Az asztalon támaszkodva néztem ki a fejemből nagy értelmesen, s írtam le a következő órai házit Minho füzetéből, ugyanis én az előző nap teljesen elfelejtettem, hogy olyanunk is volt. Nem siettem sehova, ugyanis nagy szünetünk volt, s úgy voltam vele, hogy hogyha már nem lesz több időm, akkor eszek az órán. Engem nem igazán izgatott a tudata annak, hogy órán "nem eszünk".

-Egyébként hova mentek hónap fordulót tartani? Vagy az már volt?-Kérdezte Jackson kíváncsian, míg én szemöldök ráncolva néztem fel rá füzetemből.

-Milyen hónap forduló?-Ráztam fejemet értetlenkedve, míg a két fiú össze néztek, majd vissza rám.

-Hát.. Mikor jöttetek össze Jimin-el?-Tette fel a kérdést Minho, míg én elsápadva néztem magam elé. A felismerés teljesen pofán csapott, miszerint egyikünk sem kérdezte meg a másikat, hogy esetleg lenne-e a párja, csupán annyiban egyeztünk meg, hogy próba időn maradunk. Ez a próba idő pedig annyira megszokottá vált számunkra, hogy észre sem vettük, miszerint nem is vagyunk együtt hivatalosan. Vagyis.. Reméltem, hogy nem csak én voltam ilyen elbaszott, s Jimin is ugyan úgy elfelejtette ezt az egészet.-Nem kérdezted meg?-Legyezte kezét előttem a barna hajú, hisz' percek múltán sem válaszoltam neki, ekkor pedig fejemet rázva kétségbeesetten elkezdtem össze pakolni, mindent a táskámba dobáltam, majd sietősre vettem a figurát.

-Kösz a házit!-Böktem még futtában oda, s már rohantam is a kapu felé, ahonnan még hallottam, hogy két haverom utánam kiabál, miszerint mégis hova megyek?

Lihegve szálltam fel az első buszra ami szembe jött velem, s szerencsére nem szoptam be, hazafelé vitt a busz. Otthon persze kérdőre lettem vonva, hogy mégis mit keresek én otthon, ám ugyan ezt én is megkérdezhettem volna a szülőktől, hisz' nekik a cégnél kellett volna lenniük. Minden esetre be kamuztam azt, hogy Jimin-nel hónap fordulónk van, úgyhogy elő készülök a délutánra. S ha már itt tartottunk, akkor meg is kértem őket, hogy menjenek el otthonról. Persze nem pont így, de a lényeg ez volt.

Az egyik kocsit el vittem otthonról, s a város központba indultam. Igazából nagyon tanácstalan voltam, hogy mégis hogyan is kellett volna ezt véghez vigyem, hisz' mind tudjuk; nem igazán voltak értelmes kapcsolataim, sőt! Ha volt is, akkor sem így kértem meg a csajt, hogy legyen a barátnőm. Jimin más volt, neki valami különlegeset szerettem volna, ám nagyon tanácstalan voltam, szó mi szó. Nem igazán tudtam, hogy mit és hogy kéne.

Végül minden mindegy alapon egy ékszer boltba ugrottam be, ahol azonnal gyűrűk után kezdtem kutakodni. Úgy voltam vele hogy ha már így is úgy is el kell vegyem a szőkét, akkor veszek hozzá egy eljegyzési gyűrűt vagy minek is hívják ezt pontosan. Nálunk ígéret gyűrűnek fog célt szolgálni. Kezdésnek tökéletesen megfelelt. Az esküvőn úgy is kap igazi házassági gyűrűt.

-Ezt a kettőt szeretném.-Mutattam meg a két párt, majd miután a nő elmondta az árát; fizettem. Szép kis összeget hagytam ott, tény és való, ám nem igazán tudtam ezzel foglalkozni. Jimin-ért bármit meg tettem volna, bármit meg adtam volna.

Az utamat a már jól ismert és számtalanszor meg járt virág üzletbe vettem, ahol az idős hölgy kedvesen mosolyogva fogadott, s már kérdezte is, hogy hány szál rózsát kérek.

-Igazából most rózsa szirmok kellenének. Megoldható?-Döntöttem oldalra fejemet izzadó tenyerekkel, míg ő bólintott párat, majd a raktárba vette az irányt, s már hozott is nekem egy rahedli szirmot. Mosolyogva vettem át a "zacskókat", majd aztán elgondolkodva néztem szét.-Tudja mit? Legyen még egy szál rózsa. A legszebbet!-A nő csak mosolyogott, majd kutakodni kezdett, s egy hatalmas, vér vörös, gyönyörű szál rózsát adott át, melyet megköszöntem, s azonnal fizettem is.

Haza ugrottam, s a rózsát vízbe tettem, hogy ne hervadjon addig is amíg én elő készülök, a szirmokat pedig a bejárati ajtótól kezdve el kezdtem szét szórni egészen a háló szobámig, ahol az ágyon szív alakba rendeztem őket. Mindent tökéletesnek véltem meg, úgyhogy a rózsát felkapva újfent kocsiba szálltam, s Jimin házához vettem az irányt, ahonnan hoztam el a fiúnak váltás ruhát. Tisztában voltam azzal, hogy neki aznap intenzív tánc edzése volt, így muszáj voltam neki valami elegáns ruhát vinni, nehogy a végén hisztit csapjon. Még annyi szerencsém volt, hogy a szülők otthon voltak, s ajtót nyitottak, hisz' nem tudták, hogy ki tenyerelt a csengőre.. Az már mellékes, hogy egyáltalán nem örültek annak, hogy én álltam az ajtóban.

