A konyhában ülve bambultam magam elé, közben egy almát rágcsáltam, s az előző napot pörgettem le a fejemben újra és újra. Rettentő kínosan éreztem magam amiatt, hogy Jimin olyan állapotomban szedett össze, s még haza is vitt, nehogy valami bajom legyen, ezzel a saját buliját el baszva. Gondolom MiCha sem örült nekem annyira, főleg úgy, hogy még a barátnője is a lakásban tartózkodott. Kétség kívül szégyent hoztam saját magamra, mi tagadás?

Anyám egy kedves mosollyal köszöntött ahogyan a konyhába ért, melyet' én már kevésbé nagy élet kedvvel viszonoztam. Ez fel is tűnt neki, így hát aggódva kérdezte meg, hogy mégis mi bajom van. Közben oda rakott kávét is főni, amihez nekem korábban nem igazán volt erőm és kedvem, így külön örültem neki, hogy a nő megjelent.

-Tényleg muszáj házasodjak? Ne érts félre, szeretem Jimin-t, de nem állunk készen erre. Fiatalok vagyunk ehhez és amúgy is..Semmi értelme. A szülei különben sem örülnének neki, hogy össze akartok adatni minket.-Hoztam fel a lehető összes érvet, míg anyám csalódottan száját húzta, s elém tette a nekem készített kávémat.

-Alapvetően nekem nem fontos, de apád mindenképpen szeretné, ha el vennél valakit. Egyébként valamilyen szinten én is örülnék neki, végre abba hagynád ezt a hanyag életet. Talán jó hatással lenne rád ez a házasság, nem gondolod? Úgy vettem észre, hogy Jimin is azzal van rád.-Mosolygott kedvesen, majd mosta el -már-, üres kávés poharát. Nyomott egy puszit arcomra, s azzal ki is sétált a konyhából. Franc essen bele abba a makacs, értetlen fejükbe!

Egész nap csak örlődtem magamban, s már azt is kezdtem megbánni, hogy szegény szőke hajú srácot magammal rángattam. Bár nem kedveltem őt soha sem, ettől függetlenül nem akartam őt ekkora galibába keverni. Nem számítottam arra, hogy "melegségem" ellenére is össze akarnak adni. Már azt is fontolóra vettem, hogy azt mondom a szülőknek: szakítottunk. Legalább ő meg lenne szabadulva, ha én nem is.

Másnap alig akartam el kezdeni a hetet, rá tett egy lapáttal a hétfőmre a szar helyzetem. Ezt Jackson is és Minho is észre vette, viszont sajnos ők is tanácstalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan kéne magamat és Jimin-t is ki húzni ebből a szarból. Próbált a két srác vidítani a nap folyamán, valamint még a csajozás lehetőségét is felhozták, ám még ahhoz sem volt kedvem. Ha arra gondoltam, hogy nekem és a szőkének össze kell házasodnunk; rosszul lettem. S így telt el az egész napom, sőt majdnem az egész hetem is. Még Jimin-nel sem mertem beszélni, ha lehetett akkor inkább kerültem a szőkét. Egészen péntek délutánig.

-Szia!-Álltam meg szekrénye mellett, míg ő biccentett egyet felém, s aztán tovább pakolt. Ő is offon volt, látszott rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán. Hogy is lett volna? Rá kényszerült egy kamu házasságra.-Vissza hoztam a ruháidat. Még egyszer köszi, hogy..Haza vittél aznap este.-Vakartam tarkómra zavartan, míg a szőke hajú a szekrénybe tette a ruhákat, s aztán be is csukta a vas szerkezetet.

-Nem gáz. Gondolom te is haza vittél volna, bár tudja a gyász.-Rántott vállat somolyogva, s aztán nézett végre rám, hisz' ezúttal nem pakolt tovább.

-Haza vittelek volna.-Mondtam halkan, ámde igencsak határozottan. Persze, hogy haza vittem volna. Megérdemelte volna ő is, neki sokkal jobb szíve volt, mint nekem valaha. Nála empatikusabb ember nem létezett, leszámítva a kettőnk kapcsolatát.

Egy ideig csend állt be közénk, csupán egymás arcáról próbáltunk valamit le olvasni, végül Jimin egy lágy mosoly kíséretében arcomra simított, s el lépett mellettem. Apró mosollyal fordultam utána, s néztem ahogy egyre távolabb kerül tőlem, végül egy barátja társaságában tűnt el végleg szemeim elől. Sóhajtva indultam meg az iskolámból kifelé, s rá gyújtva egy szál cigire vettem az irányt haza. Bár semmi kedvem nem volt a napokban már haza járni. Szüleim szüntelenül csak azt tolták, hogy házasodjak össze Jimin-el. Mintha be akadt volna a lemez náluk, vagy nem is tudom, hogy mi ütött beléjük. Mindenesetre már iskolába is szívesebben mentem, mint a saját lakásomba. Szégyen..

-Sziasztok!-Köszöntem a szülőknek, akik a nappaliban beszélgettek, míg anyám egy kedves mosollyal magához ölelt, apám pedig biccentett egy aprót.

-Milyen volt a napod?-Fordult felém anyám, viszont én nekem a választ már kiabálnom kellett, ugyanis addigra már a konyhába is értem, hogy egyek valamit.

-Nem volt rossz.-Rántottam vállat, bár nem láthatták, hisz' a nyitott hűtő ajtó el takart. Végül számat húzva csuktam be azt, s inkább vettem el egy almát.-Volt egy lyukasom, addig Jimin óráján voltam.

-Be mehetsz más órára?-Húzta fel szemöldökét apám értetlenül, míg én csupán bólintottam egyet. Valóban be lehetett menni szakmai órákat meg nézni, bár tény és való, hogy én nem voltam bent a szőke hajú tánc óráján. Isten óvjon tőle!

-Egyébként ha már Jimin..-Lett izgatott anyám, míg én szemem forgatva ültem le, hisz' tudtam nagyon jól, újra a házasság lesz a téma.-Apáddal ki találtunk valamit, hogy jobban meg barátkozzatok ezzel a házasság témával.

-Valóban?-Húztam fel szemöldököm unottan, édesanyám pedig csupán bólintott egyet, s ragyogó szemekkel, továbbra is izgatottan nézett a mellette ülő férfira.

-El mentek egy hétre Jeju szigetére.-Jelentette ki, míg az én kezemből még az alma is kiesett hirtelen. Kaptam is az ívet, hogy össze mocskolom a szép fehér szőnyeget. Nos, igen. Bár az lett volna akkor a legnagyobb problémám!

-Ez most nem gondoljátok komolyan, ugye?-Tisztítottam a szőnyeget kétségbeesetten, s már annyira ideges voltam, hogy majdnem kilyukasztottam a szőnyeget, annyira sikáltam azt.

-Miért ne gondolnánk komolyan?-Értetlenkedett apám, s aztán rám szólt, hogy hagyjam már békén a szőnyeget, ugyanis már nemhogy a koszt, de még a lelket is ki sikáltam belőle.-Nemhogy örülnél neki. Legalább kettesben lesztek egy ideig.

-De..De hát ez.-Makogtam össze vissza, s közben már láttam lelki szemeim előtt, ahogyan Jimin a fejemet veszi a végett, hogy nemhogy az esküvőről nem sikerült őket le beszélnem, de még csak rontottam is a helyzeten.-Mi lesz az iskolával?

-Majd intézünk nektek egy orvosi igazolást, nem nagy kunszt.-Rázta fejét anyám, s aztán lett ismét izgatott.-Annyira fogjátok szeretni. Jeju olyan gyönyörű hely.-Ragyogott a szeme, míg én csak számat húzva néztem rá -kissé talán flegmán-, melyet meg is jegyzett a nő.-Ne nézz rám ilyen lenézően fiatal úr!-Legyezte meg mutató ujját.

-Sajnálom, de nekem ez nincs ínyemre. Miért kell ennyi szarba bele rángatni őt is és engem is?-Fakadtam ki hirtelen, melyre' apám egészen lazán válaszolt.

-Úgy veszem észre, hogy még nem volt időtök össze szokni, éppen ezért véljük úgy, hogy ez a kis egy hetes kiruccanás majd segít. Vagy talán baj, hogy a pároddal kell menned?-Húzta fel szemöldökét gyanakvóan, míg én csak fejemet ráztam, s lelkiekben felkészültem arra, hogy Jimin másnap a fejemet veszi ezért.

2023.02.25.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3