Mivel Jimin még a reggel faképnél hagyott így meg voltam lőve. Egész nap került engem, s amikor meg látta, hogy megyek felé; irányt váltott. Hiába próbáltam volna a nap folyamán többször is beszélni vele egyszerűen nem engedte. Esélyt sem adott arra, hogy akárcsak rá nézzek. Így hát nem volt más választásom, mintsem valami kifogást találni arra, hogy Jimin miért nem jelenik meg nálunk.

-Sziasztok!-Csoszogtam a nappaliba, s dobtam le táskám a kanapéra, majd meg is indultam a konyha felé, hogy igyak valamit, viszont apám még futtában utánam szólt.

-Tudtál Jimin-el beszélni?-Kíváncsiskodott, míg én csupán bizonytalanul bólintottam egy aprót.

-Igen. Kicsit később jön, mert akadt egy kis probléma az anyjával.-Füllentettem, majd hozzá tettem a biztonság kedvéért, hogy az anyja tartós beteg és gyakran lesz rosszul, emiatt Jimin keze gyakran van megkötve. A tervem az volt, hogy majd később szólok anyáméknak; az anyuka rosszabb állapotban, mint ahogyan azt gondoltuk volna, ezért nem tud jönni vacsorázni, csak legközelebb. Szerencsémre egyébként be vették a bugyuta hazugságom, így nem kellett aggódnom, hogy esetleg gyanút fognak, s át látnak majd rajtam.

Miután a konyhában még a penészes sajtot is majd' ki ettem a hűtő sarokból -hisz' olyan éhes voltam-, elégedetten megindultam a szobám felé, ahol az ágyra dobtam magam, s telefonozni kezdtem. Kissé idegesített a tudat, hogy Jimin olyan csúnyán faképnél hagyott, de úgy döntöttem, hogy nem eszem miatta az ideget. Legalább ezentúl nem kell egymással beszélnünk, nem lesz semmi közünk egymáshoz. Be kellett vallanom, de ezentúl segítségemre volt a bunkó stílusa. Ezzel csak azt érte el, hogy még annyi közünk se legyen egymáshoz, mint ami addig volt. Ez pedig nekem kapóra jött, hisz' a hírnevem már így is kezdett szerte hullani. Azt pedig nagyon féltettem ám, arra igazán nagyon kényes voltam.

"Este" hatkor a fiú még mindig nem jelent meg nálunk -milyen meglepő-, így kétségbeesetten indultam meg a nappaliba, hogy apámékra a frászt hozzam azzal, hogy Jimin anyja rosszul van. Még arra is gondoltam, hogy fel ajánlom neki támogatásom, s át megyek hozzá. Legalábbis ezt akartam mondani, valójában csak kihasználtam volna az alkalmat, s el mentem volna csajozni. Ehhez viszont kellett, hogy anyáék nagyon naivak legyenek, én pedig nagyon jó színész. Azzal pedig sosem volt baj.

Mély levegőt vettem a lépcső fordulóban, s párszor el játszottam, hogy milyen ijedt vagyok, ám amikor készen álltam volna, hogy be vessem magam; a csengő megszólalt, ezzel engem megállásra kényszerítve. Szemöldök ráncolva néztem a bejárati ajtót, s meg is indultam, hogy ki nyissam azt, ám állam a padlót verdeste mikor kint Jimin-el találtam magam szembe. Azt hittem, hogy menten dobok egy hátast, sőt kész lettem volna a túlvilágra lépni.

-Te mit keresel itt?-Csuktam be magam mögött az ajtót, s álltam meg Jimin mellett. Kint voltunk, nem akartam, hogy anyámék meghallják a beszélgetésünket.

-Nem akartam akkora gyökér lenni, mint amilyen te szoktál lenni. Úgyhogy itt vagyok, hogy segítsek, de ez volt az utolsó Jeon!-Figyelmeztetett, míg én hevesen bólogatni kezdtem. Ellenkezhettem volna, ám ezennel hálás voltam neki, hogy meggondolta magát, s a segítségemre sietett. Így hát csupán ajtót nyitottam neki, s beljebb engedtem őt a házba, hogy cipőjét le tudja venni, s papucsba tudjon bújni.

