Hétfőn kedvetlenül mentem be az iskolába, ugyanis hétvégén egy szót sem beszéltem Jimin-el. Nem mertem neki írni, ő pedig úgy látszott, hogy nem igen akarta keresni a társaságom. Végülis így csak azt bizonyította nekem, hogy valóban nem érez irántam semmit sem. Úgy véltem meg, hogy így könnyebb lesz majd elengednem. Igen, bárcsak olyan szépen ment volna, mint ahogyan azt terveztem.

-Jungkook!-Ütött a labdába Minho, én pedig már át is adtam a hálón keresztül Jackson-nak, aki alig bírta azt vissza ütni. Mivel feszült voltam, így két legjobb haverom azonnal elő kerítettek nekem egy röplabdát a szertárból, s a korai órákban játszani kezdtek velem. Jól esett, mi tagadás.

-Na és mi a terv? Szakítást színleltek?-Ütötte felém a labdát Minho, én pedig ügyesen át is küldtem jelenlegi ellenfelemnek.

-Lila és fehér virágok. Ez a terv.-Válaszoltam nehezen véve a levegőt, közben térdeimen támaszkodtam meg, persze csak egy pillanatra, hisz' a labda újra felém jött.

-Mégsem engeded, hogy szabad legyen?-Döntötte oldalra fejét csapattársam, s bár szerettem volna neki válaszolni valamit, nem tudtam. Sőt, olyannyira meglepődtem kérdésén, hogy oda sem figyeltem a felém repülő labdára, amit időközben Jackson megküldött.

A következő pillanatban már csak arra eszméltem fel, hogy két haverom kétségbeesetten guggolnak előttem, s míg Minho egy zsebkendőt nyom orrom alá, addig Jackson segítségért siet. Nem sokkal később vissza is tért a suli orvossal, aki alaposan megvizsgált még a pályán, majd pedig egy jeges zacskót nyomott a kezembe.

-Nem tört el, de egy picit fel fog duzzadni. Mindenképpen jegeld!-Utalt az orromra, míg én bólintottam párat.-Szerencséd, hogy bele fordultál valamelyest, így megúszod annyival, hogy kissé piros lesz, s picit nagyobb, de ne aggódj, egyáltalán nem lesz vészes.-Pakolt össze, s aztán engedett utunkra. Még futtában kaptam egy edzés alóli felmentést is, végül teljesen eltűnt szemeink elől a nő.

-Nagyon csúnya?-Kérdeztem orrhangon, míg két haverom azonnal fejüket kezdték rázni, ám arcuk nem adott aggodalomra okot, vagy hazugságra jelet. Éppen ezért megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, s bólintottam párat, majd pedig megkértem őket, hogy segítsenek felállni.

-Nem fáj semmid?-Aggodalmaskodott Jackson, én pedig csupán fejemet ráztam válaszul, s igyekeztem kapaszkodni is, valamint lépkedni is és az orromat is jegelni egyszerre. Gondolom kedves barátom azért aggódott ennyire, mert ő küldte meg a röplabdát. Nem haragudtam rá, senki se értsen félre, egyáltalán nem tehetett róla. Én nem figyeltem oda.

-Szerintem mára elfelejtem az iskolát.-Battyogtam a folyosón erőlködve, s közben azon agyaltam, hogy mégis miért eshetett ennyire nehézkesen a járás és az odafigyelés? Hisz' annyira nem ért súlyosan az az ütés..Annyira.

-Jeon! Jeon, mi történt?-Hallottam meg a számomra legkedvesebb hangot az egész világon, s a hang irányába is akartam fordulni, ám annyira szédültem még, hogy igencsak rossz döntésnek bizonyult ez a cselekedetem. Minho meg is jegyezte, hogy ne kapkodjak annyira, én pedig csupán némán egyet értettem vele. Valóban nem volt életem legjobb döntése.-Eww..-Húzta száját, s közben simított végig arcomon.-Nagyon fáj?

-Hát eléggé, de nem annyira vészes.-Sóhajtottam, s majd' megütött a guta, hogy Jimin-nek ebben az állapotomban kellett látnia. Ráadásul ha ez még nem lett volna elég, akkor meg kérte két haveromat, hogy hadd rabolhasson el pár pillanatra, ugyanis beszélni akar velem valamiről.

