Volt egyszer egy lány, aki mióta az eszét tudta mindig is óvva intették a Tiltott erdőtől. A lány eleinte szót fogadott, de ez megváltozott élete 16. halloween-jén. Amíg a szülei papír szellemekkel, denevérekkel és kivájt tökökkel készültek az estére, addig a lány kimászott a szobája ablakán, és a kíváncsiságával hajtva elment a Tiltott erdőbe. Azon az estén épp telihold volt, így nem kellett a zseblámpáját használnia. Mikor elért az erdő szélére meglátott egy figyelmeztető táblát. Ki itt átlépi az erdő határát, halál fia lesz! Most még megfordulhat akárki fia borja legyen, de a Tiltott erdőből élve vissza nem tér! - állt a táblán. A lány vállat vont, gondolván biztos csak a halloween miatt tették ki a kisgyerekek ijesztgetésére. Nyugodt lelkiismerettel átlépte az erdő határát. Várt néhány percet, majd felnevetett.
- Micsoda ostobaság! Még élek - mondta, majd beljebb ment az erdőben. A lány már nem láthatta a mögötte elsuhanó árnyat. Minden egyes lépésnél a lába alatt zizegett az avar és ágak törtek össze. Kezdett félni egy kicsit, de nem hátrált meg. Egyenesen előre ment. A hideg idő miatt a kezeit a zsebébe mélyesztette, és leszegett fejjel lépdelt tovább. A telihold a faágak árnyékát rémísztő lények formájában vetítette a talajra. Egyszercsak egyszerre két reccsenést hallott. Rémülten fordult hátra, és egy elsuhanó árnyat látott.
- Van ott valaki? - kérdezte reszkető hangon a lány, de válasz nem jött. Nagyot nyelt, és tovább ment. Az erdő közepén volt egy kis patak. A lány letérdelt, és merített egy kis vizet a patakból. Miután ivott, felállt és körbe nézett. Sehol senki.
- Innen már nem jutsz ki élve! - susogta egy kisebb széllökés. A levegő felkapott néhány száraz falevelet a földről, és a lány körül megforgatta azokat. Már reszkettek a térdei a félelemtől így futásnak eredt. A kabátja párszor beleakadt a faágaiba, de ennek ellenére tovább rohant. Felnézett az égre. A hófehér hold helyett egy vérvörös korongot látott. Halloween holdját.
- Nem menekülhetsz! - szólt utána egy kísérteties hang. A lány sprintelni kezdett, de egy nagyobb ágban megbotlott és a földre esett.
Bárcsak hallgattam volna a szüleimre az erdővel kapcsolatban! - gondolta a lány. Ekkor megjelent előtte egy vakítóan fehér lény. A lány hunyorogva nézett az előtte lebegő alakra, ami fokozatosan közeledett felé. Pár centiméterrel tőle megállt, majd körbe nyalta a száját. Pontban éjfélkor az erdő és a kisváros a lány utolsó vérfagyasztó sikolyától visszhangzott.