Délutáni edzésem után dobtam egy gyors zuhanyt, majd cuccomat magamhoz véve indultam meg kifelé az iskolából. Namjoon már vár rám az intézmény előtt, s egy kedves mosoly kíséretében intett nekem a távolból, én pedig viszonozva gesztusát igyekeztem felé. Egy szoros ölelést kaptam tőle ahogyan oda értem, majd pedig ki nyitotta nekem az anyós ülés felőli ajtót, s megvárta míg be szállok. Míg megkerülte a kocsit addig én hátra dobáltam a két táskámat, s be kötöttem magamat.

-Akkor a szokásos hely?-Kezdett el kifelé tolatni, én pedig nagyot bólintva jeleztem, hogy igen.

A férfi kérdezett a napomról, érdeklődött hogy létem felől, s ő is mesélt pár dolgot a napjáról, majd pedig el indította a rádiót, s énekelni kezdett. Nevetve hallgattam a macskákat megszégyenítő nyarvogását, közben én is rá zendítettem, hogy még véletlenül se egyedül égjen a fekete hajú. A piros lámpáknál azért jó páran megbámultak bennünket, főleg, hogy az ablak le volt húzva. Viszont mi szégyentelenül énekeltünk, nem is törődve azzal, hogy vajon hányan bámulnak meg bennünket, s hányan süketülnek meg miattunk.

Kedvenc bárunkba be érve már célba is vettük a pultot, s a csapos lánytól kértük is az első kört, közben mindenféle dologról beszélgetni kezdtünk. Szóba jött az egyetem, az én tovább tanulási terveim, a szak, Namjoon tanulmányai, a munka lehetőségei és egyéb dolgok. Meg tudtam, hogy a fekete hajúnak sikerült össze jönnie az egyetemes kiszemeltjével és azt is megígérte nekem, hogy majd bemutatja a lányt. Képeken láttam már és nagyon aranyosnak tűnt, úgyhogy reméltem, hogy élőben is az, s Namjoon-al jól bánik. Szegény már az egyetem első napja óta szerette volna fel szedni, csak akkor még volt barátja a lánynak. Viszont barátom nem adta fel, át vészelte ezt az időszakot, a lány szakítása után várt pár hónapot, s csak aztán kezdte randira hívni. Úgy látszott, hogy meg is lett az eredménye a sok várakozásnak.

-Na és veled mi van? Az a Jeon még mindig képben van?-Biccentett felém kíváncsian, s húzta le italát, közben pedig kérte a következőt.

-Igen, még mindig. Úgy látszik, hogy hamarosan valóban egybe kelünk.-Bólintottam párat, s köszöntem meg a csapos lánynak az én újabb körömet is.

-Miért nem szállsz ki? Vagy majd azt tervezed, hogy házasság után válsz, vitára hivatkozva?-Tette fel fontos kérdését, míg én csupán vállat rántottam. Igazából nem tudtam volna megmondani, hogy mégis miért nem szálltam ki. A feladatom annyi volt, hogy eljátszam; a barátja vagyok. Onnantól tovább igazából már semmi nem volt, amit muszáj lettem volna megtenni neki, avagy érte.

-Meg mondom neked őszintén, magam sem tudom, hogy miért nem szálltam ki ebből az egészből.-Túrtam hajamba, s aztán néztem a mellettem ülőre, aki csak bólintott egyet, hogy érti.

-Nem lehet, hogy kezdesz hozzá kötődni és azért nem akarsz vissza lépni? Kedveled őt?

-Hát mint barátot kedvelem, de annál többet nem hiszem, hogy éreznék iránta. Vágyat a teste iránt, maximum.-Rántottam vállamat, s igazából igencsak szívtelennek, s rossz embernek éreztem magam emiatt.

-Biztos, hogy csak ennyi?-Döntötte oldalra fejét, majd nyújtotta felém újabb pohár Whisky-m.

-Persze, miért?-Ráncoltam szemöldököm értetlenül, a fekete hajú pedig csupán feljebb húzta egyik szemöldökét, de csak egy pillanatra.

-Nem is tudom. Túl sokat beszélsz róla mostanában. Egyre többször hozod témába, még akkor is, amikor egyáltalán nem illik oda.-Rántott vállat lazán, s aztán folytatta.-Valóságosan ragyog a szemed amikor róla beszélsz, a mosolyodat pedig le sem lehet vakarni olyankor. És jó érzéssel tölt el, ha megnézi a fellépésed, bár eddig csak kétszer fordult ez elő. Mégis mindkettőről meséltél már, nem is röviden. A szex pedig azért működik ilyen jól köztetek, mert mást is érzel iránta, egyszerű szimpátia mellett.-Sorolta fel érveit, míg én alsó ajkam rágcsálva gondolkodtam el azon, hogy vajon igaza lehet-e. Nos, tény és való, hogy ezek közül minden igaz volt, ám nem tudtam, hogy valóban éreztem-e mást is testi vágyon kívül.

