Vegyes érzések kavarogtak bennem annak kapcsán, hogy Jungkook azt mondta; Ő is többet érez irántam, mintsem szimpla barátság. Nagyon szerettem volna hinni neki, s reménykedtem benne, hogy tényleg igazat mondott nekem, ám azért mélyen legbelül ott volt bennem a félelem, miszerint kapott a lehetőségen, hogy testem bármikor használatba vehesse. Nem szerettem volna róla ilyen véleménnyel lenni, de egyrészt tudtam, ismertem Jungkook múltját, másrészt pedig egyszer már dőltem be hasonló szövegnek, avagy helyzetnek. Bár kívülről nem látszott, valójában igencsak érzékeny tudtam lenni. Éppen ezért volt bennem egy bizonyos félelem. Úgy éreztem, hogy szerettem, tényleg szerettem Jungkook-ot, s nem akartam benne csalódni. El akartam hinni, hogy a fekete hajú tényleg szeret engem viszont, s nem csak a testemet látja maga előtt.

Sóhajtva pakoltam le edző cuccomat a terembe, s kezdtem el nyújtani, mígnem mellém csapódott kedvenc csoporttársam, s azonnal hogy létem felől kezdett érdeklődni. Egy darabig mérlegeltem a helyzetet, hogy el meséljem-e neki a dolgokat, végül úgy döntöttem, hogy ha már amúgy is rengeteg dolgot tudott rólunk, nem lesz baj, ha egy újabbat meg osztok vele.

-Úgy néz ki, hogy Ő is többet érez irántam.-Kezdtem el mesélni, s közben érintettem össze homlokomat a kinyújtott lábammal.-De nem tudom, hogy hihetek-e neki, tekintve a szoknyapecér énjét.-Sóhajtottam nagyot, míg Soobin mellettem bólintott párat.

-Hát egy féle képpen tudhatod meg, hogy biztos-e a szerelme. Vársz és figyelsz.-Rántott vállat, értetlen arckifejezésem látva pedig azonnal magyarázni is kezdett.-Minél többször visz el téged randizni, annál biztosabb lehetsz abban, hogy tényleg akar tőled valamit. Valamint figyelj a részletekre is, az érintésekre és annak formáira! És persze a váratlan ajándékok.-Tette hozzá, én pedig hevesen bólogatni kezdtem, hogy értem amit mond.-Különben meg ha nem olyan óvatos veled szex közben és még ráadásul gyorsan is zavarja le, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak a testedet akarja.-Rázta fejét rosszallón, míg én elmosolyodtam fejét látva.

Tulajdonképpen a fiúnak igaza volt. Kicsit egyébként el is hesegette a fejemben lévő rossz gondolatok sokaságát. Legalábbis szex téren biztosan, ugyanis annyira nem sietett soha és mindig oda figyelt rám. Leszámítva a legelején lévőket, bár azokat sem mondanám olyan gyors, s undorító dugásnak.

A hatodik táncom után szenvedve közelítettem meg az iskola zuhanyzó részlegét, majd miután dobtam egy gyors zuhanyt; már el is hagytam az iskola területét. Legalábbis szerettem volna. Jungkook a kapuban állva beszélgetett MiCha-val, s úgy látszott, hogy jól el is vannak, ám mikor húgom észre vett; felém biccentett fejével, s aztán egy intés kíséretében tova is állt. A fekete hajú széles, nyuszis mosollyal várt rám, majd mikor elé értem; egy szál vörös rózsát nyújtott felém. Szó szerint elpirulva vettem el tőle a virágot, s félénken léptem hozzá közelebb, hogy derekamra tudjon simítani, s arcomra tudjon nyomni egy óvatos puszit. Rendesen úgy éreztem magam, mint egy szűz lány. Atya világ..

-Azt hittem, hogy ma csak hét órád van, nem nyolc.-Kulcsolta össze ujjaink, míg én sóhajtva ráztam meg fejemet, s forgattam szemet.

-Ja, én is. De ez a boszorkány még be tett egy nyolcadik órai táncot is, mintha öt nem lenne elég..-Fújtattam nagyot.

-Gondolom akkor éhes vagy.-Bökte meg hasam, míg én össze rándulva vinnyogtam fel, ugyanis azon a helyen igencsak csikis voltam. Jungkook ki is nevetett, ám nem sértődtem meg, csupán szemem forgatva mosolyogtam jóízűen.

-Eléggé szeretne a gyomrom éhen halni..-Utaltam arra, hogy kong az ürességtől, a mellettem álló pedig elmondta, hogy ennek nagyon is örül, ugyanis a napokban talált egy nagyon jó török gyorséttermet, ahol gyrost és hasonlókat lehet enni.

