Hamar vége lett az egy hetes nyaralásnak, szinte csak egy pillanat volt az egész, s már mehettünk is vissza Szöulba. Kicsit rosszul éreztem magam. Bár az érzéseimet tisztáztam magamban, nem igazán tudtam mit kezdeni velük.

Az elmúlt két napban össze szedtem a gondolataim, végig pörgettem magamban mindent, s vissza emlékeztem mindenre. Igen, tagadhatatlanul el kezdtem valamit érezni Jimin iránt. S ami a legfurább volt az az, hogy nem igazán zavart. Persze megijedtem, szó se róla, de nem különösebben voltam miatta ideges, avagy mérges. Csupán megpróbáltam elfogadni, s sodródni az árral. Az érzéseimnek nem tudtam, s nem is akartam parancsolni ezúttal.

-Tudod kezdem bánni, hogy csak egy hét volt.-Sóhajtott nagyot Jimin már a reptéren állva, miközben a táblát kémlelte, hogy mégis honnan indul majd a nekünk kellő repülő. Én csupán kíváncsian néztem le rá, viszont ő vagy nem vette észre, vagy csak nagyon koncentrált, s azért nem nézett rám vissza. Viszont össze kulcsolt ujjaink egy pillanatra sem szakította el egymástól.

-Valóban?-Kérdeztem rá, míg a szőke bólintott egyet, s miután megtalálta a nekünk kellő gépet; megindult a kapu felé.

-Igen. Élveztem. Bár tény és való, hogy sok időt elbasztunk.-Sóhajtott nagyot arra utalva, hogy hol ő miatta kellett naphosszat az ágyban lenni, hol pedig miattam.-Talán a nászút lehetne itt.-Tanakodott, míg én nevetve ráztam meg fejemet.

A gépre felszállva a szőke hajú szinte azonnal álomba is merült, én pedig követtem őt. Vállamon pihenő buksijára döntöttem sajátomat, s azonnal álomba is merültem, de csak szigorúan azután, hogy ujjainkat össze kulcsoltam, s ölembe ejtettem kezünk. Képtelen voltam kacsóját elengedni, egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem volna, ha nem tudtam volna fogni azt.

Haza érve a szüleim már vártak ránk a reptéren, s meg kérték Jimin-t, hogy maradjon nálunk éjszakára, ám a szőke hajú vissza utasította azzal a címszóval, hogy van egy kis dolga otthon, s szeretne a szüleinek köszönni, valamint MiCha-nak is. Természetesen megértették, így hát először a fiút tettük ki a panel előtt.

-Köszi, hogy..Velem jöttél.-Dugtam zsebre kezeimet esetlenül, s kissé feszengve éreztem magam, hisz' egyrészt a szüleim is néztek minket az autóból, másrészt pedig nem igazán tudtam, hogy hogyan is kéne viszonyuljak Jimin-hez. Ám úgy látszott, hogy a szőke hajú nem olyan esetlen, mint én.

-Ne légy ilyen feszült, Kook!-Simított felkaromra egy édes mosoly kíséretében, majd pedig kezei közé vette arcomat, s lágyan becézgetni kezdte ajkaimat. Azonnal közelebb húztam magamhoz, s egy pillanatra sem engedtem el a fiút, ráadásul olyan hevesen csókoltam őt, hogy már egyikünk sem kapott levegőt a végére. Nyomtam pár óvatos puszit állvonalára, s nyakára is, majd egy utolsó csók után hagytam, hogy befelé vegye az irányt.

A szüleim jól kifaggattak a Jeju-n töltött időről, nekem pedig muszáj volt hazudjak. Az otthon töltött idők helyett ki kellett találjak valamit, ők pedig szerencsére mindent el hittek. El mondták, hogy nagyon örülnek annak, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz, valamint annak is, hogy sikerült jobban össze szoknunk. És persze megemlítették, hogy remélik tudunk majd a házasságról beszélni a közel jövőben.

A szobámba érve az ágyra dobtam magam, s párnámat magamhoz ölelve kezdtem el gondolkodni. Kibaszottul hiányzott a szőke hajú démon, pedig nem telt el egy óra sem, hogy haza vittük őt. Nem zavart, félreértés ne essék, sokkal inkább zavart az, hogy nem volt a karjaim közt. Kétség sem fért afelől, hogy a Jeju-n töltött idő alatt kezdtem annyira megkedvelni őt, hogy ez át fordult többre is, mintsem egy szimpla "kedvelem" érzésre. Azt hiszem, hogy megszerettem őt.

Sóhajtva vettem elő a telefonomat, s néztem fel az internetre, mikor is hirtelen szembe jött velem Jimin instagram-ja. Mosolyogva pörgettem oldalát végig, s elemeztem ki minden egyes képét, mígnem szemem forgatva, s alsó ajkam rágcsálva írtam be az egyetlen messenger csoportba, amiben benne voltam.

csicskák😮‍💨

jeon

basszátok meg!
@Minho -nak igaza volt

jackson

mármint miben?
abban, hogy hülye vagy öregem?
vagy abban, hogy szarban vagy?

jeon

haha🙄
egyikben sem

minho
szerelmes lettél a szőkébe, igazam van?

jeon

hát erős túlzás, hogy szerelmes..
de ja
valami olyasmi...

jackson

jól van ember, ezen nem kell annyira meglepődni xd mondta Minho, hogy a csak dugásnak nem lesz jó vége. Jimin mit érez?

jeon

honnan kéne tudnom?

minho

ki gondolta volna, hogy nem beszélted ezt meg vele xd

Sóhajtva forgattam meg szemeim, s tettem le a telefonom, majd pedig bújtam be a takaróm alá. Igen, sajnos tényleg nem beszéltem meg ezt Jimin-el, de hát hogyan beszélhettem volna meg vele, mikor ez alapból sem jöhetett volna szóba? Különben meg elég gondot okozott neki az, hogy férjhez kellett hozzám mennie. Szerintem a háta közepére sem kívánta azt, hogy bele szeressek, s ezzel a nyakába varrva saját magamat. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy Jimin nem viszonozta volna az érzéseim, s csak bajt okoztam volna. Ez olyan volt, mintha fordított helyzetben lettünk volna. Mintha Jimin lett volna szerelmes belém, s én pedig nem viszonoztam volna azt, valamint még rosszul is éreztem volna magam miatta, hisz' én nem tudtam volna vissza adni neki azt, amit ő adott nekem. Tulajdonképpen azt hittem, hogy ő fog belém szeretni, s nem pedig én belé. No nem azért, mert oly' vonzó lettem volna, csupán abban a hitben éltem, hogy én sokkal jobban utálom a szőkét, mint ő engem. Nos, lehet, hogy az elején így volt, de tagadhatatlan, hogy változott a helyzet.

Tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy képes lennék-e úgy élni; szeretem Jimin-t, de ő engem nem. Ráadásul össze is kellett házasodjunk. Nem is kérdés, hogy kissé fájt volna a helyzet, sőt! Így hát erősen mérlegelnem a kellett helyzetet; megszerzem Jimin-t, vagy tudván, hogy még nem vagyok annyira bele habarodva; elengedem?

2023.03.07.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

15K-s nézettség van a könyvön, nagyon szépen köszönöm 😳😍🫶🏻

Egyébként az elmúlt 2-3 napban rengeteg pozitív jelzést kaptam vissza komment formájában, ami hihetetlenül jól esik. Nagyon aranyos üzeneteket hagytatok nekem, imádlak titeteket!!

Amúgy úgy vettem észre, mintha lennének új olvasók is. Üdvözöllek titeket, remélem tetszik eddig mindenkinek a könyv <33

Valamint 1-2 rész és sajnos vagy nem sajnos utol fogom érni magam, tehát innentől kezdve már NEM tudom garantálni, hogy mindennap lesz rész. Ezt a könyvet még a love differently alatt kezdtem el írni, azért volt mindennap rész, valamint folyamatosan írtam bele amikor csak tudtam, viszont sajnos én is fáradok. Reggel 5:40-től kezdve talpon vagyok, este 17 körül érek általában haza. Persze, tudom, hogy iskolásként ez nem olyan nagy dolog, viszont én könnyebben fáradok az átlagnál, vashiány és vérszegénység miatt, úgyhogy előre is elnézést kérek mindenkitől, ha nem fogok tudni úgy haladni az írásban, mint eddig. Nyilván pocsék munkát nem szeretnék a kezeim közül kiadni, tehát hulla fáradtan már nem hiszem, hogy fogok írni :/