Kilencedik éj-Vámpírok bálja
Érzem a változást. A hold is elrejti arcát. Eljött a mi időnk, az Ackerman-oké!
Hanji és Erwin mindent előkészítettek, a kúriát ellepték a gyertyáknak narancsos fényei. Az abrosz egységes bíbor vörösben tündökölt.
-Levi?
Mikasa egy fekete, hosszú bársony ruhában volt. Ében fekete haja, laza loknikban borult vállaira. Ékszerei Eren gyönyörű íriszeihez hasonló színben pompáztak. Megsimítottam az arcát.
-Akár anyánk látnám.
-Te is jól nézel ki.-mosolygott rám, valami megváltozott.
-Mikasa, annyira más az illatod.
-Tudom, várandós lettem.-ahogy jobban oda figyeltem a környezetemre meghallottam a pici szívének dalát.
-Gratulálok!-öleltem magamhoz.-Hamarosan mindenkit eltörlünk aki az utunkban áll.
-Tudom, Levi. Vérben és könnyben fullasztjuk meg őket. Ez a mi előjogunk.
Minden hű emberünk itt volt. Mind feszülten vártunk. Eren megfogta a vállam s a fülemhez hajolt.
-Itt vannak.
-Magam is érzem.
Ahogy az ajtó kivágódott megállt az idő. Elkezdődött a revans. Nem volt pardon, az árulóknak halniuk kell. Alig maradtak a Fritz hívek közül. Már a kertben vívtuk a csatánk. A szívem elszorult mikor mellém lépett egy rég látott vérem.
-Hé Levi, nőttél már valamicskét?-vigyorgott rám.
-Hát életben vagy? Kenny Ackerman.
A nagybátyám széles vigyorával találtuk szembe magunkat.
-Én nem vagyok Király alkat. Vártam rátok!
S elsütötte fegyverét a Sakált. Egy tiszta vérű ki a vadászok fegyverét forgatja. Önpusztító egy alkat.
-Örülünk.-mondta Mikasa s kitépte a merénylő torkát.
Kenny elégedetten nézett rá s én pedig széllel daraboltam fel őket végül ott maradt egyedül Fritz.
Eren termet mögötte, arany íriszei egy igazi vadászé volt. Ezüstös pengéje pedig már le is választotta a hamis király végtagjait. A lábaim elém hozta.
-Őfelsége! Itt van az árulók feje.
-A családunk ellen elkövetett bűnökért mi az utolsó Ackerman-ok ítéletet mondunk.
-A vámpírok bálja alkalmával újra miénk a hatalom.-felelte Mikasa
Az átkozott őrült mosollyal nézett fel ránk.
-Semmi sem lesz ugyanolyan, sosem irtod ki teljesen az árulás csíráját. Kuchel halálával megpecsételődött minden, az Ackerman-noknak ha lassan is de vége.
Kenny lenyomta a Sakált a torkán.
-Addig is te hallgatni fogsz!
Meghúzta a ravaszt s vége lett a vámpírok báljának így lett vége. Megannyi hívünk tekintette ragyogott az éjben. A szüleink nyugodtan pihenhetnek.
"Legközelebb is szép álmokat festek neked"
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro