[Rebeka]

A saját szerencsémet ismerve a második nap futva szeltem át a gimit miután anya autójából a becsengetés előtt 2 perccel kiszálltam. Kissé bűnbánó arccal siettem el a portán ahol az idős gondnok egy legyintéssel le is tudta jelenlétem, gondolom nem én voltam az első akit így látott az iskola falain belül. Szerencsére nem épp a legtávolabbi teremben volt órám és mikor végre megláttam a 14-es terem ajtaját egy távolugrót megszégyenítően vetődtem a kilincsre.

– Késtél – kiabált rám valaki mikor berobbantam az ajtón.

– Definíáljam a késést? – vontam fel szemöldökömet ahogy azt Kolos is tenné egy ilyen helyzetben, figyelmen kívül hagyva a beszólást. Az elmúlt években már annyiszor hallottam ezt a "poént" hogy egyáltalán nem lepett meg. – Akkor számít igazán késésnek ha a pedagógus után érek be a terembe.

– Pontosan – hallatszott a reszelős hang a hátam mögül. – Mindenki foglaljon helyet!

– Szerencséd van Nádor – fordult hátra egy pillanatra a gúnyos mosolyával Máté, majd Ákos felé fordult aki fél szemmel engem figyelt, majd a fintorgásom után egy alig észrevehető mosollyal szentelte minden figyelmét legjobb barátjának.

– Tehát még nem tudja? – biccentett Emma Máté felé én pedig tudtam mire gondol.

– Majd elmondja ha készen áll – tekintettem jelentőségteljesen Ákos felé, majd gyorsan visszafordultam Emmához.

– Hova rohantál el tegnap? – kíváncsiskodott a szőke lány.

– Ez állami titok – hajoltam kissé közelebb –, de újra indul a Pop/rock sztár leszek!

– Oh...szóval szerepelni fogsz benne – értette meg rögtön újdonsült barátnőm.

– Igen, remélem eljössz majd drukkolni – mosolyogtam a lányra majd ijedten néztem fel mikor valaki árnyéka a padunkra vetődött.

– Van még mit megbeszélni? – kérdezte a tanár úr én pedig éreztem, hogy nem leszek a kedvenc diákja.

– Nem – ingattam meg a fejem megsemmisülten.

– Ez esetben bemutatkoznék – sétált vissza a terem elejébe a korai negyvenes éveiben járó férfi. – Kapcsos György vagyok...

– Nekünk csak Gyuri bá – kiabált közbe valaki és a szituáció itt vált kellemetlenné, ugyanis "Gyuri bá" teljesen olyan volt mint a már nyugdíj felé hajló Kardos.

– Kovács a táblához a többi pedig jegyzeteli a hibákat – intett egy szőke hajú, zöld szemű srác felé aki azonban nem mozdult. – Nem hallod amit mondok Kovács Milán!?

– Kristály tisztán hallom a tanár urat – dünnyögte ezek szerint Milán, majd míg a tanár úr vetett ránk még egy szigorú pillantást kiballagott a tanári asztalig.

- Szeretnék egy gyors összefoglalót a tavalyi tananyagból - tekintett a hirtelen elég sápadt fiú felé Kapcsos tanár úr.

Az őszintét megvallva ennél tovább nem figyeltem, ugyanis alig néhány hete még én is ezt tanultam azért, hogy legalább az osztályozóvizsga legalacsonyabb követelményét elérjem. A percek szaladtak egymás mellett és Milán kitartóan bizonygatta, hogy Ő tudja amit a tanár úr kérdez tőle annak ellenére, hogy úgy nézett ki mint aki azt sem tudja, hogy milyen órán ül éppen. Kapcsos vagy nem vette észre, hogy Milán olyan mint a vak ablak vagy szadista, de az egész tanóra azzal telt, hogy a tanév második napján megkínzott egy diákot. Az ezt kővető órák nem voltak túl említésre méltóak, minden tanár bemutatkozott és érdeklődtek egy kicsit felőlem valamint az osztály régebbi tagjainak nyaráról. Hatalmas szerencsémre még a nap kellős közepén Bexi vagy Nagy Márk küldött egy üzenetet amiben szerepelt, hogy találkozni akar velem (nem pedig akarnak!) és emellé kaptam egy címet is. Az utolsó (zenetörténeti) órám után irtózatosan szenvedve elkeveredtem az iskolától a Nagy-Budai család házához.

