Sutiko szigetének lakosai tudták, a próba hamarosan véget fog érni. Így az emberek ismét elkezdtek erről egymás között sustorogni és pletykálkodni. Egyesek még fogadásokat is kötöttek arról, vajon melyik csapat vagy melyik diákok fognak nyerni.

Mások azt állították, ezeket a hóviharokat és az éhezést lehetetlen túlélni, így valószínűleg mind a száz próbán résztvevő diák meghalt.

Azonban akiknek több szerettük is a próbán harcolt, abban bízott, hátha nyolc diáknál több is lehet a nyertesek között. De ezeket a túlságosan optimista hangokat a pesszimisták azonnal helyretették, és elmondták, ezt Princeton nem engedélyezné.

Az igazgató legnagyobb hívei, mint például Mr. Davis ezekhez a vitákhoz általában csak annyit fűzőtt hozzá, mindegy, mennyi diák éli túl. Szerinte az sokkal fontosabb, hogy a próbának köszönhetően ismét megemelkedtek az ételadagok. Ezzel az érvvel senki sem tudott vitába szálni, ugyanis a szigetlakók mostanában valóban többet ettek, ami miatt a hangulatuk is javulásnak indult.

Princeton természtesen az összes pletykáról tudott, ami a próbáról keringett. Azonban a sziget vezére egyiket sem igazolta vagy cáfolta. Egyszerűen csak hagyta, hogy az emberek kibeszéljék magukból a feszültségüket. A férfi tudta, ha mindenkit elhallgattatna, akkor a polgárok csak még rosszabbul éreznék magukat, és nem kizárt, hogy emiatt egymás ellen fordulnák. Ezt Princeton nem akarta, ugyanis fenn szerette volna tartani a viszonylagos békét a szigeten.

A sziget vezére annak is tudatában volt, hogy az egy hónap, amit a próba idejére szánt, hamarosan lejár. Azonban mielőtt ez végetérne, beszélni akart a három beszállítóval, ugyanis fontos feladatot akart rájuk bízni.

Amikor a maszkos alakok megjelentek, a szőke hajú férfi felkelt a székéből, majd a beszállítók elé sétált, és beszélni kezdett:

- Azt már mind a hárman tudjátok, hogy ki az a Cobalt Wilson, és milyen helyet foglal el a tervemben. Az új feladatotok szintén hozzá kapcsolódik. Azt akarom, hogy a lány halott legyen. Ezért ha még mindig élne, öljétek meg őt. Amíg az a diák nem halt meg, ne hirdessétek ki a próba végét és az utolsó feladatot.

- Értettük – felelték egyszerre a beszállítók ugyanolyan engedelmes hangon.

De mivel az emberek arca nem látszódott a maszk miatt, ezért Princeton nem vette észre, hogy az egyik beszállító összeráncolta a szemölökét. Ezzel akaratlanul is jelezte, nem tetszik neki Princeton utasítása.

*****

Pár nappal később a próbán résztvevők életében változás történt, ugyanis a próba területét még jobban lecsökkentették. Ezt a beszállítók és a katonák azért tették, mert így akarták megakadályozni, hogy a rejtőzködő csapatok tovább bújkáljanak. Helyette a terület hiánya miatt megtámadják egymást.

Cobalt rettegett attól, hogy a beszállítók a barlangot is a próbán kívüli térre helyezik, és hamarosan itt is megjelennek a katonák. Ez azonban szerencsére nem történt meg, ugyanis a beszállítók nem tudtak arról, hogy itt található egy barlang, amiben egy csapat együtt próbál túlélni.

Viszont az északi részből jelentős területet lezártak, így az onnan új helyre vándorló csapatok egytől egyig elhullottak a déliek keze által. Emiatt a próbán résztvevők száma jelentősen lecsökkent, ami megmutatta Cobalték csapatának, hogy a próba a végéhez közeledik.

A kék szemű lány öt fős csapatában azonban nem tudott mindenki teljes erőbedobással küzdeni. Bayla megfázása ugyanis kezdett egyre rosszabb állapotba kerülni. A lánynak most már nem csak a torka, hanem a feje is fájt. Ráadásul folyamatosan köhögött, ami a többieket aggodalommal töltötte el, és Rhett ezt még idegesítőnek is találta, ezért folyamatosan szólongotta a lányt.