-Meg jött Jimin!-Szóltam a nappaliban ülő szülőknek, akik hamar fel is álltak a nagy kanapéról, s kíváncsian várták, hogy Jimin végre be fusson. Szerencsére nem kellett sokat várniuk, a szőke pillanatokon belül beljebb is lépett, s egy kedves mosollyal meghajolt a szülők előtt. Nem volt feszült, vagy ideges, olyan természetesen köszöntötte a szüleimet, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Meg is lepődtem először.

-Jobban van édesanyád?-Lépkedett hozzá közelebb anyám, hogy aggódva vállaira tegye két kezét, s aztán egyikkel meg simítsa a fiú arcát. A szőke értetlenül nézett az előtte álló nőre, gondolom nem igazán értette, hogy ezt anyám miért kérdezi tőle, viszont legnagyobb meglepetésemre hamar kapcsolt, s egy lágy, ámde kissé szomorú mosollyal válaszolt neki.

-Igen, sokkal. Néha megesik, hogy rosszul lesz, de szerencsére hamar lábra tud állni az ilyen esetek után.-Válaszolt, anyám pedig csupán bólintott, s aztán az asztalhoz terelt mindenkit. Apám az asztal főre ült, anyám pedig mellé. A másik oldalra én ültem, Jimin pedig mellettem foglalt helyet, hogy a látszatot fenn tartsuk.

-Mesélj Jimin, milyen szakon vagy?-Nézett édesapám a szőkére, aki lenyelte a szájában lévő falatot, s csak aztán kezdett beszélni.

-Ugyan ott tanulok ahol Jungkook-ssi, viszont én táncon vagyok.-Becézett nyájasan, míg én ennek hallatán majdnem félre nyeltem a kajámat.-Kicsi koromtól fogva szeretem ezt az ágazatot, így nem is volt kérdés, hogy ezen az irányzatok megyek majd tovább.-Mosolygott szelíden, a szüleim pedig látszólag teljesen el voltak a szőkétől olvadva. Ellenben velem, én alig bírtam vissza fogni azt, hogy hányjak. Falra tudtam volna mászni ettől a nyálas, kedveskedő, hamis énjétől. Mindenesetre kapóra jött, hisz' a szüleim így jó képet kaptak a fiúról.

-És ezzel is szeretnél tovább menni?-Kérdezte anyám kedvesen, míg Jimin bólintott.

-Igen, már ki is néztem magamnak néhány egyetemet. Szöulban is és Busan-ban is van pár jó.

-Busan-ban?-Lett kíváncsi apám azonnal, ám mielőtt tovább kérdezhetett volna; Jimin válaszolt.

-Igen. Ott születtem, úgyhogy nem bánnám, ha ott is tanulnék tovább.-Mosolygott töretlenül, míg én már lassan cukor beteg lettem tőle.

-Ez szuper! Mi is ott éltünk, de gondolom ezt Jungkook említette neked.-Mosolygott anyám is, s aztán hajolt kissé előrébb.-Tényleg! Hogyan ismerkedtetek meg?-Nézett rám a nő, míg én próbáltam volna magamat össze szedni, s füllenteni valamit, ám úgy látszott, hogy Jimin-nek sokkal jobban ment a színjátszás, mint nekem valaha.

-Van egy közös barátunk, aki nagyon sok mindenkit ismer az iskolából, eléggé közkedvelt az aranyos és kedves személyisége miatt. Gyakran rendez bulikat és ott futottunk össze. Másnap meg keresett az iskolában és el hívott vacsorázni.-Fogta meg kezemet az asztal fölött, s nézett rám egy hamis, ám igencsak hihető mosollyal, míg én hasonló képpen próbáltam rá vissza nézni, bár inkább lett vicsorítás, mintsem mosoly. Mindegy, a látszat meg volt.

A vacsora további része is hasonlóképpen telt el, a szüleim rengeteg kérdést tettek fel a szőke hajúnak, ő pedig bőszen válaszolt mindenre. Én csak kukán ültem mellette, hisz' közel annyira sem voltam jó színészkedésben, mint Jimin. Bár ez be tudható volt annak, hogy utáltam a szőkét, ebből adódóan pedig nyilván nem tudtam úgy viszonyulni a helyzethez.