Bexi óriási lendülettel nyitott ajtót, majd behívott az egyébként igencsak otthonos lakásba. Rögtön szemet szúrt a sok kép a falon, de zavarodottság ült ki az arcomra mikor az egyik képen Ákos nézett vissza rám.

- A fiam legjobb barátja, úgy lettek nevelve mint a testvérek - felelt a fel sem tett kérdésemre Bexi. 

- Értem - bólintottam és mardosni kezdett belülről a bűntudat. Mi van akkor ha épp egy életre szóló barátságot készül lerombolni a kapcsolatom? - Hoztam néhány dalötletet - váltottam inkább témát, nem szerettem volna jobban beférkőzni Máté családjába. Bőven elég lesz egyszer elmondani neki, hogy a legjobb barátja az első (és remélhetőleg az utolsó) szerelmem. - Válogasson közülük - nyújtottam át a kissé megtépázott lapot, apám nyomta a kezembe erről a listáról kellett minden válogató előtt választanom.

- Tegezz és hívj Rebekának vagy Bekának - vette át apám első nagy szerelme. - Nem mellesleg, még nem a verseny miatt hívtalak. Szerettem volna kicsit közelebbről megismerni a mentoráltamat. A verseny kérdései Márkot is érintik tehát nélküle nem igazán fogok dönteni.

Na és az én agyam itt néhány perc erejéig feledta. Mégis, hogy képzelte azt Bexi, hogy munkakapcsolatnál többre vágyom!? Hahó!! Tönkre tette a szüleim házasságát! Apám a Föld legtahóbb emberének lett kikiáltva pedig addigra tényleg megváltozott anyám útmutatásának hála, a válás után pedig visszakerült az ördögi körforgásba. Az én tünemény mivoltam sem segített. Apám egy érzéketlen tahó lett még velem is! A lányával. Ezek után esetleg nem kéri azt, hogy Vegyem fel a családnevet én is? Valószínűsítem az agyhalálom hosszúra nyúlott ugyanis a pusztító aggódva nézett rám, majd végre megtaláltam-harmat gyenge-hangomat:

- Nem áll szándékomban a verseny miatt elengedhetetlen kommunikációnál többet folytatni.

- Oh...rendben - illetődött meg Rebeka.

- Ha nem bánod én most haza megyek - jelentettem ki határozottan és az sem érdekelt volna, ha megpróbál maradásra bírni.

- Rendben . bólintott, majd a kezében szorongatott lapra nézett. - A következő találkozóra átnézzűk amennyiben itt hagyod.

- Persze - biccentettem. -A számom megvan, a következő alkalomról tudsz majd értesíteni. 

- Kikísérlek - ajánlotta Rebeka.

-Nem szükséges, egyedül is kitalálok - hagytam magam mögött kissé feldúltan a Nagy-Budai család otthonát. Hatalmas szerencsémre a hazajutáshoz csak háromszor kellett átszállnom, majd nyugodtan vághattam be magam mögött a szobám ajtaját. Az elvált szülők egyetlen előnye, hogy kb sosincs egyik sem melletted és nagyjából azt teszel amit akarsz amíg nem illegális és nem ön-/közveszélyes. Egy sóhajt követően igyekeztem összeszedni magam, majd elfordítottam a kulcsot a zárban és előkerestem a gitárt melyet anyám ferde szemmel nézett és ami elméletileg már nincs a lakásban. Gondolataim összeszedése után kissé nyugodtabb lelkiállapotban kezdtem játszani egy általam kedvelt pörgősebb dalt ami még gitárra átírva is csodásan hangzott...

Legújabb fejezetben kezd kicsit kibújni a szög a zsákból. Mennyi igazsága lehet Nádor Rebekának? Van alapja a Bexi ellen irányuló haragjának?

Kommentbe nyugodtan kifejezhető az egyetértés vagy éppen az, hogy miért nincs igaza N. Rebekának. A szavazatoktól sem rémülők meg, becsszó:)