Jimin hisztijét próbálván át vészelni ültem az ágyon, s hallgattam a fiú kiakadását, aki azon kattogott, hogy nem volt megfelelő az öltözetem, közben össze-vissza dobálgatta a ruháimat, s folyamatosan nekem magyarázott. Őszintén szólva már igencsak untam, ám nem szóltam neki semmit sem, nem akartam vele össze veszni. Viszont az idő előrehaladtával egyre jobban kezdett felhúzni, s ez sajnos meg látszott rajtam egy idő után. Szám belső felét böködve vettem mély levegőket, s már szemem is lehunytam, hogy megnyugodhassak.

-Figyelsz te rám egyáltalán?-Rivallt rám váratlanul, míg én egyik szemöldököm felhúzva pillantottam fel rá.-Istenem..-Horkantott gúnyosan, majd pedig dobta a földre az éppen kezében lévő ruhámat.

-Befejeznéd ezt a kurva hisztidet?-Emeltem fel hangomat, s több sem kellett, az apró szöszi úgy el kezdett velem kiabálni, hogy azt hittem menten felrobbanok. Sosem szerettem, ha kiabáltak velem, s hiába kezdtem el Jimin iránt többet érezni; ezt tőle sem tűrtem el. Fel állt a szőr a hátamon, ha rám merte emelni hangját. Az agyam el tudtam volna dobni.-Jó, akkor menj el egyedül arra a faszom vacsorára, nem igaz bazdmeg, hogy neked nem mindegy, hogy mit vesz fel az ember. Miért nem volt jó a fekete ing, meg a nadrág? Fogd be a szádat legalább egy pillanatra, már egy órája csak tolod a hisztit!-Üvöltöttem rá teli torokból, melyet' szinte azonnal megbántam, ám úgy látszott, hogy bevállt. Jimin csendben nézett rám, igaz flegma volt a feje, duzzogott, s hepciáskodott, de csendben volt. Végül csak vállat rántott, s pakolni kezdett a szobámban.

-Jó lesz a fekete ing és nadrág..-Motyogta orra alatt, míg én két kezem össze téve kerestem meg a ruhadarabokat, s kezdtem el át öltözni, már nem is tudom, hogy hányadjára azon a napon.-Fasz ki van.-Csapta be szekrény ajtómat, majd pedig viharzott ki szobámból. Szemem forgatva bújtattam a gombokat a nekik szánt lyukakba, majd pedig magamra aggattam nadrágom, be tűrtem ingem, fújtam magamra egy kis parfümöt, s végül be állítottam a hajamat.

Jimin már lent várt rám, anyámmal beszélgetett, s úgy látszott, hogy megnyugodott, ám csak addig, míg rám nézett utána. Utána azonnal lehervadt a mosoly a képéről, s komoran köszönt el anyámtól, akinek fel sem tűnt gyűlölettel teli tekintetünk egymás felé.

Apám kocsiját kölcsön véve indultunk meg Jimin-hez, s bár haragudtam a szőkére, azért combjára csúsztattam kezemet. Nem néztem rá, az istennek sem tettem volna azt meg, ám Jimin is igencsak makacs volt. Csupán szótlanul fészkelte magát kissé közelebb hozzám abban reménykedve, hogy nem veszem majd észre, s szüntelenül az ablakon nézett kifelé. Esküszöm két menstruáló nő jutott magunkról eszembe abban a pillanatban.

A lakás elé érve össze kellett magunkat szedni, s úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ám ez először igencsak nehéznek bizonyult. A liftben még jó párszor össze kaptuk, s csak aztán öltöttünk magunkra hamis mosolyt, mikor végre beléptünk az ajtón. Nehéz egy eset volt a szőke, afelől semmi kétség nincsen.

-Sziasztok!-Fogadott minket Jimin anyja egy édes mosoly kíséretében, s aztán hamar beljebb is terelt minket, ahol MiCha, Yuna és Jimin apja már vártak minket. Mindenki köszönt nekünk, végül pedig az étkezőbe lettünk zavarva, hogy neki álljunk enni.

-Na és te mit tanulsz, Jeongkook?-Kérdezte kíváncsian az apuka, míg én lenyeltem a számban lévő falatot, s csak aztán válaszoltam neki.

-Sima Gimnáziumon vagyok, nincs szakom.-Válaszoltam azonnal, a férfi pedig bólintott egyet, hogy érti. Meg kérdezte, hogy én is táncolok-e, ám mikor helyette röplabdát mondtam, érdeklődve pillantott rám. Annyira érdekelni kezdte hirtelen a téma, hogy kissé közelebb is fészkelte magát az asztalhoz. Mint kiderült annyi idősen mint én ő is játszott, egészen egyetemig, ám végül orvos lett, mert a biológia még jobban lekötötte őt. Felajánlotta, hogy egyszer akár el is mehetnék vele ütögetni párat, én pedig természetesen azonnal igent mondtam.

