalon akartam házasodni és még mindig nem bírom felfogni, hogy itt állok.. De nagyon örülök, hogy a sors ebbe az irányba sodort. Hiszem, hogy mindennek oka van és minden okkal történik. Az, hogy azon az estén engem kértél meg egy lehetetlen dologra; a sors akarata, döntése volt. Okkal vagyunk itt ma is, és felettébb boldog vagyok emiatt. Nagyon szeretlek, Jungkook!-Mosolygott édesen Jimin, s láttam, ahogyan még az Ő szemei is könnybe lábadtak, az enyémekről nem is beszélve, ugyanis én már alig láttam. Le is kellett töröljem a könnyeimet, ugyanis alig láttam bármit is akár Jimin-ből, akár a többiekből. Franc se gondolta volna, hogy fogok valaha is sírni egy fiú miatt.

-Én sem írtam előre szöveget, tulajdonképpen olyan dolgokat tudnék neked mondani, amelyeket' mindegy egyes nap elmondanék neked, csak nincs hozzá merszem. És nem azért mert tartok a reakciódtól, csupán tudom, hogy nem bírnám és a végén jobban elérzékenyülnék, mint te, hisz' nézz csak rám! Most sem bírtam könnyek nélkül..-Ráztam fejemet, míg a vendégek azonnal nevetni kezdtek.-Nem gondoltam volna, hogy tudok embert ennyire szeretni.-Néztem a szemeibe, s láttam, hogy már ettől az egy mondatomtól teljesen elérzékenyült.-Azt hiszem neked nem kell mondanom, hogy mégis milyen múlt áll mögöttem, hogy mégis miről vagyok híres. Az élvezeteknek éltem és úgy gondoltam, hogy nincs szükségem senkire, hogy nem kell senki szeretete és nem vágyom arra sem, hogy másnak adjak szeretetet. De te szó szerint felforgattad az egész életem és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mégis mikor tetted ezt meg. Úgy csavartad el a fejem tudat alatt, hogy már csak azon kaptam magam; basszus! Nekem szükségem van Jimin-re. Nekem szükségem van rád. Azt hiszem én még embert ennyire nem szerettem, mint téged és nem is akarok mást úgy szeretni, mint téged. Lehet, hogy nem én voltam az első szerelmed, de szeretném, ha én lennék az utolsó. Megőrülök érted és remélem tudod, hogy a kezemet is tűzbe tenném érted. És ne feledd, hogy nagyon hálás vagyok. Nem csak érted, de neked is! Köszönök mindent, amit eddig értem tettél. Annyira szeretlek Jimin, hogy órákat tudnék zengeni és hidd el, hogy meg is fogom tenni. Mert megérdemled..-Csókoltam kézfejére, hisz' tisztában voltam azzal, hogy a hitvesi csókig nem adhatok még csak egy puszit sem az ajkaira.

A szőke hajú totálisan kész volt, patakokban folytak a könnyei és kellett neki pár perc, míg össze tudta magát szedni, s folytatni tudtuk az esküvőt.

Az anyakönyvvezető mindkettőnktől megkérdezte, hogy elfogadjuk-e egymást házastársnak, s miután a két igent megkapta; alá írtuk az anyakönyvet. Először Jimin, majd én, aztán MiCha és Minho is, mint a két tanú. Eztán pedig Taemin már hozta is a gyűrűket, hogy egymás ujjaira húzzuk azokat. Mély levegőt véve néztem Jimin-re egy széles mosoly kíséretében, s már csak egy dolog volt hátra, az összes közül a legszebb;

-Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket! Megcsókolhatjátok egymást!-Kaptunk engedélyt, én pedig oly' hevesen tapadtam Jimin puháira, hogy először alig bírta viszonozni azt. Ám utána teljesen ellazulva mosolyogtott a csókba, s mozdította ajkait. A fellegekben éreztem magam, pillangók milliói verdestek a gyomromba, s úgy éreztem, hogy végre tényleg haza találtam.

Ezután következett egy nagyon gyors gyertyaceremónia, majd én köszöntöttem a szüleimet, a tanúk, az anyakönyvvezető, Jimin és én ittunk pezsgőt, végül közösen ki vonultunk, immáron férj és férjként.

Kézen fogva, mosolyogva léptünk ki a közös életünkbe, s nagy reményekkel hagytuk el a helyiséget tudván, s remélvén, hogy életünk legszebb évei következnek majd. Bíztunk benne, hogy együtt egy szebb jövőt teremtünk magunknak, s egymásnak egyaránt, hisz' az egymás iránt érzett szeretetünk erősebb volt bárminél és bárkinél. Együtt voltunk erősek.

2023.04.04.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3