A vacsora után Jimin segített anyámnak elpakolni a konyhában, s még mosogatni is, végül csatlakoztak hozzánk a nappaliba, ahol tovább folytatódott a beszélgetés. Viszont mikor úgy látszott, hogy kezdünk a nap végéhez érni, váratlan fordulatot vett az este.

-Nos! Most hogy megismertük Jimin-t, úgy véljük, hogy jó kezekben vagy drága fiam.-Nézett rám apám, s aztán folytatta beszédét.-Éppen ezért anyád és én úgy gondoljuk, hogy ideje lenne vissza térnünk a házasság témára. Gondolom nem probléma számotokra, ha egymáshoz mentek, nem? Hisz' úgy látom, hogy nagyon szeretitek egymást és gondolom egy házasság nem sok mindenen változtatna, csupán egy papír lenne róla. Mit szólsz Jimin? Anyukádék benne lennének, hogy férjhez menj?-Vonta kérdőre a fiút, akiről azt hiszem nem kell mondanom, hogy mennyire sokkos állapotba került. A mosoly az arcára fagyott, s olyan vérfagyasztó tekintettel illetett meg, hogy helyben össze szartam magam. Bár be vallom őszintén, hogy alapból is. Ennél nagyobb sokk szerintem soha addig nem ért. A szüleim bármeddig képesek voltak el menni ezek szerint, nekik már az is mindegy volt, hogy kivel, csak házasodjak. Nekik az volt a fontos, hogy minél hamarabb felnőjjek, s minél több mindennel tudjanak flexelni más szülőknek. Bár mondjuk ezzel nem igazán tudtam, hogy mégis hogyan tudtak volna fel vágni. "Az én fiam meleg, most házasodott!" Hát nem éppen egy gusztusos kijelentés, az fix.

-Nem is tudom, nem vagyok benne biztos, hogy a szüleim örülnének annak, hogy ilyen fiatalon férjhez megyek. Ráadásul ők még egyelőre nem is tudnak Jungkook-ról, ők nem..Nem olyan modernek, maradjunk ennyiben.-Nevette el magát kínosan a szőke, s aztán szorosan hozzám bújt, hogy a látszatot továbbra is fenntartsuk. Még egy kedves mosolyt is kaptam tőle, mely' végett más helyzetben szemem forgatva hagytam volna magára.

-Persze, értjük!-Bólintott apám szigorúan, s aztán állt fel a kanapéról.-Azért gondoljátok át, jó? Jó lenne minél hamarabb, ha megoldható.-Nézett karórájára a férfi, s aztán húzta fel szemöldökét.-Későre jár. Itt alszol, ugye?-Tette fel kérdését váratlanul, mely' végett nemhogy Jimin, de még én is azonnal ellenkezni kezdtem.

-Nem hiszem, hogy az anyukája végett ajánlatos lenne most ez.-Húztam számat, s simítottam a fiú arcára egy szomorú mosoly kíséretében, ő pedig csupán sóhajtva száját kezdte húzni, s tarkóját vakarni, mintha gondolkodna valamin.

-Apukád nem tud rá vigyázni? Vagy esetleg testvéred, ha van persze?!-Simított vállára anyám is, s tekintete végett Jimin nem tudott neki nemet mondani, hiába akart. Láttam rajta, hogy légyszívesebben világgá szaladt volna, viszont édesanyám olyan elbűvölő mosolyt ejtett, hogy kénytelen volt beleegyezni abba, hogy nálunk maradjon estére.-Majd Jungkook ad neked pizsamát. Mi lassan el köszönünk, aludjatok jól!-Puszilt homlokomra a nő, s aztán a férfi után igyekezett, aki már szedte is lábait a hálószobája felé.

-Utállak!-Jelentette ki Jimin határozottan, s míg én csak tágra nyílt szemekkel álltam előtte, addig ő már ment is szobám felé. Elképedve néztem utána, s rendesen fel voltam háborodva, így hát nem is volt kérdés, hogy utána indultam, s miután az ajtómat be csuktam; vitatkozni kezdtem vele.

-El mondanád, hogy mégis miért utálsz?-Tártam ki karjaim mérgesen, ám ő azonnal mellkasomra bökött, s úgy kezdte el a magáét mondani.

