Péntek reggel újult erővel kezdtünk neki a napnak, ezúttal Jimin sem volt olyan nyűgös. Somolyogva nyújtózott nagyokat, s annyira kipihent volt, hogy még egy apró csókot is nyomott ajkaimra. Meglepve fogadtam ugyan, de természetesen viszonoztam azt.

-Mit szeretnél ma csinálni?-Döntöttem oldalra fejemet reggeli közben, míg a szőke hajú vállat rántott, s gyorsan le nyelte a szájában lévő falatot.

-Nekem teljesen mindegy, de ha már ide kényszerülünk, akkor legalább hasznosan töltsük el az időt.-Mondta szemforgatva, ám mire én vissza moroghattam volna valamit, addigra ő egy halovány mosollyal nézett fel rám.-Nézzük meg a fővárost! Kezdésnek megfelel, nem?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, míg én már egy fokkal nyugodtabban bólintottam.

Reggeli után egy-egy táskába be pakoltunk pár dolgot, amik kellhettek nekünk aznapra - víz, élelem, stb - majd pedig szépen lassan el is indultunk a szállóból. Jimin-re hagytam a választást, hogy mégis merre menjünk, ő pedig úgy döntött, hogy legyen a Spirited Garden, amely' valójában 7 kisebb kertből álló gyűjtemény, amelyek mindegyike tele van gyönyörű növény- és vízi elemekkel. Nem volt ellenvetésem, szívesen meg tekintettem volna a helyet, így hát örömmel bólintottam rá. Amúgy is terveim közt volt, hogy oda el menjünk. Nem kellett csalódjak, Jimin tényleg hasonlított rám valamelyest.

Taxival közelítettük meg a helyet, s míg Jimin előre ült, addig én hátra. A szőke hajú jót beszélgetett a sofőrrel, én viszont tökéletesen el voltam csendben is. Nem igazán volt ínyemre idegen emberekkel hosszú távon beszélgetni, az nem az én reszortom volt. Viszont úgy vettem észre, hogy Jimin-nek egyáltalán okozott ez gondot. Nekem pedig aztán oly' mindegy volt, hogy mégis kivel beszélgetett és kivel nem.

Nem sok időbe telt a kerthez érni, legalábbis nekem nem tűnt hosszúnak az út. Jimin a telefonját elő véve nézett meg egy online térképet, végül aztán vállat rántva megindult egy kisebb csoport után. Gondolom neki mindegy volt, hogy merre megy, csak induljon meg valamerre.

Nos, nem hazudok ha azt mondom; alig beszélgettünk. Látszott, hogy valóban nem vagyunk össze szokva, nemhogy kamu párilag, de még csak így sem. Egyáltalán nem volt közös témánk, nem igen tudtunk miről beszélgetni, s ez kissé feszült hangulatot teremtett. Legalábbis számomra, Jimin-nek tökéletesen megfelelt a csend, ő elvolt a látvánnyal, s azzal, hogy képeket készítsen a tájról, vagy éppen magáról. Én viszont hiába próbáltam ugyan azt tenni, mint a szőke, egy idő után meguntam, s csak zsebre dugott kezekkel sétáltam mellette. Látszólag a "kapcsolatunk" kezdett visszafelé fejlődni, amit őszintén szólva nem is igazán tudtam hová tenni, s nem is igazán tetszett.

-Csendes vagy.-Jelentette ki a nyilvánvalót Jimin, míg én csupán vállat rántottam. Nem tudtam mit mondani neki, s látszólag ő sem nekem. Csodálkozott, hogy csendben voltam? Sosem voltunk csak ketten, s eléggé furcsa volt úgy időt tölteni vele, hogy nem éppen szexeltünk. Azon kívül mást nem igen csináltunk.

-Ja, hát.. Gondolkodtam.-Hazudtam, viszont a szőkének ez fel tűnt, s egy unott grimasz kíséretében emelte telefonját, hogy egy újabb képet készítsen a tájról.

-Már vagy másfél órája gondolkozol? Nagy dillemában lehetsz akkor.-Rázta fejét, ezzel néhány tincset a szeme elé ejtve. Gyorsan ki is seperte onnan őket, hogy ne zavarják őt a látásban.-Inkább mesélj valamit! Miért akarnak ennyire össze adni téged valakivel?

-Hogy céget örököljek, vagy hát jelen esetben örököljünk.-Néztem a szőkére, akit nem igen hatott meg a dolog, csupán bólintott egy aprót, hogy értette.-Téged nem aggaszt a dolog egyébként? Nagyon lazán kezeled a helyzetet annak ellenére, hogy hamarosan valószínűleg hozzám kell gyere.-Ráncoltam szemöldökömet értetlenül, míg ő vállat rántott, s zsebre dugta telefonját. Gondolom úgy volt vele, hogy ha már a helyzet adja, akkor beszélget velem.

