-Öcsém, jó nagy szarban vagy.-Képedt el Minho, ahogy hétfőn beszámoltam neki az eseményekről. Pontosan két hetem volt bemutatni az állítólagos "barátnőm" a szüleimnek -azaz talán egy-két nappal több-, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy valami értelmes nőt össze szedjek arra a célra, hogy el játssza nekem ezt a szerepet. Persze ez nem ment olyan egyszerűen, az iskolában nem sok finom és értelmes hölgy fordult meg, leginkább csak ribancok, akik pedig jók lettek volna feleségnek, azokhoz meg nem volt ingerenciám, hogy szépen fejezzem ki magam. Egyszóval teljesen meg voltam lőve és szuper tanácstalan voltam. Ráadásul még Minho is és Jackson is - aki egyébként eddig beteg volt, tehát néhány dologról igencsak lemaradt.

-Miért nem kéred meg az egyik random csajt, aki gond nélkül a bugyijába engedne téged?-Döntötte oldalra fejét Jackson, míg én egyik szemöldököm felhúzva néztem rá.-Mármint most gondolj bele! Neked is jó dolgod lehet vele, mert így többször is megdughatod, valamint neki, mert...Hát mert többször is megdugod. Tudod ilyen fizetség a szerepért.-Dörzsölte össze mutató, középső és hüvelykujját.

-Ha haza viszek egy ribancot, akkor a szüleim ki térnek a maradék hitükből is. Normális lányt meg nem akarok haza vinni, azért nem mutatkozok én akárkivel. Még a végén híre megy, hogy össze jöttem egy stréberrel.-Borzadtam el teljesen és még azt is eljátszottam, hogy kirázott a hideg.

-Akkor passz öregem, de ez egy nagyon szar és nehéz menet lesz, ha ilyen válogatós vagy.-Sóhajtott nagyot a fekete hajú srác, Minho pedig egyetértően bólintott párat. Nem ellenkeztem velük, ugyanis tudtam, hogy igazuk van, de bármennyire is rossz volt a helyzetem, nem akartam sem a szüleim nyavalygását hallgatni, sem pedig rossz pletykákat magamról.

-Lehet hülyének nézel, de..Mi van Park-al?-Kérdezte percek múltán a barna hajú, s közelebb is hajolt, hogy ne kelljen hangosan beszélnie. Ám én csak értetlenül néztem rá, s persze szemöldök ráncolva.

-Mi lenne? Gondolom el van, nem tudom.-Rántottam vállat, de az Istennek sem tudtam rá jönni, hogy mégis miért kíváncsi a fiú hogy létére.

-Nem az érdekel, hogy mi van vele, te ökör!-Mordult fel azonnal, míg én szemem forgatva fogadtam hevességét.-Hanem mi lenne, ha őt vinnéd haza?-Suttogta hármónk közé, a kérdés hallatán pedig Jackson szemei úgy ragyogtak, mintha Minho maga lett volna Albert Einstein. Ellenben én;

-Te teljesen meg vagy huzatva?-Rivalltam rá körülbelül azonnal, míg Minho azonnal lepisszegett, s vállamra fogva ültetett vissza a helyemre, hisz' az egész ebédlő minket nézett.

-Halkabban már, te hülye!

-Nem mondd hülyeséget.-Bólogatott hevesen Jackson, amit csak sóhajtva reagáltam le.

-Miért pont fiút?

-Mert biztos vagyok benne, hogy fiúval nem értékelnék a házasság gondolatát. És gondolj bele! Ez egy jó alibi lenne, hogy egyáltalán ne kelljen oltár elé állnod, mert így azt fogják hinni, hogy meleg vagy és nem áll a rúd a lányokra.-Vázolta fel tervét a barna hajú, s bár nagyon szerettem volna vitatkozni vele, sajnos -vagy nem sajnos-, igazat kellett neki adjak. Ez egy tökéletes és alapos terv volt, hogy szembe szálljak a szüleim akaratával.

-De miért pont Park?

-Mindenki tudja nagyon jól, hogy meleg mint a szar.-Magyarázta Jackson.-És azt is, hogy a gatyájába engedne téged.

-Mi van?-Néztem rá felháborodottan, ekkor pedig újfent le kellett hogy nyugtassanak.

-Jó csávó vagy Jk, ő pedig egy meleg srác. Nehogy azt hidd, hogy csak a csajok buknak rád.-Mutatott mögém Jackson, én pedig értetlenkedve fordultam meg, hogy magam mögé tudjak nézni. Egy számomra idegen srác ült a sarokban lévő asztalnál, egyedül annyit tudtam róla, hogy meleg. Viszont tudtam azonnal, hogy a fekete hajú miért hívta fel rá a figyelmem. Úgy nézett a kis srác, mintha minimum egy darab hús lennék, mikor pedig észre vette, hogy őt nézem; hirtelen fordult el, s kezdett el beszélgetni egy haverjával.

-Baszki...-Sóhajtottam előre nézve, majd borultam a padra.-Olyan szerencsétlen vagyok..-Motyogtam inkább csak magamnak, míg két barátom bátorítóan veregették meg vállam.

-Egy próbát megér Jungkook, legalább próbáld meg!-Tanácsolta Minho, amit csak sóhajtva reagáltam le.

Végig az járt a fejemben, hogy tényleg idáig kell fajuljak? Meg kell kérjem Park Jimint, körülbelül a legnagyobb ellenségem, hogy játssza el; együtt vagyunk? Testem, lelkem nem kívánta, egy kis porcikám sem, s annyira elment a kedvem az élettől, hogy még a csajozás gondolata sem tudott jobb kedvre deríteni. Egyszerűen undorodtam a gondolattól, hogy nekem egy fiúval kéne mutatkozzak, s attól is, hogy valószínűleg erről pletykák fognak keringeni. Ez volt a következő dolog, ami miatt visszavonulót akartam fújni. A hírnevem. Mert bár ugyan Jimin hírneve utána a plafont verdeste volna, az enyém már nem olyan biztos.

-Nem tudom, hogy mennyire akarom én ezt. Lehet, hogy inkább csak bele törődöm a sorsomba, s hagyok mindent a francba.-Szólaltam meg pár perc múlva, míg két haverom tanácstalanul néztek össze, s próbáltak némán valami megoldást találni.

-Nem tudom, Kook. Annyira nem rossz amit Minho mondott, legfeljebb kérd meg Jimin-t, hogy maradjon az egész titokban. Az iskolában ugyan úgy lehettek ellenségek.-Rántott vállat Jackson, melyben' igazat kellett neki adjak.-Gondold el! Megoldódna a problémád, hidd el!-Biztatott a fiú, ám én csak számat húzva szenvedtem nyilvánosan. Tényleg nem volt ehhez kedvem és ingerenciám, már csak a gondolattól is hányni tudtam volna.

-Csak próbáld meg!-Kérte meg Minho, ám én nem válaszoltam neki. Nem tudtam, hogy bele mennék-e ebbe, nem akartam ezt az egész homis dolgot. A melegség nem nekem volt való, én pina faló voltam, ezt tudta mindenki. Az, hogy nekem egy fiúval kellett volna legyek -ha csak egy szerep végett is-, egyszerűen megrémisztett, hogy őszinte legyek. Meg persze kiábrándítónak is tartottam ezt az egészet, taszított ez a világ. S jobban örültem volna annak, ha ez így is maradt volna. Csupán egy kósza gondolatnak, avagy tervnek.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3