-Ne már öregem, most mit duzzogsz még mindig?-Battyogtam Minho után szenvedve, ám ő rám se nézett, úgy válaszolt nekem.

-Dugtatok a kocsimban.-Szidott meg, míg én szemem forgatva vártam meg, hogy ki nyissa a terem ajtaját, s aztán mindhárman be mehessünk.-Tiszta geci lett a hátsó ülés..-Csapkodott össze-vissza, ennél a pontnál viszont igencsak felháborodtam, ugyanis egyrészt takarítottunk magunk után, másrészt pedig csak egy apró ponton volt spermás az ülés. Azt nem vettük észre.

-Nem is volt az egész..-Kezdtem bele, végül csak nagyot sóhajtva ültem le mellé.-Jó. Bocsánat!-Kértem elnézést duzzogva, a barna hajú pedig hasonló hangulattal biccentett egyet, jelezvén hogy elfogadja bocsánatkérésem.

-Úgy csinálsz Minho, mintha te nem ott húztad volna meg Hyuna-t.-Nevetett Jackson, ám Minho vérfagyasztó tekintetét látva inkább el hallgatott, s lehajtott fejjel kezdte telefonját nyomkodni.

A tanár bejövetele után mindenki csendben maradt, ám az óra olyan unalmassá vált számomra, hogy végül én is a telefonom mellett döntöttem inkább. Egy darabig el voltam az Instagram-al, a Facebook-al és a Twitter-el, ám hamar meguntam azokat is. Végül minden mindegy alapon rá írtam Jimin-re, hátha vele jobban elütöm az időt, mint a közösségi médiával.

●●●●

Jeon
mit csinálsz?

Park
nemsokára edzésem lesz, pihenek
miért?

Jeon
unatkozom
foglalkozz velem!

Park
Jeon, most igazán nincs időm erre..

Jeon
kérlek:((

Park
jól van.. de nem sokáig
gyere az aulába!

●●●●

Győztes mosollyal arcomon tettem zsebre telefonom, s sebesen nyújtottam fel kezemet a magasba, hogy a tanártól engedélyt kérjek a ki menésre arra hivatkozva, hogy anyukám hív és valószínűleg van egy kis probléma otthon. Azonnal meg is kaptam az engedélyemet, s gyorsan iparkodtam is kifelé a teremből, hogy az aula felé vegyem az irányt, ahol Jimin már türelmetlenül várt rám.

-Csak hogy ide értél..-Jegyezte meg szemét forgatva, míg én elengedve a megjegyzését fogtam derekára, s aztán hajoltam ajkaira abban reménykedve, hogy megenyhül a drága. Természetesen úgy lett ahogyan terveztem, azonnal elengedte magát, s egy apró somoly kíséretében viszonozta csókomat, melyet' idő közben el is mélyítettem.-Mm, milyen kis érzéki valaki.-Mosolygott szélesen, majd aztán nézte meg karóráját.-Mire hivatkoztál?

-Hogy anyám hívott.-Rántottam vállat hanyagul, s aztán indultam meg az iskola udvarán lévő kijelölt dohányzóhely felé.-Te?-Fordultam felé, míg ő váratlanul ki vette a cigarettát a kezemből, s aztán nagyot slukkolt belőle. Vártam a köhögést, a kezdetleges könnyeket, ám semmi.

-A tanár kedvence és a táncosok vezére vagyok. Nekem nem kell hivatkoznom semmire..-Jelentette ki magabiztosan, s aztán vissza adta a cigimet.

-Jól van kapitány, akkor áruld már el nekem, hogy mégis mióta dohányzol?!-Húztam fel egyik szemöldököm, míg Jimin csupán vállat rántott.

-Nem csak te jársz el bulizni, Jeon..-Mondott csupán ennyit, én pedig hihetetlenkedve "horkantottam", s szívtam újat cigarettámból.-Jövőhéten fellépésem lesz, szólózok. El jössz?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, én pedig gondolkodás nélkül bólintottam egy nagyot.

