35.
Csütörtök délután négy órát írtunk, én pedig egy széles mosollyal arcomon néztem, ahogyan a szőke hajú kapkodva össze szedi magát, s egy utolsó csók után elsiet a csapat többi tagja után. Még futtában utána kiáltottam, hogy sok szerencsét, Ő pedig csupán egy like jelet mutatott a levegőbe, s már be is fordult a sarkon. Nevetve ráztam meg fejemet, s indultam meg a nézőtér felé, majd anyámékat és helyemet megkeresve helyet foglaltam.
Egy rahedli tánc csoportot, s szólistát végig kellett nézzek Jimin előtt, ám mikor a fiú tetőtől talpig fehér ruhában megjelent a színpadon; izgatottan kezdtem el fészkelődni a székemen. Egy fehér kendő szerűség volt a kelléke a tánc mellé, s esküszöm, hogy én embert így mozogni még soha addig nem láttam. Az előző alkalomkor is majd' ki ugrott a szívem a helyéről, ám ezúttal még inkább. Minden mozdulata finom, lágy és kecses volt, szinte már irigylésre méltóan. Nem szakmai szemmel is látta az ember, hogy Jimin-nek óriási tehetsége volt a tánchoz, s nagyon szépen mozgott. Szebben mint az átlag. Bele élte magát a táncba, szeretetből csinálta, át élte a zenét és minden azzal járót. Ő nem dísznek volt a színpadon, vagy pedig azért, hogy el üsse az idejét. Ő szívvel, lélekkel csinálta és iszonyúan tiszteltem, valamint szerettem érte.
Állva tapsoltam meg a fiút, s merészkedtem fütyülni is neki, Ő pedig szemmel láthatóan elpirult, mikor is rám nézett. Mosolya széles volt, hevesen vette a levegőt, de a közönség előtt bájosan meghajolt, s csak aztán hagyta el a terepet.
El akartam menni a színfalak mögé, hogy Jimin-nek gratuláljak, ám a szüleim nem engedték, hogy felálljak helyemről, s végig vágtassak egy csomó emberen. Így hát türelmetlenül ugyan, de végig néztem a maradék táncosokat is, s csak azok után mentem el, hogy szünetet rendeltek el a díjátadás előtt.
-Jimin!-Szólt valaki a szőke hajúnak ahogyan megpillantott, s fejével felém biccentett, Ő pedig egy apró somoly kíséretében távozott az öltözőből, s lépett elém. Mivel nagy volt a hangzavar így kissé távolabb álltunk a helyiségtől, ám azért annyira messze nem mentünk.
-Ügyes voltál!-Mosolyodtam el, s fogtam derekára, hogy magamhoz tudjam Őt húzni, Ő pedig mosolyogva pipiskedett fel hozzám, s kezdeményezett egy csókot.
Mosolyogva viszonoztam azt, s lágyan kezdtem puháit becézgetni, közben fehér inge alá csúsztattam kezemet, s forró bőrét cirógattam szüntelenül. Nyelvem táncba hívta övét és élvezettől fűtve játszottam azzal, végül alsó ajkát megharapva - persze csak gyengéden - váltam el tőle.
-Szerinted hányadik leszek?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, s szüntelenül mosolyogva, én pedig egy percig sem habozva vágtam rá, hogy valószínűleg első. Azonnal elnevette magát, ezzel szemei hold alakúvá váltak, én pedig ennek láttán kénytelen voltam mosolyogni. Rettentően aranyos tudott ez a fiú lenni, s ezt nem mindig bírta a szívem feldolgozni. Hol makacs volt, flegma és idegbeteg, hol pedig egy tündérien aranyos angyal.-Remélem, hogy igazad lesz, különben meg eszem a kalapomat.-Fújtatott idegesen, s aztán váratlanul mellkasomra hajtotta fejét.-Ahh, szurkolj nekem Jungkookie!-Dünnyögte halkan, s megijedtem, ugyanis olyan hevesen kezdett a szívem verni, hogy féltem; észre veszi. A füle szó szerint a szívemnél volt, ám anélkül is érezte volna, ugyanis olyan hevesen vert, hogy még attól is féltem; ki ugrik a helyéről. Valóságosan izzadni kezdtem, nem csak a félelem miatt, hogy észre veszi, hanem amiatt is, hogy engem ölel, ráadásul ilyen aranyos módon.
-Ne aggódj, első leszel!-Szólaltam meg percek múltán, míg Jimin állát a mellkasomnak támasztotta, s úgy nézett rám fel mosolyogva.
-Gondolod?
-Tudom!-Mondtam csak ennyit, ám beszélgetésünk nem tartott túl sokáig, ugyanis a hangszórókból felcsendült az igazgató hangja, miszerint mindenki igyekezzen a függönyökhöz, hisz' két perc múlva eredmény hirdetés. Még egy utolsó csókot hintettem homlokára, végül hagytam, hogy el tűnjön szemeim elől.