-Akartalak keresni hétvégén, de gondoltam fáradt voltál mint én, úgyhogy most kérdezem meg...-Babrálta ujjait feszülten, s aztán nézett rám fel.-A hétvégén lenne egy családi ebéd nálunk, és arra gondoltam, hogy nem-e jönnél el hozzánk? Gondoltam ha már a helyzet úgy adja, akkor vallanék a szüleimnek és úgy vélem, hogy.. Nem lenne hülyeség téged bemutatni nekik. Persze csak ha benne lennél.-Tette gyorsan hozzá, míg én kedvetlenül ugyan, de bólintottam.-Ja és még annyi, hogy szerdán rá érsz? El mehetnénk valahova.-Kedvetlenül? Vissza szívom..

-Igen! Persze, rá érek.-Válaszoltam azonnal, míg Jimin szélesen mosolyogva nyomott egy gyors puszit arcomra, s aztán magamra hagyott.

Eufórikus állapotomból felocsúdva néztem körbe a folyosón, hogy vajon hányan láthatták a jelenetet, s mivel úgy látszott, hogy senki; gyorsan el is húztam onnan a csíkot. Még a végén valaki ki szúrta volna, hogy nem csak az orrom, de még a fejem is halálian vörös.

-Randira hívott.-Vágódtam le társaim mellé izgatottan, míg Minho úgy nézett rám mintha minimum hülye lennék, ám nem tudta széles vigyoromat eltűnteni arcomról.

-Ki?-Ráncolta szemöldökét Jackson értetlenül, s na ezzel azonnal lehervadt a mosoly a képemről. Fáradtan néztem a fekete hajúra, s igencsak szenvedve, mígnem megvilágosodott az magától is, nem kellett a számat jártatnom.-Jaaa!-Vigyorogott büszkén, majd aztán pillantott érdeklődve felém.-Hogy történt?

-Hát..Tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy hétvégén jó lenne ha meg jellennék egy családi vacsorán, mert szeretne coming outolni, hogy meleg, valamint annyit kérdezett, hogy szerdán szabad vagyok-e, mert akkor el mehetnénk valahova.-Támasztottam kezemre fejemet, a barna hajú pedig hümmögött egy sort, s ő is követte a példámat.

-Gondolod, hogy ez egy randevú lesz? Nem csak egy baráti meghívás volt a részéről?

-Nem tudom és őszintén szólva nem is fogom egyhamar megtudni, ugyanis szét hasad a fejem és már csak annak is örülök, hogy az elmúlt perceket fel tudtam fogni, s el tudtam raktározni.-Vallottam be őszintén, majd pedig borultam a padra, ugyanis tényleg nagyon K.O. voltam, s éreztem, hogy hogyha nem alszok minél hamarabb, akkor egyhamar ki fogok esni a padból.

Iskola után egy cigire rá gyújtva indultam meg hazafelé, s dugtam zsebre szabad kezem, viszont nem sokáig élvezhettem a magány adta örömet. Egy tizedikes lány csapódott mellém, s nem igen akart mellőlem elmozdulni, így egy idő után már kénytelen voltam rá kérdezni, hogy ugyan mit akar tőlem.

-Segíthetek esetleg?-Húztam fel szemöldököm unottan, míg a lány mosolyogva bólintott párat, közben oldalra dobta haját, ezzel feltárva előttem nyakát.

-Lenne pár dolog, amiben segíthetnél..-Simított végig nyakától kezdve, mellein át egészen szoknyája korcáig, ám én annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy csupán egy nagyot nyelni voltam képes csak, válaszolni már nem. A nyílt utcán voltunk, ez a lány pedig annyira nyíltan jelezte, hogy mit szeretne, hogy azzal már engem hozott kínos szituációba az utcán sétáló idegenek előtt.

-Ne.. Aaa..-Akadtam el hirtelen, s néztem össze-vissza, míg a lány sértetten állt meg mellettem, s dobbantott egy nagyot.

-Jungkook oppa, te nem akarsz engem? Azt hallottam pedig, hogy te minden lánynak be akasztod.-Jegyezte meg keresztbe font karokkal, míg én szám belső felét böködve vettem egy mély levegőt, s inkább hagytam magára a lányt, még mielőtt olyat tettem volna vele, hogy az anyja sem ismert volna rá, miután haza vitte volna valaki..

2023.03.08.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3