Minho autójának dőlve pörgettem az instát, s vártam, hogy Jimin végezzen a szerdai edzés utáni tusolásával, majd pedig hozzám vegye az irányt. Türelmetlen voltam, s idegesen dobogtam a lábammal, ám nem a szőke miatt voltam ilyen feszült. Egyszerűen csak izgultam a délután miatt, hogy vajon minden gördülékeny lesz-e, vagy hogy egyáltalán milyen lesz?

-Itt vagyok!-Jelent meg előttem szélesen mosolyogva a fiú, majd pedig nézett a járműre.-Van kocsid?

-Jogsim van, az autó nem az enyém.-Nyitottam ki neki az anyós ülés felőli ajtót, ő pedig már be is huppant, s szinte azonnal be is kötötte magát.

-Tetszik ez az illat.-Szagolt a levegőbe, mikor már én is mellette ültem, én pedig szinte reflex szerűen vettem egy mélyebb levegőt, hogy érezzem milyen illatról beszél.

-Minho parfümét érzed szerintem.-Tanakodtam, ám a szőke hajú fejet rázott. Egy darabig még szimatolt a levegőben, s az idő előrehaladtával már majdnem az ölembe mászott, mígnem nyertes mosollyal arcán csettintett egy nagyot, s dőlt vissza helyére.

-Ez te vagy.-Jelentette ki magabiztosan, engem pedig azonnal el öntött a pír. Tény és való, hogy fújtam magamra egy kevéske parfümöt, melyet' csak ritkán használok, de nem gondoltam volna, hogy a fiú azonnal megérzi majd. Zavaromban inkább elkezdtem kifelé tolatni az iskola előtti parkolóból.-Meleged van? Le húzzam az ablakot?-Kezdett el aggodalmaskodni, ám mikor rá néztem, csupán önelégült vigyorával találtam magam szembe. Szemem forgatva fújtattam nagyot, s néztem vissza az útra, a szőke pedig elégedetten dőlt hátra az ülésen. Piszok..

A fiúra bíztam magam, így tulajdonképpen olyan volt, mint egy élő GPS. Mondta nekem, hogy merre menjek, hol kanyarodjak le, én pedig úgy is tettem ahogyan kérte tőlem. Így találtam magam egy igencsak hangulatos, ám mégsem puccos avagy túlzsúfolt étteremben.

-Előre meg kérlek, hogy ne válassz olyat, amitől rosszul leszel, ugyanis nem hoztam magammal gyógyszert!-Utalt a tengerpartos incidensünkre, s aztán pillantott fel rám az étlap mögül.-Egyél amit akarsz, én állom!-Mosolygott kedvesen, ám én szinte azonnal ellenkezni kezdtem.

-Mi? Ugyan, erre semmi szükség, majd én fizetek.-Hadakoztam, ám Jimin csak asztalon pihenő kezemre fogott, s csitítgatni kezdett.

-Én hívtalak meg..-Jelentette ki határozottan, míg én megadva magamat bólintottam. Makacs egy srác, az biztos.

Az ebéd kellemes hangulatban telt el, Jimin végig bazsalyogva beszélt hozzám, édes mosolyát nem szégyellte mutogatni, s folyamatosan érdeklődött irántam is. Megállás nélkül beszélgetett velem, nem hagyta, hogy bármelyikünk is csendben legyen, akárcsak egy pillanatra is. Ha haldokolni látszott a társalgás, akkor szinte biztos volt, hogy újabb témát hozott fel. Bár szerencsére erre nem volt sok példa, ugyanis mindig volt beszéd témánk. Tényleg rettentően hasonlítottunk a szőkével, nem gondoltam volna. Tulajdonképpen már kezdtem nagyon is sajnálni, hogy ilyen későn ismertük meg egymást úgy igazán, s ilyen későn engedtük közel magunkhoz a másikat.

A szőke hajú még a családjáról is beszélt nekem, valamint a közeli barátairól, akikhez egyébként nem sokszor volt szerencsém, sőt! Úgy igazán bele gondolva; egyszer sem láttam őket.

Az egyik ilyen személy számára MiCha volt, őt ismertem egyedül a barátai közül. Ráadásul ő az idő előrehaladtával a testvére lett, úgyhogy.. A másik ilyen személy Taemin volt, ekkor pedig automatikusan a csapos srácra gondoltam a kedvenc báromból, de hamar megnyugtatott, hogy nem egy személyre gondoltunk. A harmadik személy pedig már nem is a mi iskolánkba járt, az ő neve Namjoon volt. Állítása szerint olyan volt neki mintha az idősebb bátyja, esetleg apja helyett apja lett volna.

