Nem tudom, hogy mégis ki volt az a lány, akinek az ágyában keltem, de nem is akartam meg tudni. Halkan, ámde gyorsan össze szedtem a cuccaim, felöltöztem, majd leléptem. Nem akartam össze futni a csajjal, nem akartam, hogy utána rám akaszkadjon. Reméltem, hogy volt előző éjjel annyi lélekjelenlétem, avagy inkább eszem, hogy ne mondjam meg neki a nevemet.

Cigarettámat meg gyújtva indultam meg hazafelé, bár nem egészen volt ismerős a hely. Mindenesetre megindultam egyenesen, s úgy voltam vele; majd kilyukadok valamerre. Szerencsére volt a közelben egy buszmegálló, úgyhogy néztem egy nekem kellő járatot, s megvártam míg a busz megérkezik. Nem vagyok életképtelen kisfiú, bárhol fel találom magam, s bárhonnan haza találok.

Szokásomhoz híven hátra ültem be, s a korai időnek köszönhetően nem is voltak olyan sokan, úgyhogy egyedül utaztam végig. Volt időm kicsit gondolkodni is, ám sajnos gondolataim Jimin felé terelődtek és MiCha felé. Érdekesnek véltem, hogy a fiúnak volt egy húga, még úgy is, ha csak mostoha testvérek. Sosem említette, hogy lenne köztük efféle kapcsolat, s bár megértettem, hogy nekem nem mondta el, de másnak sem említette. Bár állítása szerint tudta az egész iskola, szóval lehet, hogy csak én voltam ennyire lemaradva. Mondjuk tény és való, hogy különösebben sosem érdekeltek Jimin azon dolgai, amik nem hozzám voltak köthetőek.

-Cső Hobi, mondd!-Vettem fel a telefont kedves barátomnak, aki éppen akkor hívott, mikor is leszálltam a buszról.

-Hol vagy, tesó? Kerestelek a folyosón, de el tűntél mint a kámfor.

-Skippelem a mai napot, tegnap valami nőnél voltam a bárból.

-Akkor gondolom jó estéd volt.-Nevetett fel vidáman. Biztosan az volt, nem igazán emlékeztem.-Csak annyit akartam egyébként, hogy két hét múlva készülj, ugyanis hatalmas házibuli lesz nálam! A bátyám haza jön Ausztráliából, ünneplünk gyerek!-Zsongott be teljesen, s bár én nem igazán kapcsoltam, hogy ki a franc is lehet a bátyja, attól függetlenül nagyon örültem neki, s megígértem, hogy mindenképpen ott leszek.

Nem sok táv volt már hazáig, s igazán örültem mikor ez tudatosult bennem. Minden bajom volt már mire az ismerős környékre értem, csak haza akartam végre esni, egy jót fürdeni, aztán pedig ágyba esni. Ám nem is én lettem volna, ha ez úgy alakult volna, ahogyan azt elterveztem.

A ház elé érve láttam meg a számomra már jól ismert autót, mely' jelezte; szüleim haza értek a munkából, ami végett majd' egy hónapot oda voltak Amerikában. Számat húzva dobbantottam egy nagyot, majd idegemben rágyújtottam, s csak távolról néztem a házat, valamint a szürke Honda-t. Úgy nézhettem ki, mint aki éppen a betörést tervezi. Erről szó sem volt, csupán nem volt kedvem anyámékkal találkozni, avagy beszélni. Ki nem állhattam őket.

Sóhajtva ugyan, de megindultam a ház felé, s aztán halkan benyitva léptem át a küszöböt. Sajnos édesanyám így is meghallotta, hogy megérkeztem, így csípőre vágott kezekkel jelent meg előttem, s ráncolta szemöldökét.

-Neked nem iskolában lenne a helyed?-Döntötte oldalra fejét, míg én vállat rántva lekaptam a cipőm, s a papucsomba bújtam.