-Őszintén szólva nem is tudom. Annyira nem aggaszt, engem inkább a szüleim zavarnak. Nem hiszem, hogy nekik tudniuk kéne arról, hogy hozzád megyek. Nem is tudják, hogy meleg vagyok.-Horkantott egyet, míg én elképedve néztem le rá.

-Mi? De hát szoktál haza vinni srácokat, nem? Nem volt még barátod? És MiCha? Ő meg leszbikus, van barátnője is.-Bombáztam kérdéseimmel, míg a szőke gyorsan válaszolt rájuk, még mielőtt elfelejtette volna őket.

-Nem szoktam haza vinni srácokat, kizárólag kétszer fordult elő, mikor a szülők nem voltak otthon. S mivel csak szimpla szex volt, így nem is maradt nálunk. Barátom volt már, de anyámék előtt nyilván csak haverok voltunk, s ugyan ez MiCha-val is. Yuna-val el játsszák a legjobb barátnőket az ősök előtt.-Magyarázta meg a dolgokat, míg én alsó ajkam rágcsálva bólintottam párat.

-Sajnálom, hogy ekkora szarba kevertelek.-Húztam el a számat, viszont nem mertem rá nézni, hisz' kissé szégyelltem magam. Ez a szőkének is feltűnt, így megállt előttem, hogy kénytelen legyek rá nézni.

-Nem kell bocsánatot kérned, majd kiengesztelsz.-Rántott vállat lazán, s aztán vigyorogva meg is indult tovább, míg én hirtelen ötlettől vezérelve kaptam karja után, s fordítottam őt szembe magammal. Értetlenül nézett rám, s én is hasonlóképp néztem vissza. Magam sem tudtam, hogy mi ütött belém, de annyira meg akartam őt ott abban a pillanatban csókolni, hogy szinte majd' megbolondultam érte. Már emeltem is kezem, s hogy arcára helyezzem azt, viszont még mielőtt bármit is tehettem volna; meggondoltam magam. Hanyagul ejtettem magam mellé kezemet vissza, s lemondóan sóhajtottam is egy nagyot, végül hátráltam egy lépést.

Legnagyobb meglepetésemre a szőke velem együtt lépett, majd egy szelíd mosoly kíséretében kezem után nyúlt, s arcára helyezte azt, ahogy én terveztem eredetileg. Lassan engedte el, s közben még közelebb lépett hozzám, majd pedig óvatosan kezei közé vette arcomat, míg időközben már én is két kézzel fogtam közre csinos pofiját. Nagy szemekkel nézett rám, s ártatlanul, de annyira, hogy gyomrom azonnal görcsbe rándult. Még ajkaim is elnyíltak egy pillanatra, nem is beszélve arról, hogy szerintem annyira csillogtak a szemeim, mintha minimum egy galaxist őriztek volna magukban.

Pilláim lehunyva hajoltam ajkaira, s kezdtem el lágyan csókolni a fiút, aki mosolyogva viszonozta azt, s lépett hozzám még közelebb, mintha eddig nem lett volna majdhogynem nekem tapadva. Na nem mintha egyébként bántam volna, örültem neki.

Lágyan, s rettentően lassan becézgettem puháit, viszont úgy látszott, hogy ez egyáltalán nem zavarta a szőke hajút. Sőt, érdekes módon engem sem. Tetszett, hogy nem siettük el a csókot, hogy rá érősen csókoltuk egymást, mintha nem lett volna a világon semmi dolgunk.

Alsó ajkán végig nyalva kértem engedélyt a nyelves csókhoz, ő pedig már lejjebb is ejtette állát, hogy nyelvét táncba hívhassam. Kicsit gyorsítottam a tempón ezúttal, viszont még mindig nem voltam vad, továbbra is inkább szenvedélyes voltam, mintsem durva.

Megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajtam, szinte remegtem csókja végett, s olyan durván görcsben állt a gyomrom, hogy majd' megvesztem. Éreztem ahogyan a pulzusom az egekben verdesett, a szívem pedig majd' ki ugrott a helyéről. Szabályosan izzadni kezdtem.. Kezdek megbolondulni.

2023.03.01.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

A 21. részben köszöntem meg a 8K olvasót, most pedig már 10K olvasót köszönhetek! Durvák vagytok..💗💗💗💗💗💗