Én is meséltem neki Minho-ról és Jackson-ról, ám természetesen nem lepődtem meg azon, hogy majdnem mindennel tisztában volt velük kapcsolatban. Egyedül az volt neki újdonság, hogy hogyan ismerkedtünk meg. S miután ezeket át beszéltük; valahogy szóba jöttek a kiskori kínos emlékek is.

-Egyébként annyira nem volt rossz, de határozottan nem a kedvenc ételeim közé fog tartozni. Az állaga kiborít..-Borzongott meg, ahogyan egy éttermi emlékét mesélte el. Randizni volt, tengeri ételeket ettek, a kagyló pedig egy az egyben le csúszott a torkán, amire nem igazán számított, s köhögni kezdett.

-Engem a suli menzán annyira megnevettetett egy osztálytársam, hogy az orromonon jött ki a víz és utána mindenki azon röhögött. Egyébként nagyon kellemetlen érzés..-Gondolkodtam el egy pillanatra, míg a szőke hajú nevetni kezdett.

Nem sokkal később Jimin ki kérte a számlát, s fizetett, végül pedig megindult velem együtt kifelé az étteremből. Felajánlotta, hogy menjünk ki a város szélére, s sétáljunk egy jót, nekem pedig mivel nem volt ellenvetésem; bólintottam. Azt mondta, hogy tud egy nagyon jó helyet, úgyhogy Jimin megint GPS-t játszott.

-Nem gondoltam volna, hogy egy erdőben találom majd magam.-Vágtam csípőre kezemet, Jimin pedig csupán szemét forgatva fogta meg kezemet, s aztán kezdett el velem sétálni. Egyébként nagyon szép hely volt, ráadásul a nap már kezdett lemenni, ezáltal gyönyörű színeket varázsolva az égre, mely' még hangulatosabbá varázsolta az erdőt. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha valami tündér mesébe csöppentem volna.

-Kiskoromban anyám sokszor járt el velem ide, főleg mikor rosszul éreztem magam. Nem voltam az osztályom kedvence, maradjunk annyiban..-Húzta száját, mire csak meglepve néztem le rá.

-Komolyan?-Lepődtem meg szinte azonnal, a szőke pedig bólintott egy aprót.

-Általánosban közel sem így néztem ki, sőt! Ráadásul a tipikus okostojás gyerek voltam, gondolhatod, hogy mennyire voltam közkedvelt.-Nevette el magát kínjában.-Ballagás után kezdtem el magammal törődni, s adni magamra jobban.-Magyarázta hevesen, s aztán nézett fel rám.-Fogadni merek, hogy te már akkor is nőcsábász voltál.

-Hát tény és való, hogy sokat udvaroltam az osztályfőnök helyettesnek.-Vigyorogtam szélesen, a következő pillanatban pedig csak annyit éreztem, hogy Jimin mellkasomra csap, persze csak gyengéden, közben pedig kacagni kezdett.

-Ki gondolta volna?-Forgatta szép szemeit, s mivel már igencsak későre járt, így megindult vissza a kocsihoz. Igencsak botorkáltam már, hisz' valóban kezdett egyre sötétebb lenni, én pedig amúgy sem láttam valami jól. Különben esélyes volt, hogy kellett volna szemüveg, ám lusta voltam elmenni szemészetre..

Nagyot fújtatva ültem be a kormány mögé, a szőke hajú pedig addigra már el is foglalta helyét. Míg ő le vette magáról a dzsekit, addig én a kocsit indítottam volna el, ám sápadva vettem tudomásul, hogy nem igazán akar elindulni.

-Mi az? Miért nem megy?-Fordult felém Jimin aggódva, én pedig csupán vállat rántva próbálkoztam tovább.

-Minho le fogja szedni a fejem.-Néztem a szőkére aggódva, aki hasonlóképpen pillantott felém, s látszott rajta, hogy ő is kissé tanácstalan.-Megpróbálom felhívni..-Vettem elő a telefonomat, s tárcsáztam a barna hajút, aki igencsak morogva vette fel a készüléket. Nem csodáltam, későre járt már és úgy beszéltük meg, hogy másnap reggel kapja vissza a kocsiját.

-Mi van?

-Nem indul el a kocsid.-Hadartam gyorsan, míg haverom csupán sóhajtott egyet, s hallottam, hogy készülődni kezd.

