47.
Erősen kellett gondolkodjak, hogy mégis kit válasszak tanúnak, ugyanis Jimin-nek hiába van egy húga, én egyke vagyok, tehát nekem választanom kellett, mely' szerint vagy Minho lesz a tanú, vagy pedig Jackson. Mindketten közel álltak hozzám, s mindkettejüket nagyon szerettem, tehát szívem szakadt meg, hogy választanom kellett két barátom közül. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy majd ők eldöntik maguk között, én nem tudtam és nem is akartam választani a két fiú közül. Rosszul esett a lelkemnek már csak a gondolata is, hogy valakit megbántok a végén.
-Tehát Jimin-nek MiCha lesz a tanúja, ez magától értetődő, hisz' ő a húga. Én mivel egyke vagyok rátok gondoltam, de tekintve, hogy mindkettőtöket nagyon szeretem és nem akarok választani közületek, így rátok bízom ezt. Kérlek döntsétek el majd, hogy melyikőtök lesz majd a tanúm!-Néztem rájuk kérlelőn, míg két haverom össze néztek egy lágy mosollyal arcukon, s aztán Minho vállon veregetett.
-Ne aggódj, Jungkook! Számítottunk erre, majd megbeszéljük.-Mosolygott szélesen Jackson, s aztán vette elő szendvicsét.-Amúgy az edző azt mondta, hogy hétvégén be kell jönni, mert jövőhéten lesz egy meccs.
-Ne már! Kajak?-Grimaszoltam fáradtan, s néztem Jimin-re, aki csak száját húzta mellettem. Hétvégére programunk volt.
-Nem baj, majd elkísérlek és utána át megyünk hozzád, oké?-Kérdezte mosolyogva, hogy kissé nyugodtabb legyek, míg én sóhajtva bólintottam egyet, s aztán támasztottam meg fejemet a kezemen. A következő pillanatban egy lány toppant mellénk, ha jól emlékeztem Hannah volt a neve és talán tizenegyedikes volt. Egy fehér ing feszült rajta, rövid szoknya fedte.. Tulajdonképpen semmit nem fedett, s hosszú fekete haja volt. Egy széles mosoly kíséretében tenyerelt asztalunkra, s úgy nézett le rám, míg én egyik szemöldököm felhúzva pillantottam fel rá.
-Rá érsz most?-Döntötte oldalra fejét egy széles mosollyal, míg én Jimin-re néztem, aki csupán fejét lehajtva várta, hogy mégis mit válaszolok. Mindnyájan tudtuk, hogy miért kérdezte meg ezt tőlem a lány, egyikünk sem volt hülye és minden bizonnyal Jimin is tisztában volt a tényekkel, csak neki mellé még rosszul is esett.
-Mint látod nem igazán.-Mutattam körbe kis idő múlva, míg a lány szemét forgatva helyezte egyensúlyát egyik lábáról a másikra, aztán próbálkozott tovább.
-Le zavarhatjuk gyorsan is, ha neked nagyon sietős.-Javasolta, nekem pedig nem volt más választásom, ki kellett terítenem a lapokat.
-Ha le akarok zavarni egy menetet, akkor majd el viszem magammal a páromat, Jimin-t. Így már érted, hogy miért nem érek rá?-Szűkítettem össze szemeim, s szemem sarkából láttam, hogy a szőke felkapja fejét mondatom végett.
A lány zavartan nézett a szőke hajúra, s aztán mérgesen fújtatva forgatta meg szemeit, végül pedig dühösen caplatva hagyott magunkra. Mindenki unottan nézett utána, kivéve Jimin, Ő folyamatosan arcomat fürkészte, ám mikor rá pillantottam; elvörösödve fordította el fejét. Én csupán nevetve fogtam állára, s aztán fordítottam szembe magammal, majd bátran nyomtam egy hosszabb csókot puháira, hogy érezze; tényleg nem kell több nő helyette.
-Jól van, nem kell azért egymást megenni, itt vannak akik single-k..-Köhintett párat Minho, míg én nevetve váltam el a mosolygós Jimin-től, ám még egy utolsó puszit azért nyomtam ajkaira.-Azért merész voltál Jungkook, ne lepődj meg, ha ezek után csávók próbálkoznak be nálad és nem nők!
