A szobát csak a gyertya fény világította meg. A zár kattant Eren pedig fel kapott a karjaiba és neki nyomott a márvány oszlopnak. Azzal egymás ajkainak estünk mohón, az izgalomtól előugrottak a szemfogaink ami kicsit felhasította a nyelveink. A vérünk kevert ízétől teljesen elvesztünk. Az ágyhoz vitt, lábra állított és hihetetlen gyorsasággal szabadított meg a ruháimtól. Ellökött az ágyon és ledobta az ingét. Fölém mászott az íriszei méz arany fénye lepte el az arcom, úgy éreztem lelassult az idő. Annyira ijedten nézett.

-Miért álltál le? Mi baj?

-Levi, biztos vagy benne? Ha szeretnéd akkor leállok.

-Eren nem szeretném ha leállnánk. Biztos vagyok benned, abban amit teszünk.

Az arcára simítottam meg a kezem, Ő pedig belesimult, belecsókolt.

-Szeretlek Levi, mindennél jobban.

Forrón csókolt és lefele haladt a testemen. Apró szívás nyomokat hagyott rajtam. A mellbimbóm nyalogatta, ráharapott ami hangosabb nyögést váltott ki. A köldökömnél elvált. Zafíran lángolt a tekintettem úgy néztem fel rá. Lecsúszott az ágyon felemelte a jobb lábam és a lábfejemtől újra csókokkal lepett el. A bal combom simogatta. Ahogy felért a jobb belső combomhoz megállt.

-Szabad?

Nézett fel kérdőn, felkönyököltem és bólintottam. Elmélyesztette a fogait a húsomba, a hófehér bőrömön kiserkent a bor vörös vérem. Mégis ahogy hallottam Eren visszhangos kortyait az valami felemelő volt.

Felnyögtem mikor megéreztem az ajkait magam körül.

-Eren!

A hátam teljesen ívbe feszült, hallottam ahogy szétszakítom a az ágyneműt úgy markolom azt. Abba hagyta a tagom kényeztetését, de nyelve lecsúszott a bejáratomhoz amitől csak hangosabban nyögtem. Ijedten vagy nem is tudom, hogy de felkapta arany tekintetét.

-Levi, rendben lesz így?

Hallottam a hangját és a kérdését is, nem kicsit forrt a vérem érte így természetesen nem is zavart.

-Igen, rád bízom magam. Eren, nem kell emiatt aggódnod. 

Bólintott és bekapta két ujját, mikor már tocsogott a nyálától óvatos, finom mozdulattal helyezte fel belém egyiket a másik után. Mikor már kevésbé éreztem kellemetlennek megfogtam Eren szabad kezét és felhúztam. A tekintetünk egymásba forrt, mindkét kezével mellém támaszkodott és mintha csak valami törékeny kincs lennék úgy hatolt belém. A számra tapadt magunkba folytatva a nyögést. A tekintettem azt hiszem sosem volt még ilyen ragyogó.

-Minden rendben?

-Persze.

-Harapj meg.

Súgta az ajkaimba és nem is nagyon kellett váni. Végig nyaltam a nyakán a puha, alabástrom bőr és elmélyesztettem a szemfogaim. A vére isteni volt mint mindig, de most éreztem az érzéseit is. A legapróbb gondolata is én voltam. Befejeztem az evést és elmosolyodtam. Újra összeforrtak az ajkaink.

-Eren, szeretlek jobban mint barmi mást.

Mikor remegve izzadtan feküdtünk összebújva eszembe jutott egy nagyon elásott emlék.

"Ha felnövünk olyanok leszünk mint a szüleink. Levi"

Elmosolyodtam és a mellkasába bújtam. Ő pedig szorosan ölelt.

"Legközelebb is szép álmokat festek neked"