Ezen kívül a csapatot összetartó Maya sem érezte túl fényesen magát, ugyanis a korábbi harcokban szerzett sérülései még mindig fájtak. Ezért nehezebben tudott mozogni, mint a többiek, ami nem csak Mayát nyugtalanította, hanem a többieket is.

A csapat egyik társuk fájdalmát sem tudta enyhíteni, ugyanis a gyógyszerük még korábban elfogyott. A kötszer szintén vészesen fogyóban volt, ezért tudták, ha valaki súlyosan megsérülne, annak a vérzését nem tudnák megállítani.

Amikor Cobaltnak semmit sem kellett csinálnia, mert őrködött, nem csak ezeken szokott gondolkodni. A lány ugyanis sokat töprengett az iskolában maradt barátain is. A lánynak hiányzott Afra és Zea, de leginkább Timo társaságát hiányolta. Mivel Cobalt semmit sem tudott róluk, ezért minden éjszaka ugyanattól a rémálomtól szenvedett: a barátaira lecsaptak a beszállítók, és ők is az eltűntek közé kerültek. A lánynak a két mentora is hiányozni kezdett, hiszen ők nem egyszer adtak tanácsot neki és Timónak. De Horaly tanárnő és Wright tanár úr miatt nem aggódott, ugyanis úgy gondolta, a két felnőtt már tapasztalt, ezért biztosan nem haragítaná magára a beszállítókat vagy a sziget vezérét.

Nayo szintén sokat szerepelt az álmaiban. A fiatal elsős mindig fagyási sérülésektől eltorzult testtel jelent meg az álmaiban, a föld fölött pár centivel lebegve. Miközben üveges szemmel nézett Cobaltra, mindig a szemére vetette, hogy az ő hibája miatt kellett távoznia az élők sorából. Ha pedig nem vigyáz eléggé, még valakit el fog veszíteni a csapatából.

Természtesen nem csak Cobaltnak, hanem a többieknek is voltak rémálmaik, és mind szenvedtek az örökös félelem miatt. Csak amíg ezt Bayla jobban kimutatta, addig Rhett igyekezett erősnek látszani, és megpróbált úgy tenni, mintha rá semmilyen hatással sem lenne, hogy lassan egy hónapja távol voltak a civilizációtól.

*****

Aznap hajnalban Cobalt volt őrségben. Azonban a lány a tűz melegsége és a fáradtsága miatt elbóbiskolt kissé.

Erre csak akkor jött rá, amikor valaki óvatosan megkopogtatta a vállát. Cobalt azt hitte, Rhett az, és ismét bosszantani akarja őt. De amikor észrevette, hogy egy barna hajú, kék szemű férfi nézi őt, azonnal megrémült. A szíve csak még hevesebben kezdett el dobogni, amikor a férfi homloka tetején észrevette a beszállítók maszkját. A félelme ellenére a lány felismerte a különös alakot, hiszen ő volt az, akinek látta az arcát a könyvtárban, amíg az egyik alkalommal ott töltötte a büntetését. Azonban a férfi most nem csak nézte őt, hanem meg is szólalt. A hangját kivételesen nem torzította a fekete-arany színezésű maszkja.

- A próba véget ért. Az a csapat fog nyerni, amelyik a leggyorsabban elhagyja az erdőt. Igyekezzetek. A többi csapat még nem tud erről.

Ezután a beszállító visszatette a maszkját a fejére, majd elhagyta a barlangot.

Cobalt ugyan továbbra is meg volt lepődve, de magában tudta, azonnal cselekednie kell. Ez a beszállító plusz időt adott neki és a csapatának, amit muszáj lesz kihasználniuk, ha meg akarják nyerni a próbát, és életben akarnak maradni.

A lány csak reménykedni tudott abban, hogy ez nem csapda. Miközben elkezdte felébreszteni a többieket, magában azon gondolkozott, a beszállító vajon miért segített a csapatuknak.

- Biztos, hogy ez nem csapda? – kérdezte Rhett, miután Cobalt elmesélte neki és a többieknek a történteket.