-Naivan eléd álltam, hogy segítsek neked, de neked még annyi bőr sem volt a pofádon, hogy szólj; a szüleid össze akarnak minket adni. Ha ezt tudtam volna, akkor nem is jövök. Van róla fogalmad, hogy ezzel mégis mit kezdtél el? Mi lesz ha tényleg össze adatnak minket, huh? Azt kéred majd tőlem, hogy játsszam el a kamu férj szerepet? Hát azt már most elfelejtheted Jeon! Most szólok, hogy jobb ha beszélsz a szüleiddel erről, mert előbb vetem magam a Han folyóba, mintsem veled házasodjak.-Köpte a szavakat, én viszont csak álltam előtte, s enyhén elnyílt ajkakkal, valamint kissé tágra nyílt szemekkel néztem dühös arcát. Hevesen vette a levegőt, s olyan mérges volt, hogy még az orrlyuka is kitágult. A nagy kiabálás végett még ütő ere is tökéletesen kivehető lett halántékán, s nyakán is egyaránt.

-Kibaszott izgató vagy, ha ideges vagy. Tudsz róla?-Döntöttem oldalra fejemet, a szőke pedig értetlenül ráncolta szemöldökét, s sóhajtott fáradtan.

-Jeon kurva Jeongkook! Fel fogod te a jelenlegi helyzet súlyosságát?-Nevetett fel kínjában, én viszont le sem szarva, hogy mit dumál tapadtam mézédes puháira, s toltam neki a mögötte lévő szekrénynek. Annyira heves voltam, hogy kissé meg is inongtak a rajta lévő tárgyak.

Pólója alját megfogva húztam le róla az anyagot, s aztán tapadtam újfent puháira, míg ő sebesen nyúlt le közénk, s csatolta ki övemet, majd szabadított meg nadrágomtól. Hagytam, hogy az anyag bokámig hulljon, végül ki léptem belőle, s kissé arrébb rúgtam azt. Mellbimbóit izgattam tenyereimmel, közben ajkaimmal már nyakát ostromoltam, s elégedetten hallgattam, hogy a fiú a fülembe sóhajt. Még egy apró mosolyt is megejtettem.

Végig nyaltam ütő erén, s szívni kezdtem fehér bőrét, melynek' hatására vállamba kapaszkodott, s hátra vetette fejét, már amennyire tudta a mögötte lévő szekrény végett.

Kezeim közénk vezettem, s ezúttal én szabadítottam meg őt a felesleges textiltőlt, mely izmos lábait fedte. Viszont én nem szaroztam, egyszerre húztam le azt róla az alsójával együtt, s sebesen elé is térdepeltem. Viszont hirtelen jött cselekedetem végett nemhogy én, de még a szőke is meglepve nézett le rám.

-Mit csinálsz?-Vette a levegőt hevesen, míg combjaira fogtam, s úgy néztem fel rá mérgesen.

-Kussolj és élvezd a kiengesztelésem a mai este végett!-Mordultam rá, míg a szőke egy észtvesztően dögös félmosolyt ejtett, s míg fejét hátra vetette, addig egyik kezével hajamba kapott. Várta a csodát, hogy valamit végre kezdjek álló péniszével, viszont ezzel egyidejűleg én is vártam azt. Nem igazán tudtam, hogy mégis mit kéne csináljak, úgyhogy próbáltam magamban felidézni azt, hogy nekem hogyan csinálták a lányok.

Remegő kezem farkához vezettem, s egy nagy sóhaj kíséretében meg is markoltam azt, végül minden mindegy alapon végig nyaltam hosszán, s be is kaptam makkját. Nem mertem többet csinálni, úgyhogy először csupán azzal kezdtem ismerkedni. A kis lyukacskára fektettem a legnagyobb hangsúlyt, nyelvem hegyével többször is izgattam azt, s mikor a fiú hangjai egyre sűrűbbek lettek, akkor merészeltem farkát elnyelni.

Hát mondanom sem kell, a szemem is be könnyezett főleg, hogy véletlenül azonnal torokra engedtem a szőkét. Persze neki tetszett a helyzet, jólesőn nyögött fel, s úgy markolta fekete tincseim, mintha azon múlt volna az egész élete. Nekem pedig a mély torkozáson múlt.