-Lenne..De a mai napot hagyom, nem fontos. Két órám lett volna összesen, mert értekezlet van.-Hazudtam szemrebbenés nélkül, melyet' bár nem hiszem, hogy a nő elhitt, ettől függetlenül nem szólt egy szót sem.-Hogyhogy itthon vagytok? Nem egy hét múlva kellett volna haza jöjjetek? És apa?-Kíváncsiskodtam, hátha nem tűnik fel neki annyira, hogy rohadtul nem vágytam a társaságukra.

-Hamarabb végeztünk, úgyhogy vedd meglepetésnek, hogy haza jöttünk! Cserébe két héten belül mehetünk vissza. Apád meg fürdik, mert leszarta egy madár.-Sóhajtott a nő, én pedig utolsó mondata végett igyekeztem vissza tartani a nevetésem, nehogy rossz gyereknek legyek beállítva.

Felhőtlen örömöm viszont nem tartott sokáig, ugyanis apám hamar végzett a fürdéssel, ekkor pedig maguk elé is hivattak mondván, hogy beszélniük kell velem. Gondoltam rossz fát tehettem a tűzre, s ezer meg egy gondolat végig futott az agyamban. A cigiről tudtak, a kicsapongó életemről tudtak..Tehát csak találgatni tudtam, hogy mi rosszat tehettem. Ám sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen dologgal kapcsolatban kell majd előttük szerepeljek;

-Tizenkilenc leszel lassan édes fiam, de te még mindig züllötten élsz, csajról csajra mész, mintha ez lenne az élet rendje és egyszerűen nem veszed tudomásul, hogy egy felnőtt ember vagy már és ideje lenne úgy is viselkedned. Azt hiszed, hogy ez az életmód rendben van?-Tárta szét karjait apám, míg én tágra nyílt szemekkel néztem rá. Egy dolgot nem szerettem sohasem, az pedig pont ez volt. Mikor bele szóltak az életembe és abba, hogy hogyan is élem azt.

-Apa, ez..-Akartam volna a saját védelmemre kelni, ám ő szavamba vágott.

-Szeretném, ha keresnél magadnak egy feleséget, ráadásul minél hamarabb!-Esküszöm, hogy ezen szavak hallatán az egész életem lepergett előttem. Hogy én? Menyasszonyt? Ilyen fiatalon? Mellőzzem a haverokat, a bulikat, az ivást és a sok jó nőt? Ez teljesen;

-Kizárt!-Vágtam rá azonnal, míg édesanyám szemöldök ráncolva nézett rám.

-Miért nem? Mi akadálya annak, hogy legyen egy feleséged?

-Az, hogy...Hogy van valakim.-Vágtam rá túl meggondolatlanul, s magamban azonnal jól fel is pofoztam magam, hisz' ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondom, hogy nem áll fel a cerka a lányokra. Mondjuk az meg kínos lett volna...Igazából lehetett volna erre értelmes választ, avagy inkább kifogást adni?

-Hát akkor meg probléma megoldva.-Csapta össze tenyereit vidáman apám, majd aztán vigyorogva nézett rám.-Mielőtt újra elutazunk be is mutathatnád! Sőt! El is várom, hogy haza hozd. Minél hamarabb!-Szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig kétségbeesetten, s egyben idegesen néztem utána. Komolyan Jeon Jeongkook, nálad hülyébb ember nem létezik a világon...

-Gratulálok Jungkookie, féltem pedig, hogy nem fogsz változni.-Vidult fel anyám is, míg én egy hamis mosollyal, s egyben kínossal is néztem rá.-Úgy örülök!-Lett azonnal izgatott, majd egy puszit nyomott homlokomra, s aztán magamra hagyott a nappaliban.

Elképedve néztem magam elé, s homlokom dörzsölgetve dőltem hátra a fotelben, miközben azon agyaltam, hogy mégis hogyan kéne ebből ki másszak? Van erre egyáltalán értelmes megoldás? Inkább csak ellenkeznem kellett volna, s akkor nem lettem volna nyakig a szarban. Idióta...

2023.02.09.

Hibákért elnézést :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3