Nem volt messze az iskolától a hely, viszont nagyon kis hangulatos volt. Egy kisebb standnak neveztem volna, s ki is lehetett ülni, voltak az asztalok, s székek felett napernyők is, melyekre kisebb díszítések voltak felaggatva, ezzel igazán széppé téve a helyet. Ráadásul az étel is eszméletlenül jól nézett ki, hiába csak egy-egy tányér gyros volt, s ha ez nem lett volna elég, még az íze is mennyei volt.

-A tanárom ki fog nyírni..-Dőltem hátra teli hassal, s simítottam is bendőmre, míg Jungkook megtörölte száját, s össze pakolta a szemetet, hogy ki tudja azt dobni.

-Nem kell tudnia, hogy ilyet ettél..-Rántott vállat, majd mosolyodott el.-Különben meg volt ezen uborka is, nem csak krumpli és hús.-Kacsintott, közben felállt a helyéről, hogy tovább tudjunk indulni. Újfent megfogta kezemet, s kézfejemre is csókolt, ezzel hasamban felélesztve a megannyi pillangót.

-Tudod nálunk mérik ám, hogy hány kg az ember.-Néztem rá komolyan, míg ő egy amolyan "Na ne mondd!" tekintettel illetett meg.

-Valóban? Nem is tudtam.-Szemtelenkedett, hisz' tudta ám nagyon jól, hogy hogyan működnek ezek a dolgok tekintve, hogy Ő neki is rendszeresen mérték a súlyát a röplabda végett. Viszont úgy vettem észre, hogy Jungkook-ot nem igazán hatotta meg az étrend betartása, Ő mindig azt ette, amit éppen kívánt, ami jól esett neki. Igazából Ő tette a jól, irigyeltem is egy kicsit. Bár tagadhatatlan, hogy a fiú le is edzette a sok ételt.

-Jól van, inkább azt mondd meg, hogy hova viszel?!-Mosolyodtam el, míg a fekete hajú vállat rántott.

Egészen addig nem mondta el, hogy mégis merre megyünk, mígnem oda nem értünk. A hatalmas múzeum előtt megállt, s két jegyet felmutatva annyit mondott, hogy; "Tudom, hogy szereted a művészetet, jártam már nálad.". Nevetve ráztam meg fejemet, s vettem el az egyik jegyet, majd pedig már húztam is magam után a fiút, hogy minél hamarabb bent legyünk a számomra igencsak kedves helyen.

Rengeteg szobrot, s festményt megnéztünk, a telefonom galériája már majdnem be is telt. A Jeju-s képeket át raktam a gépre, úgyhogy azoknak a helyét ezúttal a múzeumi képek pótolták. Ám tárhelyem állapotát elnézve úgy döntöttem, hogy ezek a képek sem jutnak másmilyen sorsa.

Mosolyogva jártam be az egész helyet, közben végig Jungkook-al társalogva, aki egyébként szerintem többet nézett engem, mint a műveket. Különben nem bántam, jól esett, hogy - minden bizonnyal - szépnek talált, s engem nézett.

-Jövőhéten mit csinálsz?-Kérdeztem már hazafelé sétálva, Jungkook pedig egy pillanatra elgondolkodott, s gyorsan át pörgette fejben a napokat.

-Hétfőn, kedden, szerdán edzésem van, csütörtökön meccsem van a suliban, rögtön órák után. Pénteken szerintem pihenek, a hétvégére pedig nincs programom, hacsak anyámék ki nem találnak valamit, bár nem a családi programok sokaságáról híresek.-Rázta fejét szemet forgatva, míg én kíváncsian döntöttem oldalra fejemet, s haraptam be alsó ajkam.

-Nem lenne kedved a hétvégét velem tölteni?-Néztem fel rá, Ő pedig egy szívdöglesztő félmosoly kíséretében pillantott le rám, s aztán bólintott egyet.

-De, szívesen töltöm veled.-Borzolta össze hajamat, s aztán állt meg, ugyanis időközben megérkeztünk a hatalmas panel elé, amiben laktam.

-Köszönöm a délutánt!-Mosolyodtam el szelíden, s esküszöm magamra sem ismertem az utóbbi pár napban. Mintha a kemény, s szívtelen Jimin csak úgy tova szállt volna.

-Én köszönöm!-Simított két kezével arcomra, s aztán hajolt lejjebb, végül egy nap záró csókkal el köszönt tőlem, s megvárta, míg eltűnök a hatalmas panelban. Szívemre téve két kezemet vigyorogtam undorítóan szerelmesen, a lakásba érve pedig azonnal kerestem egy üres vázát, hogy a vörös rózsát el tegyem.

2023.03.17.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3