-Ne aggódj, velem is csinál néha ilyet..-Nyugtatott meg, majd aztán kérdezte meg, hogy mégis merre tartózkodunk. Enyhén remegő hanggal feleltem neki, s nem kellett csalódjak, Minho azonnal le ordította a fejemet, miszerint mi a büdös francot keresünk mi a város végén? Végül nagy duzzogva csak annyit mondott, hogy várjak akkor türelmesen, mert nem kis idő lesz míg el jön értünk.

Tanácstalanul, s az autót leállítva -nem mintha működött volna az-, dőltem hátra az ülésben, mígnem Jimin is hasonlóképpen tett. Mindketten nagyon sóhajtva néztünk kifelé a szélvédőn, ám egyikünk sem szólalt meg. Én arra gondoltam, hogy kurva szerencsétlen egy ember vagyok, Jimin pedig minden bizonnyal azon tanakodhatott, hogy inkább maradt volna otthon.

-Nincs nálunk kaja, ugye?-Szólalt meg egy kis idő múltán sorstársam, én pedig számat húzva ráztam fejemet.

-Hát.. Az nincs..-Fordultam hátra, hogy meg nézzem a táskámat, de valóban nem volt benne semmi. Csalódott is voltam miatta, de nem csak én, Jimin is. Gondolom éhes lehetett - ha már megkérdezte -, hisz' azért jó két óra eltelt már a késői ebéd óta.

-Remélem Minho hoz magával valamit.-Mosolygott, viszont nem nézett rám, csak a csillagokat nézte szüntelen. Nos, én is azokat kémleltem, csak én nem az égieket.

-Én is..-Sóhajtottam nagyot, hisz' majd' elaléltam Jimin gyönyörű ábrázata végett. Az agyam egyszerűen nem bírta feldolgozni, hogy ember hogyan lehet ennyire gyönyörű. Én pedig azt nem bírtam feldolgozni, hogy hogyan vágyhattam rá ennyire erősen minden értelemben. Vágytam a külsejére, a testére, a szívére, a lelkére..Rá. Bár először megijesztett ennek tudata, sikerült valamelyest elfogadnom, s bele törődni.-El szívok egy cigit..-Szólaltam meg pár perc múlva, míg a szőke rám nézve bólintott párat, végül tovább nézte a csillagokat.

A kocsinak dőlve vettem elő cigis dobozom, s egy szálat kivéve tettem ajkaim közé a bűzrudat, majd azt meggyújtva kezdtem pöfékelni. Imádkoztam, hogy Minho minél hamarabb oda érjen, mert bár tavaszt írtunk, s nem volt vészesen hideg nap közben, attól még estefelé igencsak kezdett hűlni a levegő. Ezt tapasztalva pedig nem is szarakodtam oly' sokáig, gyorsan szívtam el cigarettámat. Elnyomtam azt a földön, végül pedig vissza szálltam a kocsiba, ám Jimin nem ült elől.

-Hát te?-Fordultam hátra, míg a szőke vállat rántott, s lehunyta szemeit, valamint fejét az ülésnek döntötte, így feltárva előttem kecses nyakát.

-Minho nem most fog ide érni, én alszom.-Jelentette ki magabiztosan, mire nem igazán tudtam mit válaszolni. Gondoltam rá, hogy én is álomba merülök, ám én nem voltam álmos egyáltalán, így nem is tudtam elaludni, csupán össze-vissza forgolódtam az ülésen, mintha nyű lenne a seggemben. Tanácstalanul, s ajkaim rágcsálva fordultam hátra, hogy a szőke hajút jól szemügyre vegyem, s minden porcikáját jól megvizsgáljam, végül minden mindegy alapon hátra másztam nagy nehezen.-Mi az?-Nyitotta fel lassan szemeit, viszont én nem válaszoltam neki, csupán puháira tapadtam, s hevesen csókolni kezdtem Őt. Mosolyogva fogadta hevességem, s szinte azonnal csatlakozott is a buliba, sőt, még állát is leejtette, hogy nyelvemet is használatba vehessem.

Állvonalán végig puszilva haladtam nyaka felé, s finom csókokat hintettem puha bőrére, egy-két helyen pedig óvatosan meg is szívtam gyönge bőrét. Ádámcsutkájára is hintettem pár csókot, majd újfent ajkait vettem kezelésbe, mígnem a fiú kezei megindultak ölem felé. Azonnal kicsatolta övemet, s le is húzta a sliccemet, majd hagyta, hogy elhúzódjak tőle, nadrágomat pedig alsómmal együtt bokáig toljam. Szinte kertelés nélkül hajolt le, s fogta marokra farkamat, míg én elnyílt szemekkel néztem, hogy milyen türelmetlen is a fiú, s milyen gyorsan halad.

