Egész héten keményen edzettem, hogy csütörtök délutánra formában legyek, s úgy éreztem a kiválasztott napra, hogy sorvadni kezdtem. Sőt, még fogytam is a sok mozgást követően. Pedig amúgy sem voltam túl kövér, sőt! Bár rajtam inkább izom volt, mintsem zsír.

Az edző keményen megdolgoztatott minket, s folyamatosan hajtott minket volt, hogy még tanórákról is el kért bennünket. Egy perc nyugtot sem hagyott nekünk, s ez igencsak próbára tett. Bár nem lepődtem meg túlzottan, az edző mindig is ilyen volt velünk. Viszont a meccs napján különösen ideges volt, s sokkal jobban hajtott minket, mint addig bármikor. Pedig nem volt nagy tétje a meccsnek, csupán egy másik iskola ellen játszottunk. Talán annyi volt a baja, hogy tudta; az említett iskola nem igazán szívlelte a miénket, s gyakran megesett, hogy rossz fényben akartak bennünket feltűntetni. Ez pedig nyilván nem tetszett neki, ahogy egyébként nekünk sem.

Egy kis törölközőt magamhoz véve töröltem le homlokom, s tarkómat, közben pedig a lelátó korlátjának dőltem, hogy legalább addig ne kelljen saját magamat tartanom. Minho és Jackson is hasonlóképpen ki voltak már az élettől, ám úgy láttam rajtuk, hogy ők még valamennyire bírták a strapát. Én annyira már nem, otthon is kellő képpen megerőltettem magamat.

-Szia!-Támaszkodott neki a korlátnak valaki, míg én fáradtan néztem rá fel, ám mikor szembe találtam magam a szőke hajúval; széles mosolyra húzódtak ajkaim.

-Hyung! El jöttél a meccsemre?-Hajoltam át a korláton, hogy egy csókot kérhessek a szőkétől, Ő pedig közelebb is jött, hogy teljesítse kívánságom.

-Persze, hogy el jöttem.-Vált el puháimtól, majd aztán somolyogva arcomra simított.-MiCha és Yuna is itt vannak, azt mondták, hogy ki nem hagynák a bénázásod.-Kuncogott édesen, míg én felháborodva kerestem ki a két lány a tömeg közül, s aztán mutattam be nekik. Persze nem vették magukra, csupán egy-egy széles, büszke mosoly kíséretében mutatták vissza középső ujjukat. Na szép, mondhatom..

-Ki kérem magamnak! Én csapatkapitány vagyok.-Mondtam sértetten, míg Jimin egy lágy mosoly kíséretében túrt tacsakos tincseim közé, s aztán puszilt arcomra.

-Ha nyertek.. Talán adok valamit.-Suttogta fülembe, míg én tágra nyílt szemekkel néztem rá, Ő pedig egy elégedett mosoly kíséretében kacsintott egyet, s miután államat megcirógatta; magamra is hagyott. Elképedve néztem utána, s kissé le is fagytam egy pillanat erejéig, Minho-nak és Jackson-nak úgy kellett értem jönniük, s szólniuk, hogy tíz perc múlva kezdés.

-Nem azért mondom Haver, de majdnem az egész csapat végig nézte a nyelv csatátokat..-Jelentette ki halkan Minho, míg én alig észrevehetően körbe néztem a csapaton belül, s valóban mindenki értetlenül bámult rám. Kissé ki is pirosodtam, s megijedtem a következményektől - melyet előre nem láthattam -, ám végül csak be álltam a helyemre. Nem volt szabad erre koncentrálnom, mert akkor biztos lehettem benne, hogy a meccsnek annyi.

Ki fújtam magam, s kissé megráztam, majd pedig egy kis nyújtás után ütögetni kezdtük a labdát Minho-val és Jackson-al. Pár perc múlva viszont az ellenséges csapat felbukkant, így mindenki abba hagyta a gyakorlást.

A másik csapat azonnal grimaszolni, fújogni és gúnyolódni kezdtek rajtunk, amit számításba vettünk, éppen ezért nem is foglalkoztunk velük. Ez viszont egy idő után feltűnt nekik is, így hát dühösen álltak be, hogy a játék kezdetét vegye.

A bíró sípolt, engedte a játék kezdetét, mi pedig már szerváltunk is.