Egy hangyányi szünet, s egy kis öklendezés után ismételten próbáltam magamat össze szedni, majd mikor ez sikerült; mozgatni kezdtem fejemet. Próbáltam feleleveníteni, hogy nekem hogyan esett jól a szopás, s aztán ezt próbáltam gyakorlatban teljesíteni. Bár eleve a gondolkodás is nehezen ment egy fasszal a számban, örültem, hogy egyáltalán levegőt kapok, nemhogy az összes jó szopásomra vissza emlékezzek.

Jimin lábai az idő előrehaladtával igencsak remegni kezdtek, s hangja is egyre magasabb oktávot vett fel, úgyhogy innen tudtam; jó munkát végzek. Ez pedig elégedettséggel töltött el, s ezáltal bátrabban is szoptam őt. A végére már teljesen bele jöttem, sőt.

Egy kis idő múlva viszont szólt, hogy álljak le, ugyanis érezte a végét, én pedig nem tudtam eldönteni abban a pillanatban, hogy örültem-e, vagy sem. Valamilyen szinten örömmel töltött el, hogy efféle képpen tettem a szőke kedvére, s az is, hogy jól csináltam. Ebben is vér profi voltam, ezt kár lett volna tagadni is.

-Ügyes!-Nézett rám egy mosoly kíséretében ahogy újra egy szinten voltam vele, viszont én csak végig nyaltam alsó ajkán, fogaim közé csíptem, s kissé "meghúztam". Újabb mosolyt ejtett, s elégedetten préselte magát nekem, közben én derekára martam, s nyelvem már át is dugtam szájába, hogy egy francia csókot váltsak vele.

Fürge keze már gatyámba is tévedt, s mielőtt bármit is reagálhattam volna; már kényeztetni is kezdett. Nem sietett, lágyan bánt farkammal, szinte már kínzóan lassan húzogatta rajta a bőrt. Tudtam nagyon jól, hogy direkt csinálja, viszont ezzel teljesen felhúzott. S ezt is nagyon jól tudta, pontosan ez volt a célja.

Nehezen véve a levegőt csókoltam a szőkét, s egyre durvább voltam, mígnem az ágy felé kezdtem haladni, s míg a szőke kényelmesen a párnák közé feküdt, addig én gyorsan le kaptam magamról az utolsó textil darabot is. Szinte felüdülés volt farkamnak, hogy végre szabad lehetett, már igencsak szorította az alsóm. S ráadásul kellemetlen is volt az elő váladékom végett.

Azonnal a szőke fölé támaszkodtam, viszont ezúttal nem tapadtam ajkaira, csupán nyakán kikerestem erogén zónáját, s azt kezdtem el csókokkal be borítani. Közben szabad kezemmel fentebb toltam egyik lábát, s kissé terpeszbe is helyeztem, majd pedig rózsáján kezdtem körözni, s végül fel is toltam egy ujjam. Azonnal át ölelt egyik karjával, s vállamat szorongatta, míg másikkal hajamba túrt, szemeit szorosan le hunyta. Igyekeznie kellett, hogy ne legyen túl hangos, hisz' nem tudhatta, hogy a szülők mikor döntenek úgy; az emeletre csattognak.

Élvezettől fűtve ujjaztam a szőkét, s mire harmadik ujjam is csatlakoztattam, addigra már régen mellbimbóit nyalogattam, s haraptam. Persze kulcscsontjait sem hagytam ki a buliból, torony magasan az egyik kedvenc részem volt a szőkén.

-Ne baszakodj annyit, Jeon!-Lendítette csípőjét türelmetlenül, míg én felmordulva haraptam meg kulcscsontját, s aztán tapadtam ajkaira. Végül tettem amit kért tőlem, ám ezúttal én feküdtem le, s a fiú került fölém. Őt sem kellett sokáig noszogatni, már be is pozícionálta magának farkamat, s azzal a hévvel bele is ült.

Két kezével fejem mellett támaszkodott meg, én pedig természetesen félgömbjeit markoltam meg, viszont nem tudtam túl nagy hangsúlyt fektetni rájuk, ugyanis Jimin szemei szinte megbabonáztak. Úgy ragyogtak, mint éjjel a csillagok, s olyanok voltak, mintha egy egész galaxist őriztek volna magukban. Arca piros pozsgás volt, tekintete szenvedélyes, haja pedig már enyhén csatakos. Nehezen vette a levegőt, s nagyokat szuszogott, viszont egy percre sem szakította meg velem a szemkontaktust, mely' végett össze ugrott a gyomrom. Az a mérhetetlen vágy, s az a szenvedély a tekintetében..

