Sziasztok drágáim! Bocsánat amiért ilyen sokat kellett várni, a beígért vasárnap helyett most itt a második rész.

Mikor kinyitottam a szemeim nem tudtam hol vagyok. Egy hatalmas ágyban voltam a szobát sok sok gyertya fénye töltötte be. Volt benne egy nagy íróasztal, egy bársony huzatos szófa, egy saját fürdővel. Lassan kimásztam az ágyból és az ablakhoz mentem. Mikor elhúztam a nehéz barokk stílusú függönyt a felismerés mélyen bele mart a szívembe. Az Ackerman birtok pompájában voltam ahol megszülettünk és éltünk addig a napig míg fel nem égették addigi életünk. A szobát jobban szemügyre véve vettem csak észre ez a "volt" szobám. Erwin lehetett aki rendbe hozatta, hiszen kétlem hogy az a tűz kímélt volna bármit is.

-Tch.

Megint égetően száraz lett a torkom. Az ajtó kinyílt, Mikasa lépett be egy fekete csipke ruhába. Csak úgy tündököl mióta felébredt.

-Levi üdv itthon, végre.-mosolygott lágyan.

-Mikasa.-elhallgattam megint ez a kínzó szomjúság, zafírkéken csillantak meg a szemeim.-Ne haragudj.

Elcsaptam a fejem, a húgom oda jött és gyengéden maga felé fordította az arcom. Meglepetten néztem, hogy az Ő szemei is ugyan úgy világítanak mint az enyémek. A francba érzem ahogy átjárja a kék vére a testét.

-Semmi baj Levi, igyál!-húzta erősen a nyakához az arcom.

Mégis milyen bátyja vagyok? Mégis lassan mélyedtek el a szemfogaim a puha bőrébe. Halkan nyögött fel, mintha élvezte volna ahogy kortyokba magamba fogadtam a vérét. Medve cukor illata van, milyen bódító. Pár korty után abba hagytam és megszűnt a kínzó szomj. A szemei ragyogva világították meg az orcáját. Ahogy láttam Erwintől én is megvágtam a nyakam. Mikasa meglepetten nézett majd átkarolva engem mohón inni kezdett belőlem. Villámcsapásként ért a bizsergő érzés mely akkor járta végig a testem mikor magamban éreztem a fogait. Extázis mellett nyugtáztam, hogy ugyan olyan illatunk van. Erősen szorítottam magamhoz a derekánál. Mi ketten bosszuljuk meg a klánunkat és a tiszta vérű Ackerman-nok becsülete újra a régi lesz.

-Köszönöm.-súgta Mika az ajkait törölgetve, szorosan öleltem magamhoz. -Levi öltözz fel a keresztapánk nem soká itt lesz.

-Dallis Zacklay...vajon még mindig olyan mint amilyenre emlékszünk?- kérdeztem, Mikasa pedig ép ruhát készített nekem elő.

-Remélem Levi, amúgy Erwin, Mike és Hanji is itt vannak.- mondta az utolsó névnél kuncogva.

-Ne a Pápaszemes?! Tehát él a bolond.-nem mutattam érzelmet, Mikasa amúgy is tudja hogy bírom a hülye nőszemély fejét.-Meddig aludtunk?

-Erwin azt mondta egy hetet. Én is alig egy órája ébredtem. Isabel és Fharlan miatt ne aggódj biztonságba vannak helyezve, de nem tudni mikor látjuk őket.

Bólintottam majd szótlanul elindultunk le a nappaliba. Lent mind hárman úgy tűnt örömmel fogadtak és várták a visszatérésünk.

-Hát felébred ön is Ifjú úr.-mosolygott Erwin.-Hogy érzi magát?

-Otthon.-mondtam miközben a csillárra emeltem a tekintettem vajon ez az eredeti lenne.

-Ide nem ért el a tűz. Szerencs, nincs még egy ilyen a világon. - válaszolta meg Mike.

-Mikasa istenem szakasztott édesanyád vagy ! Shorty te viszont semmit sem változtál!-sipákolt Hanji.

-Kuss, pápaszem.-vágtam rá ridegen, de kis melegséget érzékeltetve.

Fülig érő mosolyt kaptam válaszul. Erwin rosszallóan ingatta meg a fejét.

-Kérem Ifjú úr mások előtt próbálja fékezni az indulatait, hosszú harc elé nézzünk.

Magam is tudom, nem szükséges emlékeztetnie. Mikasa kezét éreztem meg a vállamon.

-Ne aggódj Erwin végig csináljuk. A becsületünk is ezt kívánja.-mondta jeges magabiztossággal.

Megdöbbenve figyeltem Erwin-t aki láthatóan zavarba jött. Majd bevillant egy emlékkép egy régi kép, Aaron Smith jött megkérni a fiának Mikasa kezét. Nem mertem hallgatózni így lementem a szökőkúthoz ahol egy 20 év körüli, szőke fiú volt. Ez egy két a tragédia előtt lehetett, akkor Erwin az. Hiába voltam még csak gyerek, őszinte tisztelettel hajolt meg előttem. Még nem értettem így bólintottam és ott hagytam.

-Mond csak Erwin, a jegyváltást apáink megkötötték?-kérdeztem köntörfalazás nélkül, de nem felelt.

-Miről beszélsz Levi?-szorította meg a vállam Mika, Erwin mély levegőt vett. Hanji és Mike pedig jobbnak látta csak hallgatni.

-Igen, de ha az Ifjú úrnő nem talál méltónak maga mellé én továbbra is hűséggel leszek Önök iránt.

Nem kételkedek benne, de mégis a húgomat nem akarom csak úgy oda adni egy papír miatt. Mika szorítása enyhült, meg változott a szíve ritmusa.

-Várjunk még ezzel Erwin.- jól hallottam, hogy megremegett a hangja.

Nem felelt neki csak letérdelt elé és kézen csókolta. A húgomra néztem akinek a tekintette ismét zafírban ragyogott. Erwin mikor felállt Mikasa vissza húzta és már ki is gombolta Erwin ingét. Lágyan karolta át a húgom miközben az a vérét vette. Mi hárman pedig elvonultunk a nappaliba. Igen önző vagyok mert az én kis húgom, hiába tudom jól ez az Ő élete.

"Legközelebb is szép álmokat festek neked!"