-Persze! Mikor lesz?

-Csütörtökön, délután négykor. Színház.-Tette hozzá gyorsan, én pedig derekára simítva bólintottam egyet, majd megindultam vele befelé.

A szőkének valóban nem volt sok ideje, így hát még beszélt velem pár szót, végül pedig vissza indult a táncosokhoz. Sóhajtva néztem utána, s egyben undorítóan szerelmesen is, végül csak fejemet megrázva indultam meg vissza a saját termem felé. Tíz perc volt még hátra, én pedig úgy döntöttem, hogy annyiért már nem megyek vissza az órára, így hát csak ki ültem az egyik padra, s újfent a telefonom kezdtem nyomogatni. Rá kellett jöjjek, hogy Jimin nélkül igencsak untam ám az időmet, hiába voltak velem a barátaim. Vágytam arra, hogy a felesleges, az üres, a hasztalan időket úgy üssem el, hogy Jimin velem van, s csacsog nekem. Nem tudtam volna le tagadni, hogy bele szerettem, még ha akartam volna se.

Tíz perc múlva a diákok csak úgy ömlöttek kifelé a teremből, én pedig gyorsan társaimhoz csatlakoztam, még mielőtt a tanár észre vett volna. Minho volt olyan kedves, s hozta magával a cuccaimat, így nem kellett vissza menjek értük.

-Jimin-el voltál, jól hiszem?-Nyújtotta felém táskámat, én pedig csupán bólintottam egyet válaszul.-Mi van veletek? Együtt vagytok?-Tette fel kérdését, ám nem szánta gúnyolódásnak, csupán kíváncsi volt.

-Nem, dehogy!-Ellenkeztem azonnal, valamint olyan vörös lettem mellé, hogy egy rák is megirigyelhette volna a színemet.

-És akarsz vele lenni? Mármint úgy..-Kíváncsiskodott Jackson is, viszont én nem igazán tudtam, hogy mégis mit kéne válaszoljak erre. Tulajdonképpen ezen még nem is igazán gondolkodtam. Persze arra már rá jöttem, hogy szerettem Őt, arra is, hogy vágytam rá, de nem tudtam, hogy képes lettem volna-e vele lenni egy kapcsolatban. Na meg azért mégsem voltam én meleg.. Vagy hát. Igazából ezen a ponton már magam sem tudtam igazán, mindenesetre nem akartam, hogy az iskolában így menjen hírem - egyelőre.

-Nem tudom.-Válaszoltam végül csak ennyit, s számat húzva ballagtam tovább.

Röplabda közben egész végig ezen kattogott az agyam, így hiába néztem a többiek játékát - hisz én fel voltam mentve - egyszerűen semmit sem jegyeztem meg belőle. Pedig szegény edzőm nekem is próbált közben magyarázni valamit. Viszont mind hiába, ugyanis annyira el voltam varázsolva, hogy még azt sem vettem észre; vége a napnak. Csak Jackson állt elém, s biccentett egyet, hogy menjünk, én pedig bólintva álltam fel a padról.

Otthon édesanyám és édesapám kedvesen fogadtak, ahogyan azt mindig is szokták, majd pedig Jimin-ről kezdtek el kérdezősködni. Boldogan meséltem róla, s ezúttal egyáltalán nem is kellett magamat megjátszam. Meg is jegyezték, hogy mégis mennyire ki vagyok virulva, s milyen boldognak látszom. Persze, hogy annak látszottam. Életemben talán először voltam szerelmes, s úgy látszott, hogy nem hülyeségből. Hogy is lehetett volna hülyeség, mikor magamtól sosem jöttem volna össze egy fiúval sem? Ez szín tiszta szeretet volt, amit a szőke hajú iránt tápláltam.

2023.03.10.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

És Park Jimin így ölt meg több millió ARMY-t, csupán egy délután alatt :D