- Lehet, hogy az. Viszont ha valóban igazatt mondott, akkor nem lenne szabad hagynunk elúszni ezt a lehetőséget – mondta Cobalt, miközben elszántan nézett a vörös hajú fiúra.

- Egyetértek Cobalttal – felelte Maya, miközben felkelt a földről. – Szerintem induljunk el. Viszont a fegyveretek legyen a közelben. Bármikor megtámadhatnak minket.

Ezek után a kis csapat tagjai felvették a táskáikat, majd Maya vezetésével futni kezdtek az erdő határa felé.

A fiatalok minél közelebb értek a határhoz, annál jobban ki tudták venni a beszéd hangjait. Az erdő előtt egy tömeg várakozott, ezért a diákok biztosak lehettek abban, hogy az emberek a győzteseket várják.

Emiatt mind az öten még nagyobb sebességgel kezdtek rohanni, még annak ellenére is, hogy a lábuk fáradni, a tüdejük pedig szúrni kezdett.

Amíg Cobalt egyre gyorsabban kapkodta a lábát, a fejében egyedül Timo járt. Amikor kezdte azt érezni, hogy már egy lépést se tud megtenni, maga elé képzelte a fekete hajú fiú arcát. A lány képzeletében Timo boldogan mosolygott, és barna szemeiben vidám szikrák táncolnak.

Emiatt a gyomra izgatott szaltókat dobott, és ez arra késztette Cobaltot, hogy még gyorsabban fusson.

A lánynak elege volt abból, hogy több, mint egy hónapig csak a képzeletében és az álmaiban látta a fiút. Most már itt volt az ideje annak, hogy a valóságban is a közelében lehessen, és végre megérinthesse őt.

Így amikor kiértek az erdőből, a lány teljesen megfeledkezett önmagáról és boldogan felkiáltott:

- Timo! Timo, hol vagy? Győztem! Győztünk!

A tömeg tombolt és újongott a győztesek láttán, és mindenki oda akart jutni Cobalthoz, Mayához, Rhetthez, Aldóhoz és Baylához. De ez nem akadályozta meg Timót abban, hogy ne törtessen előre.

Amikor a fekete hajú fiú végre meglátta Cobaltot, a szeme felcsillant, és boldogan elmosolyodott. Az utolsó pár métert szinte száguldva tette meg, hogy aztán a lány boldogan ugorjon oda hozzá és ölelje szorosan őt.

A lendület miatt mind a ketten a földön kötöttek ki, de ez egyiküket sem zavarta. Továbbra is nevettek, sírtak és boldogan tartották egymást a karjaikban.

A tömeg teljesen elhalványult számukra, a zajongásukat sem hallották tisztán. Cobalt megfeledkezett a szigetlakókról és a csapattársairól is. Jelen pillanatban egyedül Timo létezett számára, akit kétségbeesetten ölelt, mintha csak attól félne, hogy ez az egész egy illúzió és a fiú hamarosan tovatűnik.

- Tudtam, hogy visszajössz hozzám – motyogta Timo, miközben a lány fejét fogta, és az arcát Cobalt nyakába fúrta.

- Igen, itt vagyok... – suttogta vissza Cobalt, majd mélyen belélegezte a fiú illatát. – Nem megyek el többet. Ígérem.

Timo még egyszer utoljára megsimította a lány haját, majd felkelt a földről, ugyanis arra gondolt, a tömeg előtt nem kellene ennyire idétlenül viselkednie.

Cobaltot viszont nem zavarta a sok ember, ezért ismét megölelte Timót, csak most már azzal a különbséggel, hogy végre nem a porban feküdtek. A lány a tenyerét óvatosan Timo hátára helyezte, majd halkan mormolva megszólalt:

- Nagyon hiányoztál, Timo.

- Te is nekem – válaszolta csendesen a fekete hajú fiú, majd miután még közelebb húzta magához a lányt, hagyta, hogy egy különös forróság elöntse a szívét.

Ezek után egyikük sem szólalt meg többet, hanem csak némán élvezték egymás közelségét.

Timo és Cobalt egy ideig még így maradtak volna, azonban ekkor a beszállítók csendet kértek, hogy kihirdessék a győzteseket.