-Csak hogy vissza jöttél, már azt hittem, hogy utánad kell valakinek mennie.-Jegyezte meg anyám egy sunyi mosoly kíséretében, s bár szerettem volna neki vissza szólni valamit; az eredmény hirdetés kezdetét vette. Izgatottan, s rettentően feszülten ültem a székben, mert bár biztos voltam abban, hogy Jimin első helyet érdemelt volna, abban már nem voltam biztos, hogy a zsűrik is ilyen szemmel látták. Nagyon sok jó fellépő volt, ez tény és való, ahogy az is, hogy számomra Jimin volt a legjobb, de nem tudhattam, hogy a szakemberek milyen szemmel, s miket néztek a táncosokon.
Idegörlő percek vették kezdetét, s egyre idegesebb lettem, valamint már valóságosan izzadni, s remegni kezdtem, ám mikor kijelentették, hogy a szólisták közül Jimin vitte el az első helyet; ordítva pattantam fel helyemről, s eszeveszett mód tapsolni, s fütyülni kezdtem, mint valami bolond. Apámék rám is szóltak, hogy viselkedjek rendesen, ám én annyira extázisba estem, hogy nem tudtam velük törődni. Egyedül Jimin győzelmére, s széles mosolyára tudtam koncentrálni.
A szüleimmel kint vártuk meg Jimin-t, ugyanis úgy beszéltük meg, hogy a csütörtök estét nálunk tölti, úgyhogy miután a szőke hajú el köszönt a nővérétől - aki szintén meg nézte Jimin fellépését - már felénk is vette az irányt. Mosolyogva ült be a kocsiba, s fáradtan dőlt hátra, ám szüleim dicséretére, s kérdéseire azért bőszen válaszolgatott.
-Mit gondolsz Jimin, ha a közeljövőben lenne az esküvő, akkor anyukádék benne lennének?-Fordult hátra a nő kérdő tekintettel, míg a szőke hajú vállat rántott.
-Nem hiszem. Vallottam ugyan nem rég, hogy meleg vagyok, de nem reagáltak valami jól. Azóta nem is beszéltem velük úgy igazán.-Vallotta be őszintén, nekem pedig a szívem megszakadt, mert bár hiába látszott úgy, hogy nem érdekli, a szemei minden elárultak.
-Sajnálom csillagom!-Húzta anya a száját, s aztán fordult előre. Látszott rajta, hogy akart volna még mondani valamit, ám látva Jimin állapotát; csendben maradt.
Haza érve mindenki be dobott egy gyors, s könnyed vacsorát, majd pedig el tűnt. Mi is a hálóba vonultunk Jimin-el, én gyorsan meg vetettem az ágyat, a szőke pedig addig a fürdőszobába vette az irányt, hogy le mossa magáról a nap mocskait.
Én viszont természetesen nem bírtam magammal, izgatott a tudata annak, hogy Jimin meztelen áll a fürdőszobámban, így miután megbizonyosdtam arról, hogy a szüleim nincsenek a közelben; Jimin után siettem. Még út közben le kapkodtam magamról a ruháimat, így más dolgom nem is volt, csak be vágódni a zuhanyzó kabinba.
Hátulról át öleltem a szőkét, aki kissé össze rezzent hideg mivoltom miatt, ám a forró víz hamar segített a helyzeten, s gyorsan felforrósodtam én is. Szembe fordítottam magammal, s azonnal puháit kezdtem el tépni, mígnem felszisszent, ugyanis a háta találkozott a hideg csempével. Kezemet közénk vezettem, s pumpálni kezdtem péniszét, közben ajkaimmal áttértem nyakára, így hallva Jimin édes nyöszörögését is.
Végig csókoltam egész felsőtestét, s már térdeltem előtte, Ő pedig csurom vizes hajamba markolt, úgy nézett le rám lihegve. Több sem kellett, egy kaján vigyorral képemen közelítettem meg péniszét, s makkjára azonnal nyomtam is egy csókot, majd végig nyaltam egész péniszén, s el is nyeltem Őt amennyire csak tudtam. Sajnos, vagy nem sajnos én nem voltam olyan tehetséges, avagy gyakorlott a szopásban mint például Ő, így kénytelen voltam visszább venni, s vissza térni makkjához. Szívogattam, szopkodtam, nyalogattam, s a kis lyukacskával játszottam, csak aztán próbáltam meg újra számba venni szerszámát. Szerencsére másodszorra sikerült, nem öklendeztem, úgyhogy egy kényelmesebb tempót felvéve szopni kezdtem a szőkét.
Hajamat markolászva, s - szabad kezével - vállamba kapaszkodva nyögött artikulátlanul, végig azt nézve, hogy mégis hogyan dolgozom rajta, a végére pedig már istentelenül remegtek a lábai is. Alig bírta magát tartani, s igazán a végén járta, mikor is megpróbálkoztam egy mély torokkal. Több sem kellett neki, magas hangon nyögve élvezett egyenesen a számba, én pedig a hirtelen meglepődöttség miatt lenyeltem az összeset. Különben nem is olyan rossz az íze..
Még egy utolsó csókot hintettem makkjára, s felegyenesedve pusziltam puháira, majd alsó ajkán végig nyalva kértem engedélyt, s nyelvével incselkedve szoptam azt is be.
-Ügyes voltál ma..-Csaptam kerekded fenekére, s mielőtt bármit is reagálhatott volna; ki léptem a zuhanyzóból.
2023.03.12.
Hibákért elnézést! :c
Köszönöm, hogy elolvastad! <3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro