Soha nem gondoltam volna, hogy egy reggel úgy fogok fel kelni; félig-meddig a szőke hajú ellenségemen fekszem. Szabad kezemmel még magamhoz is öleltem őt, arcom nyakába volt temetve, ráadásul lábaink is egymásba voltak gabalyodva. Derékig be voltunk takarva mindketten, s hirtelen még a szívem is leállásért könyörgött.

Óvatosan próbáltam magam feltornázni a szőke hajú mellől, viszont ő még az igazak almát aludta, így hát sóhajtva temettem vissza magamat a helyemre. Nyakig húztam a takarót, s szorosan Jimin-hez bújtam, mert bár maga a fiú taszított, teste igencsak meleget árasztott magából, nekem pedig pont arra volt szükségem. Viszont fészkelődésemmel csak azt értem el, hogy Jimin fel kelt.

-Mennyi az idő?-Dörzsölte szemeit, míg én oldalra pillantva néztem azt meg, hogy válaszolni tudjak neki.

-Negyed nyolc.-Motyogtam álmosan, s éreztem hogy ha továbbra is Jimin ölelésében maradok, akkor igencsak megbolondulok. Viszont a szőke hajú ezt másképp látta, úgy helyezkedett, hogy nekem háttal legyen, majd pedig pofátlanul testemnek préselte magát, ezzel egy kis kifli, nagy kifli pózt alakítva ki.

-Na! Csak semmi ölelés, a ló fasznak is van vége.-Háborodtam fel azonnal, viszont a szőke hajú egyáltalán nem hatódott meg mondandómtól. Sőt, igazából szerintem le sem szarta.

-Ahj, kussolj már! Ha már itt kell szopjam a faszt, akkor legyen valami hasznod is és adj meleget!-Förmedt rám, s aztán helyezkedett el számára kényelmesen, míg én csak nagy szemekkel vizslattam fáradt mivoltát. Végül aztán sóhajtva én is a párnára ejtettem fejem, s alhasánál fogva szorosan magamhoz öleltem őt.-Na! Ugye, hogy nem olyan nehéz?-Kérdezte mosolyogva, s bújt még közelebb, míg én morogva megjegyeztem, hogy inkább csak fogja be a száját, közben lábaim össze akasztottam övéivel.

Kár lett volna tagadni, de jól esett közelsége. Néha én is vágytam arra, hogy legyen egy barátnőm, akit szüntelenül ölelgethetek, s szeretgethetek. De a megfelelő lány még nem lépett be az életembe, addig pedig igyekeztem ki használni az élet apró örömeit, s minél többet dugni. Kétség kívül élveztem, hogy ennek élhetek. Viszont Jimin mellett kezdtem úgy érezni, hogy egyhamar nem is lesz meg a megfelelő lány. Rombolta a hírnevemet, s ez nem tetszett. Minél többet láttak minket együtt, annál rosszabb fény vetült rám. S ennek hamar meg is lett a következménye, Yuni már automatikusan Jimin-hez irányított volna egy kalandért. Bár tény és való, hogy nála még a szőke hajú is jobb volt, de az is lehet, hogy csak annyira felhúzott, hogy így véltem meg. Mindenesetre lehet, hogy jobban jártam volna, ha valóban inkább Jimin-t keresem meg azon a délutánon. Talán nem maradtam volna ideges.

Órákat töltöttünk el az ágyban, miközben végig csak öleltük egymást, s csupán élveztük a csendet, s egymás melegét egyaránt. Kár lett volna tagadnom, de tényleg élveztem a kialakuló helyzetet. Ezúttal nem bántam meg, hogy a szőke nálunk volt, s azt sem, hogy ennyire erősködött az ölelésem illetően. Viszont hamarosan megszólalt, ezzel belőlem elégedetlenséget ki váltva.

-Jungkook! Nem péntek van?-Emelkedett kissé fentebb, míg én szemöldök ráncolva néztem rá, s aztán bólintottam egyet.

-De! Miért?-Értetlenkedtem, a szőke hajú pedig abban a pillanatban már el is képedt, s sebesen mászott ki az ágyból, hogy magára tudja aggatni a ruháit.

-Francba! El fogok késni..-Mérgelődött miközben a zoknit húzta magára, ám én továbbra is csak értetlenül, s lustán pillantottam a szőke hajúra, aki olyan volt mint Flash abban a pillanatban.

-Délután egy óra, már nem érsz be az iskolába időben.-Néztem rá újfent értetlenül, s egyben kissé flegmán is, ám a szőke hajú csak tovább öltözött, egy pillanatra se állva meg.

-Tudom, nem is érdekel, de MiCha vár rám órák után és neki hamarosan vége a napnak, úgyhogy minél hamarabb el kell húzzam a belem. Így is magyarázkodhatok neki, hogy miért nem mentem haza és mostmár azért is, hogy miért késtem.-Puffogott a szőke, majd pedig magára kapta pólóját.-Köszi a problémát, ne felejtsd el megoldani! Csá!-Viharzott ki a szobából, míg én egy párnát utána dobva kiabáltam neki, hogy mekkora egy gyökér, majd aztán terültem el ágyamon. Sóhajtva dörzsöltem meg arcomat, s aztán úgy kezdtem el vergődni az ágyban, mintha egy nyolc éves gyerek lennék, aki nem kapta meg az X-BOX-ot karácsonyra.

Magamra kaptam az alsómat, s egy tiszta pólót is, végül fáradtan megindultam a konyhába, hogy egy pohár kávét készítsek magamnak. Anyám már ott tevékenykedett, s mikor meg látott, mosolyogva szép napot kívánt.

-Neked is!-Motyogtam kissé álmosan, s közben kapcsoltam be a kávé gépet.

-Jimin nagyon gyorsan elviharzott az előbb, alig tudtam tőle el köszönni. Éppen hogy szegény fiú magához tudott ölelni és meg tudta köszönni a tegnapi vacsorát.-Nézett rám egy pillanatra a nő, majd aztán folytatta az uborka szeletelést.

-Igen, valami közbe jött a fogadott nővérével kapcsolatban. Apropó Jimin..-Köszörültem torkomat, s aztán ízesítettem meg kávémat.-Nem hiszem, hogy mi szeretnénk házasodni. Elvégre még csak éppen hogy felnőttek vagyunk, s alig vagyunk együtt néhány hónapja. Lehet, hogy nem is tudjuk fenntartani ezt a kapcsolatot olyan hosszú ideig. Főleg ha Jimin Busan-ba megy egyetemre.-Próbáltam meg mindenféle kifogást össze szedni, ám anyám hajthatatlan volt.

-Nem gond, Busan és Szöul között csak két óra van vonattal, péntek délután az egyikőtök majd át utazik a másikhoz.-Rántott vállat mosolyogva, míg én szám belső felét kezdtem böködni.

-Miért akartok ennyire össze adni minket?-Szusszantottam nagyot, ám édesanyám nem válaszolt azonnal, csupán a zöldségekkel volt elfoglalva.

-Édesapád majd rád akarja hagyni a céget, a nem is olyan távoli jövőben. De kell melléd valaki. És így hogy meleg vagy, talán két legyet üt egy csapásra. Elvégre két férfi csak jobban vezeti majd a céget, mint egy. Nem igaz?

-Ez hülyeség, nem is tudná át venni utánunk a céget senki, Jimin nem tud gyereket szülni.-Nevettem fel kínomban, melyre' anyám válasza csupán annyi volt, hogy majd örökbe fogadunk egy gyereket. Mérges voltam, nagyon is mérges voltam, éppen ezért döntöttem úgy, hogy inkább magára hagyom anyámat a konyhában. Féltem, hogy valami olyasmit mondanék neki, amit épp ésszel megbánnék.

Magamra kaptam a cipőmet, majd sebesen távoztam. Nyakig ültem a szarban, s nem tudtam, hogy mégis hogyan húzhatnám magam ki belőle. De nem csak engem, Jimin-t is. Mert hiába is tagadtam volna, ez az én hibám volt, valamint én rángattam őt bele, tehát muszáj voltam őt is kisegíteni a bajból. Így is eléggé nagy bonyodalmat okoztam, nem hiányzott, hogy még faképnél is hagyjam. Bár légyszívesebben azt tettem volna. Mégsem tudtam ezt megtenni vele, elvégre segített nekem még annak ellenére is, hogy vádoltam őt ok nélkül. Tehát nem volt kérdés, hogy jöttem neki. Ráadásul nem is egyel..

2023.02.22.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3