Keresztbe font karokkal álltam a kanapé előtt, s állkapcsom megfeszítve néztem az előttem fekvőt, aki tátott szájjal, s szét nyúlva feküdt a bútoron. Idegesen dobogtam lábaimmal, s abban a pillanatban fel tudtam volna robbanni, olyan mérges voltam a fekete hajúra. Nem látom egy hétig, s aztán bele botlok úgy, hogy halál részeg.

-Gratulálok Park Jimin, a lakásunkra hoztad az iskola legkanosabb csávóját.-Nézett rám MiCha unottan, míg én szemem forgatva dobtam a fekete hajúra egy pokrócot, hogy azért mégse fagyjon meg nekem. Bár megérdemelte volna, legyünk őszinték.

-Szóval ti tényleg dugtok?-Kukkantott rám Yuna a barátnője mellől, míg én sóhajtva eresztettem karjaim testem mellé, s aztán biccentettem egy aprót.

-Nem. Igen. Néha..-Kezdtem el halántékom "masszírozni", s aztán vettem egy mély levegőt.-Honnan is tudod te ezt egyébként?-Értetlenkedtem, míg ő félve nézett MiCha-ra, aki úgy csinált mintha semmiről nem is tudna. Én viszont csupán keresztbe font karokkal néztem rá mérgesen, mígnem a lány kétségbeesetten megszólalt.

-Jó na! Sajnálom!-Mondott csak ennyit, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább nem kérek többet a társaságból. Yuna-t is és MiCha-t is a húgom szobájába tereltem, én pedig ezek után mindenhol leoltottam a villanyt, s nyugovóra tértem.

Másnap reggel kopogásra, nem is..Dörömbölésre keltem, s hiába szóltam ki, hogy hagyjon békén az illető, nem igen akarta befejezni ajtóm szét verését. Így hát nem létező bajszom alatt morogva rántottam le magamról a lepedőt, aztán sebes léptekkel megközelítettem a falapot, s agresszívan ki is tártam azt.

-Mi van?-Kérdeztem csak ennyit, míg húgom a nappali felé mutatott.

-Dél van. Ideje lenne haza küldeni.-Utalt Jungkook-ra, míg én szemem forgatva csuktam vissza ajtómat, s aztán kezdtem el öltözni. Nem hiszem el, hogy kora reggel ezzel kell baszakodjak. Ő nem tudja kidobni a lakásból?

Bosszankodva közelítettem meg az említett helyiséget, majd számat húzva néztem végig a fekete hajún. Áradt belőle a pia szag, s ráadásul még a hányás is a pólójára volt száradva.

-Jeon!-Kezdtem el pofozgatni, hisz' nem volt kedvem húzni az időt édes kis érintésekkel.-Jeon! Hallod? Kelj fel baszki!-Rántottam le róla a lepedőt, míg ő nyöszörögve dünnyögni kezdett valamit, s aztán morogva fordult oldalára. Végül lassan nyitogatni kezdte szemeit, s aztán értetlenül pattant fel a kanapéról. Nem tűnt jó ötletnek, azon nyomban vissza kellett ülnie a kanapéra, hisz' a másnaposság végett kissé szét hasadhatott a feje - gondoltam én.

-Hol a picsában vagyok?-Nézett szét, majd mikor meglátott; tágra nyílt szemekkel pattant fel újfent.-Hogy kerültem ide?

-Nos, mit gondolsz, nagy okos?-Húztam fel szemöldököm, s aztán biccentettem.-Gyere! Olyan büdös vagy mint egy pottyantós WC és tiszta gedva vagy. Fürödj meg, így nem engedlek haza!-Tártam ki a fürdőszoba ajtót, ő pedig megköszönte azt, s már be is lépett az említett helyiségbe. Én csupán nagyot sóhajtva, s fáradtan léptem a szobámba, hogy egy törülközőt, s tiszta ruhát tudjak neki vinni, majd pedig megindultam Jungkook után. Már javában a kádban feküdt, s próbálta helyre tenni a fejét.

-Köszi!-Nézett rám egy fáradt mosollyal arcán ahogy le tettem mellé a törülközőt, s tiszta ruhát. Sóhajtva néztem végig lecsúszott énjén, majd aztán egy újabb sóhaj kíséretében ültem le a kád szélére, onnan néztem le rá.

-Miért ittad így le magad? Nem ismerlek olyan jól, de tudom, hogy nem szokásod ezt tenni.-Néztem szemeibe, mire neki megrándult szája, s kelletlenül válaszolt.

-Hosszú sztori. És lényegtelen is.-Nézett el rólam, én pedig értve a célzást inkább nem is kérdeztem tovább. Úgy is beszél majd, ha akar.

-Beszéltél a szüleiddel?-Kérdeztem inkább mást, míg ő bólintott egy aprót, ám mielőtt meg kérdezhettem volna, hogy mégis mire jutott; már válaszolt is.

-Nagyon határozottak és elszántak. Valamint..Hajthatatlanok is. Nem tudom, hogy mégis hogyan kéne le beszéljem őket arról, hogy házasodjunk.-Rázta fejét csalódottan, míg én számat húzva néztem el oldalra, hogy ne lássa grimaszom.

-És ha azt mondod nekik, hogy szakítottunk?-Dobtam fel az ötletem, melyre' csupán vállat rántott.

-Tök mindegy! Akkor meg feleségül kell vegyek valakit.-Bár legszívesebben rá vágtam volna, hogy az már nem az én problémám és hogy oldja meg maga; nem tudtam ezt tenni. Nem tudtam neki hátat fordítani, hiába akartam. Annak ellenére, hogy ki nem állhattuk egymást sajnáltam őt. Bárki lehetett volna ilyen helyzetben, akár még én is és tudtam nagyon jól, hogy segített volna nekem. Mert bár nem szívleltük egymást; egyszer ő is nagy szarból húzott ki engem. Oké, nekem nem kellett házasodnom, de lényegesen komoly volt a helyzet.

-Jól van! Majd megoldjuk!-Mondtam csak ennyit, míg ő meglepve, s egyben reményteli szemekkel nézett végre újfent rám, ám mielőtt még én is túlságosan elérzékenyültem volna; tova álltam.

Nem tudtam, hogy mégis hogyan tudtuk volna megoldani azt, hogy megússzuk a házasságot. Jungkook szülei ezek szerint valóban nagyon akaratosak voltak. Franc se tudta, hogy mégis miért, de ezek szerint nekik halálosan fontos volt, hogy a fiúk gyűrűt hordjon. Gondolom flexelésből, vagy tudja a bánat, mindenesetre úgy éreztem, s véltem meg, hogy a szülők kissé messzire mennek ezzel kapcsolatban. Egy tizennyolc éves srácnak szerintem nem éppen egy házasságra van igénye. Főleg, ha az a fiú Jungkook. Pina faló, nem pedig asszony tartó. Sose tudna maga mellett megtűrni hosszú távon csak egy lányt. Lehetetlenség lenne számára.

Jungkook majd' egy órát is a kádban ült, ám nem szóltam meg érte. Hagytam, hadd fürödjön. Mikor pedig végzett megkeresett, s megköszönte a lehetőséget, hogy fürödhetett, valamint azt, hogy adtam neki tiszta ruhát. Még szerencséje volt, hogy voltak pár számmal nagyobb ruháim a tánc végett. Oda mindig kényelmes göncöt vittem magammal, s ez most pont kapóra jött Jungkook-nak. Az a fiú meghalna nélkülem, én mondom.

-Majd szólok, hogy mit tudtam anyáméknál el érni, oké?-Fordult felém a bejárati ajtóban a srác, míg én csupán bólintottam egyet válaszul.-Kösz még egyszer a cuccokat. Vissza adom, ha ki mostam őket.-Kissé zavartnak látszott a fekete hajú, mint aki azt sem tudta, hogy mit kéne mondania, vagy egyáltalán kéne-e beszélnie. Érdekes..

-Nem szükséges ki mosni, majd anyám vagy MiCha elintézi.-Rántottam vállat hanyagul, Jungkook pedig ekkor bólintott egy aprót, s pár pillanat kínos csend után végül el köszönt, s megindult lefelé a lépcső házban. Még futtában utána szóltam, s mikor rám nézett elmosolyodva annyit mondtam, hogy vigyázzon magára. Ő is megejtett egy somolyt, majd pedig végleg ki került látókörömből. Mi is lenne velem, ha Jungkook nem lenne? Unalmas napjaim, na az fix. És persze nyugodtak.

2023.02.24.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3