-Aranyos fiú vagy, örülök, hogy Jimin-nek ilyen kedves barátja van, mint te.-Bökött felém pálcikájával az anyuka, aztán gyorsan elnézést kért annak illetlen használata miatt, míg én csak fejemet ráztam, hogy nem gond. Közben MiCha velem szemben horkantott az anyja mondata hallatán, mely' végett egy igencsak csúnya pillantással illette meg Jimin is, és én is.

-Apropó barát..-Tette le pálcikáit Jimin, s szorította össze ajkait, míg én reflex szerűen csúsztattam térdére egyik kezemet, hogy érezze; mellette vagyok.-Én el szeretnék valamit mondani nektek.-Nyelt egy nagyot, míg mindenki arcán különböző érzelem futott végig. MiCha izgult, rettentően feszengett, Yuna mellette értetlenül állt a helyzet előtt. Az apuka kíváncsi volt, az anyuka viszont inkább zavarodott, mintsem érdeklődő.-Jungkook nem a legjobb barátom. Ő az én párom..-Sóhajtott nagyot, s húzta összébb magát, várva az ítéletet.

-Tessék?-Kérdezték egyszerre a szülők, s míg az anyuka arcán a teljes kétségbeesés futott végig, addig az apuka arcán semmi.

-Meleg vagy?-Kérdezte a nő teljesen meglepve, míg Jimin ajkait össze préselve bólintott egy aprót.-Ohh, Istenem! Azt hittem pedig, hogy jól neveltelek..-Nevetett fel kínjában, míg az én szám azonnal megrándult.

-Hát.. Nem mintha lenne beleszólásom, hisz' nem vagyok a vérszerinti apád, de nem hiszem, hogy ez teljesen normális.-Rázta fejét a férfi, ám az ő részéről ennyi volt a reakció, nem igazán fűzött hozzá ennél többet.

-Ne haragudj Jimin, de.. De ez egyáltalán nem normális, ez azt jelenti, hogy beteg vagy, ahogyan te is Jungkook. A szüleid tudják? Nem kéne kivizsgálásra járnod? Vagy pszichológushoz? Jimin, lehet, hogy neked is kéne..-Esett teljesen kétségbe az asszony, s nemhogy én, de még a párja is értetlenül nézett rá. Rendben, a nem elfogadás egy dolog, de azért nem kell úgy kezelni minket, mintha betegek lennénk.

-Akkor én is járjak pszichológushoz és Yuna is? Mi is együtt vagyunk.-Rántott vállat MiCha lazán, míg Yuna mellette tágra nyílt szemekkel nézte a lányt, majd pedig homlokára csapva engedte el az egész életét szerintem.

-Micsoda?-Kapta felé fejét az apuka, s ekkor nem tudtam eldönteni, hogy mégis ki lepődött meg jobban? Az anyuka, akinek a pici fia meleg, vagy apuci, akinek a hercegnője leszbikus?

-Nekem mára ennyi elég volt azt hiszem...-Állt fel az asztaltól a nő, a férfi pedig kapkodva szedte magát össze, s egy 'Erről még beszélünk fiatalok!" mondat után már ment is a hálóba. MiCha egy darab sushi-t bekapva állt fel, s távozott, utána pedig a barátnője ment, mígnem tanácstalanul néztem Jimin-re. Arra számítottam, hogy sírni fog, vagy bármi egyéb, ám helyette ugyan olyan lazán fel állt a székből mint drága húga, s ennyi.

-Most.. Mi lesz?-Kérdeztem már a szőke szobájában, ő pedig lazán vállat rántott.

-Pár napos csend, egy későbbi beszélgetés, részleges elfogadás és gyengébb szülő-gyerek kapcsolat a jövőben. Semmi más. Anyám azt fogja hinni, hogy betegek vagyunk, mindennap orvosra akar majd rá tukmálni minket, apám pedig egyszerűen csak nem fog hozzánk beszélni, ha nem lesz muszáj.-Mondta, s úgy látszott, hogy nem is különösebben érdekli a téma. Így hát én sem fektettem rá nagy hangsúlyt, csupán zsebre tett kezekkel álltam a szoba közepén, s aztán vettem egy mély levegőt.

-Akkor én.. Azt hiszem megyek.-Mutattam az ajtó felé, ugyanis úgy látszott, hogy az én időm le járt, ám Jimin értetlenül ráncolta szemöldökét, úgy nézett rám fel.