Ehhez Cobaltnak, Mayának, Rhettnek, Aldónak és Baylának oda kellett menniük a beszállítók elé. Miután felsorakoztak, Princeton odasétált melléjük, majd Maya karját a magasba emelve hangosan beszélni kezdett:

- Ez az öt diák győzött! Ők a szigetünk hősei!

Erre a polgárok ismét ujjongásban törtek ki.

Princeton körbehordozta a tekintetét az embereken. Nem mindenki örült ennyire. Egyesek zokogtak, és az elhullott barátaikat gyászolták. Mások egymás között sugdolóztak. A többiek megpróbáltak közel kerülni a győztesekhez, hogy beszéljenek velük.

Azonban a szőke hajú férfire egyik érzelmi megnyilvánulás sem volt hatással. A sziget vezére egyedül haragot érzett, amiért a beszállítók nem teljesítették megfelelően a feladatukat. Nem gondoskodtak arról, hogy Cobalt a halottak között legyen.

Princeton tudta, most már semmit sem tehet azért, hogy elpusztítsa Cobaltot. Hiszen ha megölnének egy verseny győztest vagyis egy hőst, akkor az általa felállított értékrend felborulna a szigeten, hiszen a hősök titulus és a halottak áldozatai semmit sem jelentene a szigetlakóknak. Emiatt egy hazugnak gondolnák a férfit, és a szigetlakók többé nem tisztelnék őt.

Ezt Princeton mindenféleképpen el akarta kerülni. Ennyit nem ért Timo maga mellé állítása, főleg úgy, hogy a fiú még nem bizonyította a hozzá fűződő hűségét.

Így aztán a beszállítók hibája miatt lemondott Cobalt megöléséről.

Ezen kívül Leonnak köszönhetően emlékezett arra, az módszer, hogy megöli a tanítvány barátait nem igazán hatásos.

Princeton új terve az volt, elintézi, hogy Cobalt és Timo meggyűlöljék egymást, és eltávolodjanak egymástól. Utána Timo egyedül hozzá lesz hűséges.

Ennek ellenére a férfi elhatározta, megbünteti a beszállítókat, amiért nem tudták teljesíteni a kérését.

******

Miután Cobalt és Timo kiörömködték magukat, a kék szemű lány elhatározta, megkeresi a többi barátját is.

A fekete hajú fiú kivételesen követte Cobaltot, még annak ellenére is, hogy nem szívesen találkozott Afrával vagy Zeával, ugyanis nem ápolt velük túl jó kapcsolatot.

Amíg Cobalt, Afra és Zea egymást ölelgették és örültek a kék szemű lány sikerének, Timo kínos csendben várakozott, és egyik lábáról állt a másikra. Timo egy betolakodónak érezte magát Cobalt baráti körében, ezért kísértést érzett arra, hogy elmenjen a közelből. Ezt csak azért nem tette meg, mert másfél hónappal ezelőtt látta a lányt utoljára, és most, hogy ismét találkoztak, egy pillanatra sem akarta szem elől téveszteni Cobaltot.

Timo örült, hogy mosolyogni látja Cobaltot, és boldog volt, amiért a lány egészségesen tért vissza, de ennek ellenére keserűséget is érzett. A fiú ugyanis tudta, ha ő menne el másfél hónapra, a kék szemű lányon kívül senkinek sem hiányozna. Ha pedig meghalna, Cobalton kívül egyedül Horaly tanárnő és Wright tanár úr gyászolnának. Ez elszomorította Timót, ugyanis emiatt egy senkinek érezte magát.

A fiú akkor hagyta abba az önsajnálatot, amikor Cobalt elkezdte elmesélni a barátnőinek, hogy milyen megpróbáltatásokat kellett átélnie. Ez Timót is érdekelte, így aztán leült egy székre, és figyelmesen hallgatta, mit mond a barátja.

Amíg Cobalt beszélt, Timo néha undorodva grimaszolt, máskor a félelem és az aggodalom miatt összehúzódott. Amikor Cobalt arról beszélt, gyakran mennyire nehéz volt a csapatmunka Rhettel, érezte, hogy ő is ugyanolyan feszült lesz, mint a lány.