Ezek után rohadt gyorsan szálltam az autóba, s vettem az irányt vissza az iskolába, ahonnan igazán késésben voltam, egyedül annyi szerencsém volt, hogy nem kaptam piros lámpát egyszer sem. Mire az iskola előtt meg álltam; addigra Jimin is éppen végzett.

-Kook? Te nem itt voltál ma?-Állt meg előttem értetlen tekintettel, ám én csupán tarkójánál fogva magamhoz rántottam Őt, s egy forró csókban részesítettem, le sem szarva, hogy mégis ki és mennyien látják.-Hűha..!-Képedt el teljesen, majd aztán nézett mögém.-Hová megyünk?-Kíváncsiskodott izgatottan.

-Először is.. Ez a tiéd.-Vettem ki az anyós ülésről a rózsát, majd mutattam a hátsó ülések felé.-Másodszor pedig hoztam neked váltás ruhát, hogy ne a laza szettben menj a városba. Sötétített üveg van, öltözz át nyugodtan hátul!-Csaptam fenekére, a szőke pedig már meg is indult, hogy tegye a dolgát.

Jimin pillanatok alatt vedlett át, gyorsan készült el, s ült előre. Addigra már én is ott ültem, s útra készen álltam.

Utunk egy étterembe vezetett első sorban, ahol természetesen mindent én álltam, majd kellemes beszélgetések közepette elfogyasztottuk az ételeket. Jimin jól érezte magát, sokat nevetett, s mosolygott, egy percig sem láttam, hogy komoly lett volna, vagy legalábbis szomorú, avagy kedvetlen. Folyamatosan duruzsolt, ahogyan mindig is tette azt, s igazán felhőtlen kedve volt. Az ebéd után sétálni mentünk, s kedve továbbra is töretlen volt, így nem is volt kérdés, hogy belőlem minden félelem eltávozott. Sokkal nyugodtabban sétáltam mellette, s sokkal bátrabban is.

A házunkhoz vissza érve azért kissé feszengni kezdtem, főleg mikor már az ajtóban álltunk. Úgy csináltam mintha semmire sem készülnék, teljesen természetesen sétáltam be az ajtón. Ám azonnal széles vigyor terült el arcomon, mikor Jimin ragyogó szemei foglyul ejtették enyémeket. Elképedve nézett rám, majd aztán maga elé, s meglepve haladt a szirmok után.

-Jungkook, ez..-Akart volna kérdezni, ám én csupán szembe fordítottam magammal, s egy mély levegő vétel után beszélni kezdtem, nehogy a végén be szarjak, s meggondoljam magam.

-Tudom, hogy kissé elbaszott módon kerültünk egymáshoz közelebb, de akárki akármit mond én örülök neki, hogy így alakultak a dolgok. Talán ha nem kell egy kamu barátot szerezzek, akkor most nem lenne ilyen csodálatos társam. Nagyon hálás vagyok neked, hiába vagyunk csak pár hónapja ilyen viszonyban, s érted is hálás vagyok. Örülök, hogy bele csöppentél az életembe, tök mindegy, hogy milyen formában történt az meg. Azt viszont sajnálom, hogy nem jöttem rá hamarabb, hogy mégis mennyire illesz hozzám, s mégis mennyire szeretlek. Valami hiányzott az életemből, s idővel rá jöttem, hogy az nem valami volt, hanem valaki. TE voltál az. És szeretném, ha a jövőben is betöltenéd ezt az űrt az életemben. Hamarosan össze házasodunk, de igazából mi csak próba időn vagyunk, úgyhogy ezúttal szeretném megkérdezni kerek-perec, hogy lennél a párom?-Vettem elő zsebemből a két ígéret gyűrűt még a beszéd közben, és aztán tartottam felé, Ő pedig enyhén vörös pofival, s kissé könnyezve emelte két kezét szájához, úgy bólogatott hevesen.

-Igen!-Adott szóban is választ, míg én egy széles mosollyal arcomon tettem a mellettünk lévő szekrényre a dobozt, s az egyik karikát kivéve belőle nyújtottam felé kezemet. Remegő kacsóját enyémbe csúsztatta, s hagyta, hogy rá húzzam a gyűrűt, majd én is fel vettem a sajátomat.

-Ezek ígéret gyűrűk. Megígéred, hogy a végsőkig mellettem maradsz?-Fogtam két kezét, míg Ő lágyan elmosolyodva bólintott párat, s jött hozzám közelebb, hogy egy forró csókot kezdeményezzen. Azonnal viszonoztam a finom csókot, s nyelvemmel már táncba is hívtam övét, majd felsője alá csúsztattam két kezem, hogy cirógatni tudjam oldalát. Puháitól elszakadva nyakát vettem kezelésbe, s végig csókoltam az egész területet, majd végig nyaltam rajta, s fogaim közé csíptem érzékeny bőrét. A szőke hajú sóhajtva döntötte oldalra fejét, s kapott hajamba szabad kezével, másikkal pólóm alatt cirógatta hátamat, s néha karmolta meg.

Lassan haladni kezdtem vele az ágy felé, s óvatosan a matracra is döntöttem a fiút, majd pólómat lekapva fölé hajoltam, s mielőtt ajkaira tapadtam volna; rájuk suttogtam.

-Szeretlek!-Néztem szemeibe, míg Ő lágyan elmosolyodva simított fel mellkasomra.

-Én is szeretlek!

2023.04.01.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Elnézést kérek, hogy tegnap nem volt rész, először is nem volt előre kész, tehát reggel a buszon kellett el kezdjem írni, másrészt az iskolában már nem tudtam befejezni, ugyanis egész nap stresszben voltam az érettségi rajzok miatt, amiből teljesen újat kellett csináljak 2x 45 perc alatt. Harmadszor pedig egy barátnőm nálam alszik, úgyhogy nem igazán szerettem volna mellette meg írni a részt XD remélem nem haragszotok!! 💗💗💗