Jungkook valóban hazáig kísért engem, s nem hazudok ha azt mondom, hogy az egész utat végig duruzsolta. Nem bántam, szó se róla, de a felét nem értettem annak amit mondott. Ráadásul a végére már kezdett bennem fel menni az a bizonyos pumpa, hisz' lyukat égetett a hasamba.

Nevelő anyám kedvesen üdvözölte Jungkook-ot, s még ebédelni is be akarta őt hívni, viszont a fekete hajú udvariasan vissza utasította azzal a címszóval, hogy nekünk most máshol van dolgunk. Valóban így volt, bár azt nem tudtam, hogy mégis miért és hol van más dolgunk. Mindenesetre szó nélkül követtem a fekete hajút, s csendesen hallgattam amit mondd nekem, néha-néha reagálva mondanivalójára.

-Rohadt csendes vagy, máskor pedig nagy a szád.-Jegyezte meg fél úton a srác, én viszont rá se néztem.

-Máskor érdekesebb vagy.-Rántottam vállat, mire csak egy horkantás volt a válasza, majd zsebéből elő kapta kulcsát, s kinyitotta a hatalmas panel bejáratát. A liftek felé terelt, s be is álltunk az egyikbe, végül megnyomta a kilences gombot.-Nem félsz, hogy egyszer meg áll a lift fél úton?-Tettem fel kérdésem, melyre' őszintén tudni akartam a választ. Személy szerint én utáltam, ha lifteznem kellett, s minden alkalommal enyhe gyomor görcs kapott el, ha be kellett egy fülkébe álljak.

-Nem.-Válaszolt röviden.-Fékek vannak benne, vagy minek hívják őket, amik nem hagyják, hogy le essen a fülke a magasból. Meg tartják azt, így nem kell félned attól, hogy több métert zuhansz.-Magyarázta, majd pedig ki nyitotta nekem az ajtót, s előre engedett.

-Világos.-Bólintottam válaszul, s vártam, hogy el vezessen lakása elé is.

Bent ismerős illat fogadott, tipikus Jungkook parfüm lengte körbe az egész lakást, pedig tudtommal szüleivel élt ott, nem csak ő egymaga. Talán az apja is ezt az illatot használta, nem tudom. Mindenesetre nyugalom lett úrrá rajtam, nem pánikoltam egyáltalán.

-Szép lakás.-Néztem körbe elismerően, s indultam felfedező útra.

-Illetlen vagy!-Kiáltott utánam Jungkook, míg én már a lakás egy távolabbi pontjából kiabáltam neki vissza.

-Csak kíváncsi.-S azzal folytattam is nézelődésem. Hamar meg találtam Jungkook szobáját, s mosolyogva mértem végig azt, tetszett a berendezése. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak, alatta egy íróasztal foglalt helyet. A jobb oldalon végig egy szekrény sor húzódott, míg bal oldalon egy másfél személyes ágy foglalt helyet, azzal szemben egy TV a falon. A szobát leginkább a barna és bézs színek uralták, valamint erőteljes Jungkook illat volt, mely' nem is oly' meglepő. Mégsem lehet az én illatommal tele az ő szobája.

-Látom le ragadtál.-Szólalt meg Jungkook mögöttem, míg én ijedten kaptam kezemet mellkasomhoz, ugyanis nem számítottam arra, hogy a közelemben van.

-Szép szoba.-Bólintottam, aztán beljebb is engedtem magam. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, viszont kénytelen voltam végig feküdni azon, ugyanis rohadtul kényelmesnek bizonyult a bútor.-Jézusom, kell az ágyad!-Képedtem el teljesen, s bújtam bele a matracba, míg a fekete hajú nevetve foglalt helyet a székén, s nézte végig ahogy egybe olvadok az ággyal.

-Szólj, ha éves, vagy pedig szomjas vagy!-Dobta felém a távirányítót, én pedig csupán bólintottam egyet, s ha már kezembe adta a TV kapcsolót, akkor háttérzajnak be is tettem a kedvenc bandám egyik zenéjét.-Kösz egyébként, hogy elvállaltad a kamu barát szerepet.-Nézett rám kis idő múlva, míg én csupán legyintettem egyet.

-Ugyan! Mindketten jól jártunk, azt kell, hogy mondjam.-Kacsintottam rá, persze Jungkook csak szemét forgatva fordult el tőlem, nehogy véletlenül rám kelljen néznie.

-Mióta a húgod MiCha?-Kérdezte kis idő múltán, viszont én nem válaszoltam azonnal, csak érdeklődve pillantottam rá. Nem nézett rám, csak a TV-t bámulta szüntelenül, így végül sóhajtva válaszoltam neki.

-Kicsivel több, mint fél éve.-Motyogtam elgondolkodva, Jungkook arcán pedig azonnal helyet foglalt a meglepődöttség.