Afra és Zea néhányszor közbekérdeztek a győztes diák beszámolójába, aki az összes kérdésükre türelmesen válaszolt. Azonban Timo egy kérdést sem tett fel. Helyette a lány szavait és reakcióit figyelte. Amikor látta, hogy a barátja elszomorodik, legszívesebben odament volna hozzá, hogy megölelje és megvigasztalja őt. Ezt azonban nem tette meg, ugyanis nem akarta zavarba hozni önmagát és Cobaltot a lány két barátnője előtt.

Cobalt végül késő este fejezte csak be a beszámolóját, ugyanis akkor jött rá, hogy a két mentorát is meg kellene látogatnia. Hiszen sokat köszönhet nekik, ugyanis ők készítették fel a próbára.

Így aztán Cobalt elköszönt Afrától és Zeától, majd Timóval együtt elhagyták a szobát és elindultak, hogy megkeressék Leont és Hadleyt.

Hadleyt egyszerűbb volt megtalálni, ugyanis ő szokásához híven a kémia laborban tartózkodott.

Ezután már hárman keresték Leont, akire végül az ebédlőben találtak rá. A matematika tanár éppen a vacsoráját fogyasztotta el Mr. Davis és két másik tanár társaságában. Azonban amikor a férfi meglátta Hadleyt és a két diákot, otthagyta a tanárokat meg a vacsoráját, ugyanis úgy gondolta, biztosan fontos dolog miatt keresik őt.

Miután Leon elhagyta az ebédlőt, Cobalt megszólalt:

- Most hová menjünk?

- Esetleg kimehetnénk a stégre – ajánlotta Hadley. – Mivel este van, ezért úgysem tartózkodnak a park és a tó közelében.

Erre a többiek is rábólintottak, így aztán arra felé vették az irányt.

Mivel a parkban már sötét volt, ezért valóban senki sem tartózkodott ott. Az egyedüli fényt a csillagok pislákoló fénye jelentette, és a csendet csak ritkán törte meg egy-egy éjjeli bagoly. Az előttük található tó sötét foltként terült el, aminek a jegén a Hold sápadt fénye visszatükröződött.

Amikor mind a négyen megérkeztek a rozoga stéghez, Cobalt köszönetet mondott a tanárainak. A lány elmondta, a tanításaik jól jöttek a próba során.

De aztán rátért arra a témára, amit a beszámolójából kihagyott, amikor Afrával és Zeával beszélt. Ez az a részlet volt, hogy a győzelemben az egyik beszállító segített neki és a csapatának. Cobalt még mindig nem érette, hogy ez miért történt, és ezért abban bízott, a két tanár majd segít neki valami logikus magyarázatot találni.

Hadley és Leon még emésztették a hallottak, így végül Timo szólalt meg legelőször:

- Szerintem ez azt jelenti, Princeton szeretett volna gondoskodni arról, hogy biztosan biztonságban visszajöhess.

- Ne legyél ostoba, kölyök – horkantott fel Leon. – Ha Princetonnak Cobalt fontos lenne, nem küldte volna el őt a próbára.

- Igen, az biztos, hogy az a beszállító a saját akaratából döntött úgy, hogy segít nektek – tette hozzá Hadley.

- Ez azért eléggé különös. Nem gondoltam volna, hogy egy beszállító egyszer megkockáztatná azt, hogy szembemenjen Princeton akaratával – mondta Leon, miközben elgondolkodva figyelte a tavat. – Eddig a beszállítókra úgy gondoltam, mint Princeton árnyékaira, amiknek még saját akaratuk sincsen.

- Ha engem kérdezel, az a beszállító tervez veled valami, hiszen még a maszkját is levette előtted – mondta Hadley. – És akármit is tervez, azt egyelőre még a sziget vezére előtt is titokban tartja.

- Nem lehet, hogy az a beszállító titokban lázadást szervez Princeton ellen? – kérdezte reménykedve Cobalt.

- Nem hiszem – felelte Hadley. – Ha lázadni tervezne, a sziget katonáival próbálna meg szövetségre lépni, és egy próbán résztvevő fiatal élete nem különösen hatná meg.