Nyomott egy csókot makkomra, nyelvével izgatta azt, főleg a kis lyukat, végül pedig végig nyalt tagomon, s aztán el is nyelte azt. Bennem rekedt a levegő hirtelen, s muszáj voltam egyik kezemmel hajába markolni, míg másikkal a kapaszkodót markoltam meg jó erősen. Kényelmes tempót felvéve kezdett el szopni, s nem sajnálta ám a nyálat, valamint a kézi munkát, amit közben végzett farkam tövénél. Golyóimat sem hagyta ki a buliból, nyalogatta, s szopogatta őket, falloszom gyakran torkára engedte, ezzel engem teljesen az őrületbe kergetve.

-Jiminh..-Húztam meg haját erősebben a kelleténél, a fiú pedig értve a célzást engedett ki szájából, s egy utolsó csók után vissza ült mellém. Türelmetlenül húzta le sliccét, gombolta ki nadrágját, s aztán tolta azt le alsójával együtt, ám ő teljes mértékben leszenvedte azt magáról, nem csak bokáig tolta azt. Gyorsan ült ölembe, s tapadt ajkaimra, én pedig előváladékomat elkenve ujjaimon toltam fel fenekébe egyből kettőt. Bár türelmetlen voltam, azért nem kezdtem el egyből tágítani, hisz' nyögései átváltottak fájdalmassá. Éppen ezért nyakát kezdtem el ostromolni, szabad kezemmel pedig falloszát vertem.

Harmadik ujjam és kéjessé vált nyögései után kihúztam ujjaim, s kezeimet derekára csúsztattam, a szőke pedig már készült is, hogy levegye magáról felsőjét, hisz' csak úgy izzadt.

-Ne, ne! Megfázol..-Fogtam csuklójára, Ő pedig megadóan bólintott egyet, végül feljebb tornázta magát, be pozícionálta magának farkamat, s aztán lassan leereszkedett.

Mélyeket lélegezve támaszkodott vállaimon, s döntötte homlokát enyémnek, én pedig mellbimbóit izgatva próbáltam megnyugtatni Őt. Végül jobb karjával át ölelt, a ballal az ülésen tartotta magát, s szépen lassan mozogni kezdett.

Kénytelen voltam derekába marni, erősen szorongattam azt, szinte már vér vörösek lettek ujjaim nyomán. A szőke csak úgy pattogott farkamon, s eszemet tudtam volna veszteni a látványtól ami elém tárult. Hiába volt rajta felső, az elcsúszott rajta, így láthatóvá vált tökéletes kulcscsontja. Nyakán, s halántékán kidagadt az ütő ér, folyt róla az izzadság, haja csatakos volt, s homlokára tapadt. Végig szemeimbe nézve dolgozott aktívan, nyögéseit egy percig sem szégyellte, én pedig szinte extázisba estem. Főleg mikor menet közben ajkaimra tapadt, s nyelvével csókolt minduntalan.

Fenekébe markolva morogtam jólesőn, s néha meg is csaptam félgömbjeit, az ilyen alkalmakkor pedig mindig meghallhattam édes nyöszörögését. Egyre jobban hajszoltuk az orgazmust, s már nem kellett sok hozzá, a szőke hajú istenien irányított. Egy pillanatra sem állt meg, combjain csak úgy dagadtak az izmok, nekem pedig össze futott a nyál a számban. Kérdés sem volt, hogy azokat is jól végig tapogattam, amikor alkalmam nyílt rá. A kocsiból már ki sem láttunk, az összes üveg bepárásodott, ráadásul olyan intenzív szex illat volt, hogy azt már el sem akartam hinni. A rajtam lévő felső miatt én is rohadtul izzadtam, viszont nem tudtam ezzel foglalkozni, egyedül Jimin gyönyörű ábrázatára voltam képes odafigyelni, s buja hangjára.

-Hah, istenemh..-"Visított" vállamra hajtva fejét, míg én szemem össze szorítva vetettem hátra fejemet, s morogtam állatiasan.-A-aahg..-Nyögött egy pillanatra elakadva, én pedig követtem Őt, ugyanis úgy rám szorult, hogy azonnal elélveztem.

Nagyokat szuszogva öleltük egymást fáradtan, egészen addig amíg kellőképpen össze nem szedtük magunkat, s fel nem tudtunk öltözni. Zsebkendővel tüntettük el aktusunk nyomait, s csak reménykedni tudtunk abban, hogy Minho semmit nem fog észre venni.

-A haverod le fogja szedni a fejünket.-Dőlt hátra egy félmosoly kíséretében, én pedig nevetve ráztam fejemet, s aztán csókoltam kézfejére.

2023.03.09.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3