-Nem maradsz estére? Nem fognak anyámék kibelezni, míg alszol.-Forgatta meg szemeit.

-Maradhatok, ha szeretnéd.-Ültem le az ágyra, magamban elfojtva egy apró sikolyt, nehogy észre vegye; vártam, hogy megkérdezze.

-Ha szeretném? Te döntésed.-Biccentett felém, s ezúttal rajtam volt a sor, hogy szememet forgassam. Nos igen, ki sem bírta volna, ha nem szól be. Tagadhatatlan, hogy még mindig meg volt sértődve a helytelen ruházatom végett, amellyel amúgy abszolút nem volt semmi probléma.

-Muszáj kötekedned? Kezdjük elölről amit délután? Szeretnéd?-Kérdeztem ingerülten, a fiú pedig ekkor sebesen állt fel székéből, hogy elém kerüljön, s már készült volna kiosztani, ám én váratlanul fel álltam, s egy ügyes mozdulattal a matracra küldtem Őt. Elnyílt ajkakkal, s tágra nyílt szemekkel pislogott fel rám, közben én fölé térdelve közelítettem őt meg, majd feje mellett támaszkodva közelítettem meg puháit.-Nekem van erre egy jobb ötletem. Te döntésed..-Suttogtam ajkaira, s neki sem kellett több, tarkómnál fogva húzott le magához, hogy egy édes csókot kezdeményezzen.

Győztes mosollyal dugtam nyelvemet a szájába, s hívtam táncba nyelvét, Őt pedig kétszer sem kellett kérni, csípőjét felemelve viszonozta nyelvem játékát. Kezemet lentebb vezettem, s nadrágjával kezdtem babrálni, végül kissé lejjebb toltam azt, s alsójába nyúlva kezdtem farkát kényeztetni.

Mellkasát kidomborítva sóhajtozott kéjesen, s szinte azonnal kiszáradt, míg én kihasználva az alkalmat, hogy feje hátra van vetve; ádámcsutkájára nyomtam nyálas csókokat, s szívtam meg érzékeny bőrét. Mellkasát is végig csókoltam, közben szüntelenül kényeztettem péniszét, mely' végett egyre többször remegett meg alattam.

Felegyenesedve kaptam le magamról ingemet, s nadrágomat, valamint alsómat is, közben végig Jimin-t nézve, aki úgyszintén el kezdte magáról a ruhákat leszenvedni. Egy félmosoly kíséretében mértem végig tetőtől talpig, majd pedig megkértem, hogy másszon le az ágyról. Tette amit kértem tőle, s miután egy apró csókot leheltem ajkaira; vallánál fogva toltam Őt le, hogy térdepeljen előttem. Egyik kezével combomra fogott, másikkal csípőmre, én pedig azonnal hajába markoltam, másik kezemmel pedig marokra fogtam magam. A szőke már nyújtotta is nyelvét jó kisfiú módjára, én pedig neki ütögettem falloszom, végül pedig be dugtam szájába. Ezúttal én irányítottam a szopás menetét, hajánál fogva diktáltam a tempót, persze ügyeltem arra, hogy a szőke hajú ne fulladjon meg. Éppen ezért nem engedtem oly' sokszor torokra magamat, csupán gyorsan jártattam fejét. Időközben csípőmön pihenő kezét a tövéhez vezette, s csavargatta azt, én pedig az idő előrehaladtával egyre jobban kezdtem azokat a bizonyos csillagokat látni, s egyre nagyobb görcs keletkezett alhasamban, így egy utolsó torkozás után kihúztam magamat szájából.

A szőke hajú szemeimbe pillanatva nyalt végig ajkain, majd egyenesedett fel, nekem pedig több sem kellett, hevesen tapadtam ajkaira. Vissza helyeztem Őt a matracra, s fölötte támaszkodva csókoltam tovább, közben egyik kezemmel verni kezdtem neki.

Fentebb toltam a nekem jobbra eső lábát, s ujjammal rózsáján kezdtem el körözni, majd pedig fel is toltam ujjamat, s mozgatni kezdtem azt benne. Azonnal vállamba markolt, s a számba nyögött, ám egy pillanatra sem szakadt el puháimtól. Még akkor sem, mikor már két ujjal dolgoztam rajta, s ollózni is neki láttam. Egyedül harmadik ujjam adta fel neki a leckét, kénytelen volt puháink elválasztani egymástól, s hátra vetett fejjel nyöszörgni.

Hasára fektettem a szőkét, csípőjénél fogva fenekét felhúztam magamhoz kellő magasságba, majd pedig egy kisebb terpeszt felvéve térdeltem mögé. Makkomat lyukához illesztettem, s be is toltam azt, végül ki húztam, s farkamat farpofái közé csúsztattam, úgy incselkedtem vele. Neki ütögettem kerekded fenekének tagomat, néha lyukához illesztettem, s játszottam vele, mígnem Jimin nyöszörögve kezdett könyörögni.