-Nem is tudom Namjoon, én..-Kezdtem volna bele, ám szavamba vágott, még mielőtt bármi hülyeséget mondtam volna.

-Jól van! Derítsük ki! Ott az a srác.-Mutatott el a távolba, ahol egy igencsak jóképű, magas, izmos, fekete hajú srác állt, s valamit éppen ivott.-Most egyedül van. Pont a zsánered. Menj és nézd meg, hogy mégis milyen érzések kerítenek hatalmába, ha el kezdesz vele flörtölni, vagy ő veled!-Rántott vállat lazán, én pedig kétségbeesetten néztem rá. Nem igazán szerettem volna oda menni hozzá, s enyelegni vele, főleg ha Namjoon-nak igaza volt. Akkor tök fölöslegesen ribanckodtam volna.

-Muszáj?-Kérdeztem nyafogva, Namjoon pedig fejét rázta.

-Semmi sem muszáj, Jimin! Csak javasoltam, hogy tegyél rendet a szívedben.-Bökött mellkasomra, míg én ajkaim össze szorítva szuszogtam nagyokat, s poharam tartalmát lehúzva indultam meg a fiú felé. Most vagy soha..

Egy utolsó pillantást vetettem Namjoon-ra, aki alig észrevehetően bólintott egy aprót biztatás képp, majd táncolni kezdtem a zene ritmusára. Igyekeztem magam át adni a dalnak, s kellően szexin táncolni, s nem is kellett oly' nagyot csalódjak, a fiú már mögém is állt, s csípőmnél tartva táncolt velem együtt. Különös érzés futott rajtam végig, megborzongtam a fiú érintése nyomán, viszont nem a várt eredményt kaptam. Addig szívesen táncoltam idegenekkel is, sosem volt belőle problémám, ezúttal viszont úgy éreztem magam, mintha soha addig nem csináltam volna olyat, s mellé még bűntudatom is lett. Felvillant előttem a fekete hajú arca, s nagyot kellett nyeljek erre.

A mögöttem álló lassan szembe fordított magával, s egy negédes mosollyal arcán már közelített is felém, hogy megcsókoljon, én viszont annyira bepánikoltam, hogy csupán elfordítottam fejemet, nehogy ajkai az enyémekre tapadjanak.

-Sajnálom, nem.. Nem szeretném.-Bontakoztam ki öleléséből, s azonnal magára is hagytam a srácot, hogy vissza tudjak ülni Namjoon mellé. Érdeklődve pillantott rám, ám látszott rajta, hogy ő nem lepődött meg reakciómon, csupán annyit várt, hogy elmondjam;

-Talán igazad van..

Tanácstalanul túrtam hajamba, s gurítottam le egy újabb pohár alkoholt, végül megkértem a mellettem ülőt, hogy vigyen haza. Kétszer sem kellett kérnie, már fizettünk is, s vette is elő kulcsát, hogy vezetni tudjon. Mondjuk sosem értettem, hogy ittasan hogyan mert vezetni, s ráadásul hogyan maradt majdhogynem józan.. Ez számomra örök rejtély maradt mindig is.

Megköszöntem Namjoon-nak a délutánt, s egy ölelés után ki is szálltam a kocsiból, majd a lakás felé vettem az irányt, hogy a szobámba tudjak zárkózni, s gondolkodni tudjak. Kétség sem fért hozzá, hogy kezdtem vonzódni a fekete hajúhoz, csak azt nem tudtam, hogy mégis mikor történt ez, s miért. Eddig teljesen azt hittem, hogy csupán azért szerettem ennyire vele lenni, mert jó barátra leltem, ám Namjoon szavai elgondolkodtattak. Tényleg jól esett, hogy elment a tánc fellépéseimre, ahogyan az is, hogy foglalkozott velem. Tagadhatatlanul görcsbe rándult a gyomrom mikor találkozni akart velem órán, s kérdés nélkül izgulni kezdtem, ha rám nézett, hozzám ért, beszélt hozzám, a közelemben volt, vagy egyszerűen csak láttam őt. Remegni kezdtek a lábaim, izzadtam mint egy ló, s a szívem is hevesebben vert. Tényleg idáig fajultam volna? Az utálatom át fordult valami teljesen másba? Egyáltalán mikor..?

2023.03.13.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Sikerült egyébként magamat megelőznöm, úgyhogy senki se aggódjon! A hétvégén annyi részt sikerült megírnom, hogy ezen a héten még 100%, hogy minden reggel lesz rész. 💗