Sziasztok drágák. Fogalmam sincs mennyire van még kereslet erre a sztorira, de mégis befejezzem. Ha van bármi észrevételetek akkor nyugodtan írjátok meg.

Kellemes bizsergésre ébredtem mintha a hajamat cirógatnák. Lustán nyitottam ki a szemem Eren széles mosolya fogadott. Nem gondolkodtam csak berántottam oda ahol nemrég Mikasa aludt. Heves forró csókba egyesültünk. A szívem majd kiszakadt úgy vágytam utána. Lihegve váltunk el.

-Ennyire hiányoztam?

-Igen...pokolian.

-Igyál belőlem, utána megmutatom az ajándékomat.-simított meg kedvesen.

Szemeim vágytól szikrázva, zafírban villantak. Ajkaim nyakán szánkáztak vérének bódító illata babonázva hívogatott, szemfogaim vágyva mélyedtek el puha bőrében. Vérének minden cseppje új erőt adott nekem. Lázasan estem újra az ajkainak.

-Harapj meg!-parancsoltam halkan, amin lágyan mosolygott.

Tekintetének arany fénye lepte el vörösödő orcám. Szándékosan lassan gombolta le rólam az ingem. Apró csókokat hintet sápadt mellkasomra, halkan sóhajtottam. Finoman karoltam át. Végre a nyakamnál csókolt. Kéjesen nyöszörögtem, mikor végre belém mélyesztette a fogait. Mámoros, perzselő érzés töltött el. Játékos mozdulattal karmolászta a hátam. Pihegve borultam a vállára.

-Szeretlek.-súgta édes hangján a fülembe.

-Én is Eren.-bújtam az ölelését.

-Gyere, öltözz fel.-puszilt homlokon.

Miután felöltöztem, lementünk a fogadó teremben. Hanji vadul kalapált. Mikasa ült a sofa közepén, két oldalról pattant fel a két kölyök és szaladtál felém.

-Levi bátyó! Úgy hiányoztál!-ugrott rám Isabel.

-Te is kölyök.-öleltem meg.

Fharlan lassan sétált oda, sugárzó mosollyal.

-Bátyó, jól nézel ki.-nevetett ami belőlem is kiváltott egy apró halk kuncogást,átkarolt.-Jó végre újra mellettetek.

-Én is örülök nektek.-mosolyogtam, Eren felé fordultam.-Köszönöm.

-Azt mondtad vadász ismerősödre bíztad őket nem?-nézett Mika Erwinre.

-Eren "Jaeger"-mondta megnyomva az utolsó szót.

-Miért nem mondtátok el.-ráncolta Mika a szemölökét, de én már értettem.

-Mert nem bírtuk volna ki, hogy ne lássuk őket. Még élők.-néztem rájuk, érzem az illatuk is.

-Nektek kell eldöntenetek, hogy családtaggá emelitek e.-ölelt át Eren, persze a két kölyök értetlen néztek.

-Levi, Mikasa ez korai lenne. A háború hamarosan kirobban, de a bárósságok támogatnak titeket Ackermanokat.-Hanji hangja elég komoly volt.

-Mi is tudjuk Pápaszem.-kócoltam össze a két kis kölyök haját.

Pár órát beszéltünk, elmesélték Eren és Armin miket tanított nekik. Megnyugodtunk Mikával, hogy jól vannak.

-Ideje visszavinnem őket.-állt fel Armin.-Kellemetlen lenne ha baj lenne a visszaúton.

Elbúcsúztunk, bár mi még lent maradtunk. Feltűnt, hogy Erwin és Mikasa között elég feszült a hangulat.

-Eren. Gyakorolnád kicsit velem a vívást?-érdeklődött, persze Eren bólintott és elvonultak.

Hanji és Mike pedig elsunnyogtak a hálóba. Szívesen lennék én is a sajátomban Eren-nel. Erwin a tenyerébe temette arcát. Gondterhelten sóhajtozott.

-Erwin én igazából nem szeretnék bele szólni, hogy látod jónak a köztetek alakuló dolgokat. De ha megszeretnéd tartani a hugom akkor éreztesd, hogy vágysz rá és kell neked.-jelentettem ki a véleményem, amin elgondolkodva merengett.

-Ifjú úr. Félek, hogy nem tudom visszafogni magam. Nem akarom akaratomon kívül bántani. Még gyermekek voltatok én meg már fiatal ember. Mégis olyan szívesen kóstoltam volna meg a hamvas tiltott gyümölcsöt. Megbabonázott az akkor ártatlan bája. Mára pedig sugárzik róla a nőiessége.

-Minél tovább halasztod annál rosszabb lesz...Mind kettőtöknek.-sóhajtottam.

-Szerettem volna el venni előtte.

-Istenem Erwin a hugom arra vágyik, hogy férfi legyél és döntsd el majd áraszt el az imádatodban akkor sok választásod nem marad.-álltam fel.

-Köszönöm Ifjú úr.

A szobám ajtajában már várt Eren azzal az igéző mosolyával. Valahogy pedig éreztem ahogy behúz ajtón, hogy végre több is lehet köztünk.

"Legközelebb is szép álmokat festek neked!"