Sziasztok drágák! itt is van a folytatás, remélem teszik nektek ha igen kérlek jelezzétek.

Jó ideig időztem a kertben bolyongva, különös érzés környékezett meg. Lassan elindultam a szobám felé, kényelmesen haladtam. Hagyva, hogy az emlékek körül öleljenek. Kivétel nélkül mindenki nyugovóra tért. Még gyors rá néztem Mikasára aki édes álmát meglelte már. Azonban a szobámba lépve éreztem hogy nem vagyok egyedül. A tekintettem zafír kéken gyulladt ki.

-Ki vagy! -szóltam jegesen.

Nem érkezett válasz, előre léptem és két erős kar fonódott körém. Nem érkeztem cselekedni mert az hívatlan vendég a fülemhez hajolt.

-Nem engedheted meg, hogy ilyen könnyen foglyul ejtsenek. Még akkor sem ha én vagyok. -suttogta édesen

A fülemben csengő hangtól megszédültem. Engedett a szorításból így szembe fordulhattam vele. Az arany íriszek felragyogtak akár az első csillag a sötét égbolton. Az izgalomtól égő mivoltom mélyen elrejtve feleltem.

-Még mindig nyíltan kezeled a dolgaidat. Tanulhatnál egy kis önuralmat, hogy beszélhetsz így utolsó tiszta vérűként a Jaeger családból.

Játékos mosoly kíséretében térdelt elém a bal kéz fejemre csókot lehelt.

-Őfelsége, van bármi amivel kiengesztelhetlek.

Újra fellángolt az írisze, az enyém az első perc óta olthatatlan szomjazott rá. A kezénél fogva löktem a szófára azonnal fölé másztam.

-Eren...

Ezt nem szabadna...Tiszta vérű vérét venni, még ha én is az vagyok. Mégis mindennél jobban akarom. Kicsit felült, homlokát az enyémnek támasztva és megszabadult a kabátjától.

-Már rég tilosban járunk. Levi nem kell emlékeztesselek efelől.

Átkarolva húzott vissza, egymásnak simulva környékezett meg sóvárogva a vágy.

Eltemettem magam a nyakában. Lágyan csókolgattam, szívtam, a puha bőrén keresztül is éreztem a szédítő barack illatát. Halkan fel-fel sóhajtozott, végig karcoltam a szemfogaimmal a porcelán színű bőrét. Elmélyedtem benne, mindenét felakartam falni. Hangosan nyögött fel, míg én egyre többet és többet akartam. Ahogy megernyedt a teste leálltam és aggódva néztem, de csak elégedetten mosolygott.

-Levi...koncentrálj az emlékeimre.

Ahogy megtettem minden érzését és emlékét megéltem. Én vagyok...ott vagyok minden percében. Amikor először megízleltük egymást a szüleink rájöttek és tanácstalanul álltak előttünk. Mikor összekulcsolt a kezeink már nem is akartak róla beszél. Féltünk, hogy elválasztanak. Helyette minden időnk együtt tölthettük, létezni nem tudtunk a másik nélkül

-Nagyon hiányoltál Levi.

Nem szóltam az ölébe ültem, ingem eldobtam és hasítottam meg a nyakam. A bíbor csík egészen a köldökömig kúszott. Eren lassan szürcsölve haladt felfelé. A kezeivel játékosan cirógatott és finoman ráharapott a bimbómra ami halk sóhajt váltott ki. A nyakamhoz érve elidőzött ahogy én is tettem. Végül megtette. Az ujjaimmal a lágy tincseket simogattam közben sóhajtoztam.

-Eren örökre velem maradsz?

Féltem a választól. Lenyalta a nyakam és maga alá tepert.

-Örökké és az után is. Bárhova vezess a Mennybe vagy a Pokolba.

A szavai minden kétséget eltemettek, erre is csak Ő képes.

-Megint lefogunk bukni.-mosolyogtam lágyan.

-Nem számít, mi tiszta vérűek vagyunk. Levi nem bánnád ha megcsókolnálak?

A szívem valahol a plafonnál dübörgött, ha csak nem szakította át azt rég. Átlát rajtam, lágyan nézte a döbbent arcom. Lassan közel hajolt hozzám, az ajkai szótlanul hívogattak.

-Veled semmit sem bánok. -súgtam halkan.

Átkaroltam és ahogy meg éreztem a mámorító ajkait a sajátomon. Féltem, hogy az egész álom. Eren, a vére, az érintése, a szavai a csókja. A nyelveink lágy, érzéki táncban ismerkedtek egymással. Még ha áriák is vagyunk levegőre nekünk is szükségünk van. Csalódva váltunk, pihegve nézve egymást.

-Nagyon hiányoztál. Ugye tudod? -suttogtam

Bólintott majd felkapott és az ágyba fektetett. Az arc kifejezése elég komoly lett.

-Talán bölcsebb ha nem maradok itt napközben.- csak a fejem ráztam ellenkezve és a nyakában logó kulcsra fontam görcsösen az ujjaim.

-Megparancsolom, hogy velem maradj mindig.- halkan nevetett

-Rendben, de akkor egészen apránként tovább megyünk.

Kipirultam, de beleegyezően bólintottam. Mellém bújt és biztonságot adva ölelt.

"Legközelebb is szép álmokat festek neked!"