-Jhungkook, kérlekh..!-Szorította a lepedőt, nekem pedig több sem kellett, azonnal betoltam péniszemet szűk lyukába. Kéjes hangja utat engedett magának, azonnal elhagyta ajkait egy delejes nyögés, s ajkait össze szorítva morgott. Nem mozdultam meg azonnal, megvártam, hogy a szőke engedélyt adjon, s miután ezt megtörtént, csípőjére fogva mozogni kezdtem benne.

Kecses dereka vér vörös lett ujjaim nyomán, s az idő előrehaladtával feneke is, hisz' nem szégyelltem őket gyűrni, s csapkodni. Élvezettel hagytam ilyesfajta nyomokat a szőke hajún, s fáradhatatlanul soroztam a szőke prosztatáját, aki igencsak küzdött azzal, hogy vissza fogja hangját. Viszont ez számomra egyáltalán nem volt kedvező, sőt!

Kihúzódtam belőle, melyet' nyüszítve fogadott, s újfent lyukánál kezdtem körözni makkommal, a szőke pedig szemeit össze szorítva markolta a lepedőt, s sóhajtozott nagyokat. Szenvedett, ez látszott rajta, ám nekem eszem ágában sem volt újra be tolni péniszemet, hiába akartam én is és ő is.

-Jungkook..!-Szólt rám Jimin türelmetlenül, s mozdította csípőjét, míg én hirtelen ötlettől vezérelve vágódtam ismét belé, s aztán hajoltam előre, hogy fülébe suttogjak..

-Nem tetszik, hogy vissza fogod a hangod..-Morogtam, közben pedig lendítettem csípőmet. Azonnal kiengedte édes hangját, s ezúttal valóban nem fogta vissza magát, én pedig mosolyogva csókoltam tarkójára, s aztán egyenesedtem újfent fel.

Istentelen tempóban döngettem a fiút, az ágy már majd' össze szakadt alattunk, viszont a vége felé úgy döntöttem, hogy szeretném Őt látni, így hát egy pillanatra kihúzódtam belőle, hanyatt feküdtem, s hagytam, hogy Jimin lovagló pózba vágja magát. Kérdés nélkül ereszkedett le, s mellkasomon támaszkodva azonnal pattogni kezdett, én pedig egy elégedett mosoly kíséretében simítottam fel derekára, onnan pedig lapockájára.

A szőke hajú ajkaimra tapadt, s azonnal csókolni kezdett, viszont folyamatos mozgása végett nem tudott szüntelenül csókolni. Egy idő után kénytelen volt tőlem elszakadni, s fülem mellett nyögni.

Éreztem, hogy közel volt a vég, s erősen martam Jimin derekába, aki szinte velem egyszerre nyögött egy delejeset, s élvezett azonnal közénk. Lihegve ernyedt el, s rám feküdve szuszogott nagyokat, viszont farkam továbbra is fenekében volt, úgy pihent rajtam.

Nyelvem hegyén volt, hogy hirtelen valljak neki, vagy valami hasonlót tegyek, ám még mielőtt valami hülyeséget csináltam volna: óvatosan kezeim közé fogtam arcát, s lágyan becézgetni kezdtem ajkait, minden egyes érzelmem bele adva, s minden egyes mozzanatot jól elraktározva. Ha már nem tudhatta meg az igazságot, akkor legalább ilyesfajta módon had adjam tudtára.

2023.03.11.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

mondanám, hogy jól vagyok, de- NEM 🥹 PARK JIMIN, MEG AKARSZ ÖLNI ENGEM?

Egyébként tegnap ahogy lapoztam lefelé a részeket, hogy írjam a következőt- Meg akadt a szemem az olvasói számokon. Az első részen 1K+ plusz van, és azóta is 700 és 400 között van a megtekintési szám. Kissé pánikba estem ennek láttán, nem igazán vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy ennyien olvassák egy könyvemet. Félreértés ne essék, hihetetlenül jól esik, hogy ennyien várjátok, szeretitek és olvassátok, csak rám jött a gondolat, hogy vajon jó munkát végzek-e ennyi embernek? Mindenesetre tényleg nagyon örülök nektek!! 🫶🏻🫶🏻🫶🏻

Különben ha van bármi kérdésetek, akkor azt tegyétek fel nekem nyugodtan, válaszolhatok nektek BÁRMIRE 💗 Lehet könyvvel kapcsolatban is, vagy akár ettől független is🥰