Egész meccs alatt azon izgultam, hogy vajon mit gondolhattak a csapattársaim, s ha gondoltak bármit is, akkor az jó vagy esetleg rossz vélemény lehetett-e? Eleinte el is terelte ez a sok dolog a figyelmemet a játékról, viszont egy idő után olyan mérges és dühös lettem, hogy az ellenfél nem győzte a sok ütésem kicselezni, vissza adni, vagy akár csak bele ütni abba a nyamvadt labdába. Bosszantott a tény, hogy ennyire óvatlan voltam, s a nyilvánosság előtt kértem csókot Jimin-től, ráadásul az is, hogy ezt pont abban a közegben tettem meg, ahová nap mint nap járok. Bár tudtam, hogy Jimin többet jelentett számomra, azért arra még nem álltam készen, hogy ezt fel is fedjem a nyilvánosság előtt. Nem álltam készen arra, hogy a társadalom elkönyveljen melegnek, holott előtte mindenki úgy tudta, hogy sorra húztam meg a lányokat. Milyen véleménnyel lesznek rólam ezek után? Utálni fognak? Ki fognak közösíteni?

Mire észbe kaphattam volna; a meccsnek vége volt, a többiek pedig hatalmas mosollyal arcukon, s kirobbanó örömmel támadtak le. Értetlenül álltam a csoport közepén, s alig bírtam bármire is reagálni, ám mikor meghallottam, hogy a nevemet kiáltják; hamar leesett, hogy valószínűleg mi nyertünk. Őszintén szólva fogalmam sem volt még csak arról sem, hogy mennyi lett a végső állás, egyedül pusztító gondolataim sokaságára tudtam csak figyelni. Éppen ezért esett meg, hogy a külvilág számomra megszűnt létezni, s csupán tudat alatt játszottam egész idő alatt. Ám úgy látszott, hogy nem lett rossz következménye.

-Öregem, ha Jimin ilyen jó hatással van a játékodra, akkor lóghatnál vele többször is..-Bökött meg egy csapattársam, míg én szemöldök ráncolva néztem le rá.

-Nem zavar, hogy mi..-Akartam kérdezni, ám nemhogy a téma kellemetlen volt számomra, még csak azt sem tudtam, hogy a kérdést hogyan tegyem fel. Ám úgy látszott, hogy Jungho szerencsére helyettem is képben volt.

-Hát hidd el, pont leszarom!-Rántott vállat nevetve, majd biccentett a többiek felé.-Ők is, nyugalom. Felőlem aztán egy párnát is dughatnál szabad időben, az sem különösebben érdekelne.

-Én nem du-

-Jól van csődör, tudom.-Nevetett, majd paskolta meg vállamat.-Menj, vár a szőke herceged!-Biccentett a korlát felé, én pedig egy megkönnyebbült mosoly kíséretében bólintottam egy aprót, hogy hálámat fejezzem ki, majd azonnal Jimin-hez vettem az irányt. Ezúttal nem aggódtam, azonnal kezeim közé fogtam arcát, s amilyen gyorsan csak tudtam, úgy ajkaira is tapadtam.

-Azt mondtad adsz valamit.-Suttogtam hevesen véve a levegőt, míg Ő egyik szemöldökét felhúzva nézett rám értetlenül.

-Itt?-Lett magasabb a hangja, én pedig gondolkodás nélkül bólintottam egy nagyot.

-Itt.-Jelentettem ki határozottan, majd fogtam csuklójára, s átsegítve Őt a korláton, már húztam is magam után.

Az öltözőktől nem messze volt egy iroda, melyet' már régóta nem használt az edző, csupán néhány dolgot tárolt benne, s időnként küldött egy-egy takarítót, hogy tartsák tisztán a helyet. Legutóbb két nappal a meccs előtt láttam egy takarítónőt arra járni, én pedig míg nem figyelt; elvittem a pót kulcsot. Rohadtul nem vette észre, s az edzőnek sem tűnt fel, így hát szélesen mosolyogva vettem tudomásul, hogy az már az enyém lehet. Éppen ezért a meccs napján is magammal vittem, pont a szőke miatt.

Jimin nem szólalt meg egész úton, csendben haladt mögöttem, s hagyta, hogy vezessem Őt, nem is lepődött meg azon, hogy az iskola egy olyan pontja felé vezetem Őt, amerre még nem járt, s ráadásul a folyosó lámpái sem égtek.

Zsebemből elő kaptam a kulcsot, s sebesen ki is nyitottam az irodát, majd illedelmesen előre engedtem a szőke hajút, végül vissza zártam az ajtót, nehogy valaki ránk nyisson, ha netalántán erre járna valaki. Bár nem láttam erre nagy esélyt. Mindenesetre jobb az elővigyázatosság.

Hevesen kaptam a szőke hajú puhái után, s azonnal át is toltam nyelvemet szájába, Ő pedig tempómat felvéve viszonozta csókomat. Türelmetlenül kapott pólóm alja után, s le is vette rólam a feleslegesnek bizonyuló anyagot, én pedig azonnal követtem Őt. Csupasz derekára csúsztattam kezeimet, s magamhoz rántottam Őt, majd újra vadul tépni kezdtem ajkait, mígnem megéreztem; kiharaptam alsó ajkát. Ám Ő mit sem törődött a vasas ízzel, csupán végig nyalt alsó ajkán, majd újra csókomért hajolt, amit meg is adtam neki.