-Baszki..-Nyögtem inkább magamnak, mintsem Jimin-nek, s azzal a lendülettel már fel is ültem, ezzel egyidejűleg pedig ő is. Értetlenül kapaszkodott meg vállaimban, s kissé gondolom meg is ijedt hevességem végett, viszont én nem csináltam semmi rosszat, csupán ügyesen térdeimre ereszkedtem, hogy ő továbbra is ölemben maradhasson. Kisebb terpeszbe vágtam azért magam, nehogy véletlenül el dőljek, viszont egyik kezét a szőke is maga mögé rakta, biztos ami biztos. Jobb kezemet combjára vezettem, s lassan dönteni kezdtem őt, viszont nem hagyhattam ki, hogy közben ne tapadjak ajkaira. Szinte hívogattak magukhoz.

Óvatosan a matracra helyeztem őt, s mivel csodával határos módon sikerült benne maradnom, így óvatosan mozgatni is kezdtem csípőmet. Jimin persze azonnal nyögni kezdett, úgyhogy kénytelen volt puháink elválasztani egymástól, hogy hangja szabad utat kapjon. Nem mintha nekem nem tetszett volna, hisz' egyenesen fülem mellé engedte buja hangját. Mosolyognom is kellett e végett, s még pár csókot is hagytam nyakán.

Ezúttal ő volt az, aki kacsóit fenekemre vezette, s fura mód egyáltalán nem zavart, sőt! Én csupán szabad kezemmel csípőjét markolásztam, s míg ő szüntelenül nyögött nekem, addig én folyamatosan nyakát csókoltam.

-Istenemh, Junghkookh..!-Ejtette fejét a párnák közé, míg én végig nyaltam ádámcsutkáján, s aztán oda is nyomtam pár csókot, valamint ott is merészkedtem rajta foltokat hagyni.-Mmh!-Harapott alsó ajkába, s szuszogott nagyokat, én pedig ekkor csípőm tempójával egyetemben verni kezdtem péniszét. A hirtelen jött cselekedetem végett kissé erősebben harapott alsó ajkára, s ki is serkent vére, viszont én csak egy óvatos csókot leheltem rá, ezzel is enyhítve a fájdalmat.

Kegyetlenül soroztam prosztatáját, s amikor csak tudtam, akkor arcát kémleltem. Nem féltem csókokat hinteni puháira, nyakára, mellkasára, vagy akár szépeket suttogni fülébe. Szüntelenül kényeztettem őt, s meg is volt az eredménye. Egy kéjes nyögés kíséretében mélyesztette körmeit hátamba, s gerince is ívbe feszült azonnal, arca pedig gyönyörűen torzult az élvezettől. Szinte öröm volt nézni, ahogy szemeit össze szorította, ajkai pedig elnyíltak egymástól. S természetesen nekem sem kellett sok, csupán már a fiú látványától el tudtam menni azonnal.

Erőtlenül borultam a fiúra, s nem sokkal később meg is éreztem ahogyan kezét bizonytalanul hajzuhatagomba vezette, ám amikor észbe kapott, hogy mit csinált; gyorsan elhúzta kezét. Én viszont csupán csuklójára fogva jeleztem, hogy el ne merje venni kezét, ő pedig újfent hajzuhatagomba túrt, s fejbőröm kezdte édesen simogatni. Be nem vallottam volna neki, de nagyon élveztem, s jól esett, hogy a fiú cirógat. Főleg, hogy másik kezével még derekamat is bele vonta az édes érintésekbe. Én viszont ekkor szinte rá sem mertem nézni, az addig kemény Jungkook eltűnt, s helyébe lépett a zavart, aki tulajdonképpen azt sem tudta, hogy mi történik vele. Így hát bizonytalanul ugyan, de nyomtam egy apró csókot a fiú puha bőrére, s továbbra is a nyakába bújva pihentem. Amilyen szorosan csak tudtam; hozzá bújtam, ő pedig kuncogva húzta fel derekamig a takarót, nehogy még a végén fázni kezdjek. Bár mondjuk kár lett volna tagadni, abban a pillanatban inkább főttem, mintsem fagytam.

2023.02.21.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3