- Mi van ha megtudta, hogy Cobaltnak maradtak halvány emlékei a Messzeségről? – kérdezte Leon, aki ezután Timo felé fordult, majd szigorú hangon megszólalt. – Említetted-e valaha is Princetonnak Cobalt álmait?

- Nem – vágta rá azonnal a fekete hajú fiú. – Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy ezzel bajba sodornám Cobaltot.

- Ez egészen biztos? – kérdezte Leon.

- Igen – bólintott Timo. – Princetonnal nem beszéltünk Cobaltról, úgyhogy biztos, hogy az álmai sem kerültek szóba.

- Ennek ellenére lehet, hogy erről tudomást szerzett. Például hallhatta, amint Cobalt álmában a Messzeségről beszélt – találgatott Hadley. – Azt mindenki tudja, hogy a beszállítók éjszaka is járkálnak és ellenőrzik a szigetlakókat, úgyhogy szerintem ez nem lehetetlen.

- Erre nem is gondoltam – mondta nyugtalanul Cobalt. – De akkor most mit tegyek?

- Egyelőre semmit – felelte higgadtan Leon. – Várnunk kell, hogy a beszállító szándékai tisztábbak legyenek. Viszont próbálj meg óvatosabb lenni. Ne beszélj az álmaidról senkinek se. Timónak is csak akkor beszélj róla, amikor biztos vagy benne, hogy senki sincs a közeledben.

- Rendben van, Wright tanár úr – felelte Cobalt, akit megnyugtatott a mentora higgadt válasza.

Erre Leon bólintott, majd Hadley-ra pillantott, ugyanis elkapta a nő aggódó tekintetét. A matematika tanár tudta, a kémia tanárnőnek ugyanaz jár a fejében, mint neki: a két fiatal diák helyzete eléggé szerencsétlen, hiszen az egyik beszállító Cobalt iránt érdeklődik, míg a sziget vezére Timót tartja figyelemmel.

Miután ezt megbeszélték, elköszöntek egymástól, ugyanis már eléggé későre járt az idő. Másnap pedig a két diáknak tanulnia kellett, míg a két tanárnak órát kellett tartaniuk.

******

Késő este volt, amikor Princeton az irodájába hívatta a beszállítókat, hogy megbüntesse őket, amiért hibáztak.

A szőke hajú férfi csak akkor kezdett el beszélni, amikor mind a három maszkos alak a szobában tartózkodott.

- Ti ostoba alakok! – kezdte jeges hangon Princeton. – Elmondtam, hogy csak akkor zárjátok le a próbát, miután Cobalt Wilson meghalt. De ti erre se voltatok képesek. Egy szánalmas tizennégy éves csitri túljárt az eszeteken.

A sziget vezére még meg se fenyegetette a beszállítókat, amikor az egyikőjük keze alig észrevehetően megremegetett a félelemtől.

Princeton ezt ugyan látta, de nem tudta eldönteni, hogy ez az ő hibája volt-e vagy valamelyik másik beszállítóé. Így aztán tovább folytatta a mondandóját:

- Cobalt halála érdekében már nem tehetünk semmit sem, mert akkor felborulna az általam felálított értékrend, és megszegném az ígéretemet a szigetlakókkal szemben.

Ezeknek a szavaknak köszönhetően az egyik beszállító megremegett. Ez nem kerülte el a sziget vezérének figyelmét, akinek a hangja veszélyesen hideggé vált:

- Helyes. Reszkess csak te szánni való idióta. Van okod a félelemre. Mind a hármótoknak van oka a félelemre. Egy ilyen hiba után legszívesebben mind a hármótoktól megszabadulnék. Az a szerencsétek, hogy erre nincs lehetőségem. Ezek után tökéletes teljesítményt várok el mindannyiótoktól.

- Igenis Princeton Vezér! – kiáltotta a három beszállító, miközben az egyiknek megremegett a hangja.

Princeton közelebb lépett az illetőhöz, mire a beszállító élesen beszívta a levegőt. Magában attól rettegett, Princeton haragjában megüti őt.

Azonban a férfi semmi ilyesmit nem tett. Helyette undorodva és lesajnáló hangon megszólalt:

- Kotródjatok innen.

Erre abeszállítók a földig hajoltak a szőke hajú férfi előtt, majd eliszkoltak azirodából.