Egyszerre nyúltunk nadrágjainkhoz, hogy levegyük azokat magunkról, hála égnek csak a madzaggal kellett kínlódni. Nagyon gyorsan le toltuk a felesleges textil darabokat magunkról, s természetesen az alsót sem hagytuk magunkon.

Az egyetlen kényelmes bútor felé kezdtem a fekete hajút tolni, egy egyszerű kanapé felé, majd aztán fordítottam helyzetünkön, s le ültem rá. A szőke hajú tudta nagyon jól, hogy kevés időnk van, így hát sebesen térdelt le, hogy aztán jobb kezével marokra fogjon, s egy, a makkomra adott csók után már szopni is tudjon. Közben szabad kezével hátra nyúlt, s mivel megéreztem morgásait tudtam; tágítani kezdte magát. Eléggé szenvedtem a tudat végett, hogy ezúttal nem az én ujjaim jártak a szőke hajú szűk fenekében, de annál jobban izgatott lettem, hogy tudtam; hamarabb lehetek benne.

A fiú tökéletesen végezte munkáját, folyamatosan torokra engedett, nyelvével ügyesen játszott, s a nyálat sem sajnálta, ráadásul amivel lehetett, azzal dolgozott. Golyóimat sem hagyta ki a buliból, nyalogatta őket, szopogatta, s aztán újra vissza tért farkamhoz, vagy éppen makkomhoz. A kis lyukra is nagy hangsúlyt fektetett, én pedig egy elégedett mosollyal néztem a szőke hajút.

Mikor elég tágnak vélte magát; abba hagyta szopásomat valamint saját maga ujjazását is, s egy gyors makkomra adott csók után ölembe is fészkelte magát. Lábát lendítette, majd pedig farkamat lyukához illesztette, s már bele is ült.

Azonnal derekára csúsztattam kezemet, s előre hajoltam, hogy egy csókkal el tudjam terelni a figyelmét a kezdetleges fájdalomtól, közben oldalát cirógattam, hogy valóban biztosra menjek. Nem sokkal később viszont minden előjel nélkül emelte alfelét, én pedig azonnal csípőjébe martam.

Egyik kezével átölelt, másikkal a kanapé háttámláján támaszkodott meg, fejét pedig vállamra hajtotta. Mosolyogva cirógattam felsőteste minden egyes négyzet centiméterét, s nem bírtam vele betelni. Csókoltam, haraptam, s szívtam ahol csak értem Őt, valamint nem féltem neki kedves szavakat morogni. Észtvesztően dögös volt a szőke hajú, s nem bírtam vele betelni. Hihetetlen volt, egyszerűen csodálatos.

Combjain csak úgy dagadtak az izmok, folyt róla a víz, haja már kellő képpen csatakos volt, ráadásul olyan intenzív szex illat lett az irodában, hogy tudtam; ki kell majd nyissak egy kisebb ablakot távozásunk után. Ám abban a pillanatban nem érdekelt, csupán mellkasát simítva néztem ahogyan pattog rajtam, majd pedig arcára vezettem tekintetem, mely' gyönyörűen torzult az élvezet miatt.

Állánál fogva értem el, hogy rám nézzen, majd egy csókot nyomtam puháira, s nyelvem azonnal át toltam szájába, Ő pedig bár nehezen, azért viszonozta. Ám aktív munkája végett kénytelen voltam tőle elszakadni, hisz' így is eléggé nehezen kapott levegőt, főleg mikor meg lett gyönyörközpontja.

Rá segítettem a mozgásra, s megtartottam a fiút, hogy ezúttal én lökjem a csípőmet, s nem is kellett sok, a fiú remegve, s nagyot nyögve élvezett közénk. Nekem sem kellett sok, ráadásul a fiú rám szorulása merőben megkönnyítette a dolgomat, úgyhogy pár lökés után én is át léptem azt a bizonyos kaput.

A szőke hajú fáradtan hanyatlott rám, s mélyeket lélegezve próbálta magát, s testét nyugtatni, míg én két kezem közé fogtam kipirosodott arcát, s aztán egy lágy mosoly kíséretében ajkaira tapadtam. Azonnal viszonozta csókomat, s Ő is arcomra simított, majd aztán hagyta, hogy nyelvem táncba hívja az övét, s kissé szórakozzak.

-Eszméletlen voltál.-Suttogtam fülébe, s nyomtam kagylójába egy puszit, míg Ő remegve vette tudomásul amit mondtam neki, s nyakamra adott egy nyálas csókot. Esküszöm ennél jobb nyereményem még soha a büdös életben nem volt.

2023.03.18.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3