-Miért nem tudtam róla?-Képedt el teljesen, melyet' csak nevetve reagáltam le, s a világ legegyértelműbb válaszát adtam.

-Mert utáljuk egymást..-Rántottam vállat, a fekete hajú pedig lágyan elmosolyodott. Én is hasonlóképp tettem, majd tekintetem a TV-re vezettem.-Sajnálom, hogy lelomboztalak azzal, hogy leszbikus. Bár így is koppantál egy nagyot, sosem hallgatsz rám.-Ciccegtem csalódottan, ám ő csak legyintett egyet.

-Tök mindegy. Van még hal a tengerben.-Rántott vállat, mintha nem érdekelné a téma, holott látszódott rajta, hogy zavarta a visszautasítás. Büszke ember volt, s falra tudott mászni attól, hogyha valaki bármilyen módon, vagy bármire is nemet mondott neki. Főleg ha szexre mondtak neki nemet. Na olyankor szerintem öngyilkos tudott volna lenni.

-Van, bizony. S most már tudjuk azt is, hogy fiúk után is mehetsz.-Jelentettem ki csipkelődve, hisz' tisztában voltam vele, hogy rajtam kívül nem igen nyúlt volna más fiúkhoz. Nem is tudom, talán megtiszteltetésnek kellett volna ezt vegyem?

-Biztos, hogy nem!-Háborgott azonnal, s fonta keresztbe karjait.-Én a nagy melleket és a nagy seggeket szeretem, nem a faszt.-Durcázott be azonnal, míg én egyik szemöldököm felhúzva néztem rá, ezzel jelezvén, hogy most igencsak szembe köpte magát.-Ne nézz így rám! Tudod, hogy én heteroszexuális vagyok.-Jelentette ki határozottan, ám én csak az ágyról feltápászkodva álltam meg előtte, s aztán álla alá nyúlva értem el, hogy rám nézzen.

-Valóban?-Hajoltam arcába, s suttogtam kérdésem ajkaira, ő pedig reflex szerűen már le is hunyta szemeit, hogy a csókját megkapja. Sunyi dög módjára mosolyodtam el, majd simítottam arcára, s aztán feküdtem vissza az ágyra.-Hazudj csak magadnak, de engem nem versz át! A meleg radarom ki akad a közeledben, remélem tudod. Olyan lesz mint az iránytű mágneses a mező hatására.-Incselkedtem vele, viszont ő váratlanul fel pattant a székből, s mielőtt bármit is reagálhattam volna; már fölöttem is támaszkodott. Csuklómnál fogva nyomta kezeimet a párnába, fejem fölött fogta őket össze, s igencsak csúnya pillantásokkal méregetett. Ráadásul az sem tetszett neki, hogy én unottan pillantottam rá vissza.

-Látod? Ezért utállak annyira, Park. A nagy szád miatt..-Biccentett felém, ám én csak szélesen elmosolyodva néztem vele farkas szemet.

-Azt hittem szereted, ha nagy a szám.-Kacérkodtam vele, s esküszöm élveztem, hogy kezdett benne fel menni a pumpa. Már feszült az állkapcsa, nyelvével pedig szája belső felét böködte, ahogyan azt mindig tette, ha ideges volt.-Vagy talán tévedek?

-Pontosan! Tévedsz.-Szorította jobban csuklóimat, ám én egyáltalán nem ijedtem meg tőle.

-Mm, pedig nyögéseid nem egészen arra utaltak, hogy annyira utálnád.-Húztam még tovább az agyát, hogy egy cseppet se maradjon nyugodt. Maradjon meg köztünk az a bizonyos utálat, tudja csak meg, hogy én sosem fogok előtte fejet hajtani.-Akkor jól értem, hogy ezentúl megoldod a jobb kezeddel a problémát? Ajánlom a zoknit.-Kacsintottam rá, viszont arra nem számítottam, hogy durván tépni kezdi ajkaim. A hirtelen jött hevessége végett nem is tudtam azonnal viszonozni csókját, csak pillanatokkal később, mikor is sikerült realizálnom, hogy Jeon Jeongkook ideges lett. Ezt pedig tagadhatatlanul élveztem.

A srác durván bánt puháimmal, ki is harapta alsó ajkam, s még akkor sem állt le, mikor az vérezni kezdett. Bár őszintén szólva nem is kértem, hogy álljon le, még csak jelezni sem jeleztem neki. Csupán csípőmet lendítettem, ezzel egy morgást kicsalva belőle, s mondanom sem kell, hogy mennyire elégedett voltam. Mr. "Heteroszexuális vagyok" Jeongkook kicsit sem olyan Heteroszexuális, mint amilyennek állítja magát. Belém pedig a franc esett volna, hogy ennyire vágyakoztam az érintése után. Szinte meg tudtam volna halni érte..

2023.02.18.

Hibákért elnézést! :c

Köszönöm, hogy elolvastad! <3