-Hülye állat..-Nevettem el magam újfent, ahogyan mindenki, majd pedig fejemet rázva néztem Jimin-re, aki egy megkönnyebbült mosollyal nézte Minho-t és Jackson-t.
●●●●
Jimin a hétvégén valóban el kísért engem edzésre, s az elejétől a végéig ott is volt, majd aztán hazafelé vettük az irányt, hogy pihenjünk egy jót. Ám természetesen nem is a mi napunk lett volna, ha akadálymentesen haza tudtunk volna érni.
-Kurva élet! Ott hagytam a külső aksit. Megvársz?-Kérdeztem már a kapuban, ahogyan a táskám tartalmát néztem át, Ő pedig csupán bólintott egyet. Egy gyors csókot nyomtam ajkaira, majd pedig már szaladtam is vissza, nehogy elveszítsem a fekete tárgyat.
-Na mi van?-Biccentett felém csoporttársam, míg én szét nézve megkerestem az aksit, aztán mosolyogva a levegőbe emeltem azt, hogy jól lássa.
-Itt hagytam..-Jelentettem ki, s egy intés kíséretében már fordultam is kifelé az öltözőből, a srác pedig utánam kiabált, hogy egyszer a fejemet hagyom el. Én csupán kacagva indultam meg újfent kifelé, s mikor már majdnem a főbejáratnál voltam; egy srác kiáltott utánam.
-Te, Jeon!-Hallottam meg a hangot, míg én szemöldök ráncolva néztem rá, hisz' egyrészt nem tudtam, hogy mégis ki lehetett a fiú, másrészt pedig neki nem is kellett volna az iskolában tartózkodnia.
-Igen?-Fordultam teljes testemmel felé, s úgy néztem szembe vele. Egy magas volt velem, barna szemek, fekete haj, dundi orr, vékony ajkak.
-Te tényleg Park-ot dugod?-Biccentett felém, s mikor ezt kiejtette a száján olyan mérhetetlenül dühös lettem, hogy azonnal ökölbe kellett szorítsam kezeimet, nehogy a végén eljárjanak azok.
-Mi a fasz közöd van hozzá, huh?-Löktem rakta egy kisebbet, hogy azért érezze; jobb lenne ha vissza venne a pofájából.
-Na, ne légy ilyen mérges! Csak egy ártalmatlan kérdés volt. Legalább azt mondd meg, hogy milyen? Jó az ágyban? Tényleg olyan kurva, mint ahogyan az ex barátja állítja?-Vigyorog szélesen, ám jó kedve csupán addig tart, míg egy öklössel ki nem ütöm a srácot annyira, hogy seggre essen, s be is kussoljon.
-Ha még egyszer kiejted a szádon, hogy kurva.. Ki húzom a seggeden keresztül a beledet, majd pedig a nyakad köré tekerem olyan erősen, hogy megfulladj. Világos voltam?-Hajoltam arcába, a fekete hajú pedig csupán bólintott egyet, s aztán azt próbálta fel mérni, hogy mégis mennyire lett súlyos az ütésem, melyet orrára mértem.
Szám belső felét böködve vettem az irányt kifelé, s szinte ki szakítottam a tokból az ajtót, annyira dühös voltam. Egy hatalmas csattanással jelezte, hogy az udvaron vagyok, s a szőke hajú azonnal felém is kapta fejét, majd alsó ajkát rágcsálva várta, hogy elé érjek.
-Mi történt?-Kérdezte aggódva, s simított fel vállamra, hogy kissé lenyugodjak, ám én csak hevesen véve a levegőt néztem le rá.
-Ki volt az előző barátod?-Kérdeztem csupán ennyit, s láttam ahogyan Jimin arcán végig fut az értetlenség, a kíváncsiság és a félelem egyvelege. Nem is válaszolt azonnal, csupán alsó ajkába harapva hajtotta le fejét, s gondolkodott, hogy merjen-e beszélni.-Kérdeztem valamit Jimin, ne játssz a türelmemmel.!
-Lee Minjun a plusz egy évről..
2023.03.24.
Hibákért elnézést! :c
Köszönöm, hogyelolvastad! <3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro