Jól sikerült nap kezdésünk után nagy nehezen össze szedtük magunkat, s mivel a reggeliről le csúsztunk, egy étterem után kezdtünk kutakodni. Szerencsére volt is egy a közelben, úgyhogy kaptunk az alkalmon, s be ültünk. Jimin úgy döntött, hogy valami szendviccsel és egy kis kávéval kezdi a napot, én viszont egy süti mellett döntöttem, s pár keksz mellett.

–Nem lesz baj, hogy egyből édeset eszel reggelire?–Kérdezte kíváncsian Jimin, majd bele harapott szendvicsébe, végül felém tartotta azt, hogy én is harapjak belőle. Nem utasítottam vissza az ajánlatot, örömmel ízleltem meg reggelijét, mely' egyébként sokkal finomabb, s nagyobb is, mint az én süteményem. Kissé meg is bántam, hogy nem ezt választottam én is.

–Nem hiszem.–Rántottam vállat hanyagul, s kortyoltam kávémba.–Kis koromban igencsak sokszor reggeliztem édességet titokban, úgyhogy nem hiszem, hogy pont most lennék rosszul tőle.–Mosolyodtam el, s ezt látva a szőke is hasonlóképpen tett, majd bólintott egyet, hogy tudomásul vette.

–Jól van, de ha a vízbe hánysz, akkor nekem ne mondd, hogy én nem figyelmeztettelek!–Legyezte meg felém mutató ujját, én pedig csupán vigyorogva bólogatni kezdtem.

Reggeli után gyalog indultunk meg a szigeten, s a tengerpartot vettük célba, ám meglepve fogadtuk, hogy igencsak sok ember tartózkodott ott. Alig bírtunk olyan helyet találni, ahol legalább egy picit is kevesebben vannak. Ám mikor ez sikerült, Jimin egy nyertes mosollyal pakolt le.

A szőke hajú nem szarakodott sokáig, lekapta pólóját, végül minden mindegy alapon már igyekezett is a víz felé. Nem tűnt úgy, hogy annyira hideg lenne, szinte pillanatok alatt a víz alá merült, hogy úszni kezdjen. Apró somollyal arcomon néztem őt, s azt, hogy milyen boldogan úszkál, végül értetlenül ráncoltam szemöldököm. Feltűnően sokat mosolyogtam az utóbbi napokban Jimin miatt, s ez kissé össze zavart. Nem tudtam hová tenni ezt, s nem is igazán tudtam mivel magyarázni. Igen, Jimin tényleg gyönyörű volt, aranyos és mérhetetlenül kedves, ámde nem értettem, hogy evégett miért húzódtak mindig mosolyra ajkaim. Semmi okom nem volt, rá, hisz' én nem..

Ó, te jó ég! Talán mégis?

Nem, az teljességgel kizárt lehetett. Nem kezdhettem el Jimin iránt érezni, legalábbis szerelmi téren biztosan nem, hisz' nem is történt olyan, ami végett szerethetni tudtam volna. Vagy..Mégis?

Össze zavarodva huppantam le fenekemre, s bambultam magam elé, közben azt próbáltam magamban felidézni, hogy hogyan teltek az előző napok. A szőke közelebb engedett magához, társalgott velem, kedves volt hozzám, törődött velem. Talán ez lehetett az oka, hogy el kezdtem vonzódni hozzá? Egyáltalán tetszik ő nekem, vagy csak megbolondult a ketyerém és az elmém? Basszus, kétség kívül megkérdőjeleztem miatta mindent, ez pedig jelentett valamit. Ha nem vágytam volna a szeretetére, akkor nem gondolkodtam volna ilyeneken, de sajnos vagy nem sajnos tanakodni kezdtem, tehát valamit éreztem a fiú iránt. Basszus, Minho-nak kétség kívül igaza volt.

–Jungkook, ki szikkadsz a napon, nem jössz be a vízbe?–Jelent meg előttem a szőke hajú, míg én enyhén zavarodottan néztem fel rá. Annyira el merültem a gondolataim sokaságában, hogy észre sem vettem, hogy előttem termett. Teljesen még azt sem bírtam felfogni amit mondott nekem vagy éppen kérdezett.–Mi a baj?–Guggolt le elém aggódva, s fogott térdeimre, keze helye nyomán pedig égni kezdett bőröm. Oké, Minho-nak tényleg igaza volt. Már csak attól izgulni kezdek, hogy rám néz a szőke hajú.

–Csak a süti.–Hazudtam vontatottan, míg ő szemeit forgatva egyenesedett fel, s aztán nyújtotta felém két kezét, hogy segítsen felállni a pokrócról.

–Mondtam, hogy ne azt egyél reggelire.–Mosolygott kedvesen, s indult meg ismét a víz felé, míg én lassan totyogtam utána.–Nem is te lettél volna, ha hallgattál volna rám.–Fogta meg kezemet, s kulcsolta össze ujjainkat. Lassan haladt velem a víz felé, s kényelmesen haladt egyre beljebb, míg én szinte már izzadni kezdtem mellette, s valóságosan remegni. Azok a bizonyos pillangók pofátlanul feléledtek a gyomromban, én pedig nagyot nyelve szuszogtam sűrűn.

Mikor már derék fölé ért a víz, Jimin mosolyogva fordult velem szembe, s kulcsolta két karját nyakam köré, én pedig szinte már reflex szerűen öleltem át derekát, valamint szorítottam testét magamhoz. Ragyogó szemekkel nézett az én szemeimbe, s mosolygott rám kedvesen, ezzel szívemet heves dobogásra kényszerítve, hasamat görcsbe rándítva.

–Milyen zene fog szólni az esküvőn?–Vigyorgott szórakozottan, míg én nevetve forgattam meg szemeimet, s sepertem ki hajtincseit szemeiből, majd pedig öleltem át újfent.

–A bevonuló zenét te választod, az a te pillanatod lesz.–Válaszoltam halkan, s esküszöm, hogy a szőke hajú elpirult egy kissé.–A többit majd közösen.–Rántottam meg vállamat hanyagul, közben vontam magamhoz még közelebb a szőkét.–Milyenek lesznek a virágok?–Döntöttem homlokának az enyémet, míg ő mosolyogva puszilt orromra.

–Lila és fehér?–Fordította oldalra fejét, így konkrétan ajkaimra suttogva kérdését, melyre' nem is válaszoltam, csupán óvatosan össze tapasztottam puháimat párnácskáival, s lassan becézgetni kezdtem azokat. Áram ütés szerű bizsergés szaladt végig egész testemen, a pillangók még erősebben kezdtek csapkodni gyomromban, s olyan mérhetetlenül hevesen vert a szívem, hogy féltem; ki ugrik a helyéről. Gerincem mentén végig szaladt a hideg, libabőrös lettem csókja végett, mégis rohadtul lefőttem, s égett egész lényem a forróság végett.

Talán ez volt az első alkalom, mikor leesett; igen, valóban kezdtem szeretni a szőke hajút. Éppen ezért adtam bele minden érzelmem a csókba. Soha nem mondtam volna meg neki, hogy kezdek vágyni rá, így hát csókommal próbáltam tudtára adni, hogy igenis kezd érdekelni szíve, lelke. Lágyan, szenvedélyesen faltam ajkait, egy pillanatra sem szakadva el puháitól, egy pillanatra se engedve őt el. Határozottan öleltem őt magamhoz, s úgy csókoltam, mintha nem lett volna másnap.

Nyelvünk forró táncot járt, szinte már levegőt sem kaptam, ám nem tudtam a ténnyel foglalkozni. Jimin részegítő csókja elvette az eszemet, s nem tudtam arra figyelni, hogy vészesen fogy a levegőm. Egyedül nyelvére, s puháira tudtam koncentrálni, valamint kezeire, melyek' idő közben mellkasomra tévedtek, s ott pihentek.

Kénytelen voltam tőle elválni, ám csak egy pillanatig, csupán addig, amíg levegőt tudok venni. Mégis az a pár másodperc annyira fájt, hogy szavakba sem tudnám önteni. Szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy el kellett váljak édes puháitól, forró nyelvétől. Éppen ezért olyan erőszakosan tapadtam újfent puháira, hogy hirtelen még derekába is bele martam hevességem végett. Ám a szőke nem bánta, csupán arcomra simított, s úgy adta át magát az érzelmes csókunknak.

2023.03.06.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3