Sziasztok. Nagyon régen jelent meg új rész amit igyekszem gyorsan pótolni. Bár a rész elég röpke remélem tetszik majd. Laters

A támadás óta csendes éjek következtek. Hanji megállíthatatlanúl mondta a kimaradt évek politikai fejleményeit. Erwin a közelgő bál szervezésén dolgozott. Emelett egyre inkább közelkerült Mikasa-hoz. Nem sokat változott az első találkozásunkhoz képest. Pont ugyanolyan tisztelettel viseltetik irántunk. Nem kérdezek rá, de ők már találkozhattak akkor régen. A kapcsolatuk olyasmi mint amilyenek mi voltunk Eren-el még régen.

-Levi te még fent vagy? Hisz már rég fel kellt a nap.

-Mikasa ez rád is igaz. Nem megy. Eren nélkül nem az igazi.

Nem szokásom picsogni meg rinyálni, de ezt most jól esik kimondani. Mellém fészkeli magát.

-Tudom, érzem a magányod. Viszont ne feled én itt vagyok mindig melletted.

-Tudom.-pusziltam a hajába.-Erwin és te, hogy vagytok?

Elpirúlt és kényelmetlenül mocorgot is kicsit.

-Örülök hogy mellettem van. Nem erőltett semmit. Igazából ha én nem mentem volna át aludni Ő biztosan várt volna még. Figyelmes. Viszont amíg nem vesz feleségül addig nem hajlandó inni belőllem.

-Parancsolj rá. Abban profi vagy.-nevettem fel mire vállon boxolt.-Láttod máris jobb.

-Gyere aludjunk most már.-mosolygott Ő is.

-Hiányolom a kölyköket.-jelentem ki mintha csak hangosan gondolkodnék.

-Én is, de így vannak biztonságban. -sóhajtott.

A szobám olyan sivár volt, hogy egymagam vagyok. Mikasa is a sajátjába ment hátha Erwin tesz egy lépést. Keservesen aludtam el várva az éjt, hogy a szerelmem ismét mellettem legyen. Már aludtam volna mikor megéreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy. 

-Nem tudok egyedül aludni.-sóhajtott.

-Erwin?

-Hagyjuk inkább Levi...szép álmokat. 

-Neked is Mika.

Nem ugyan az mint ha Ő lenne itt, de megnyugvás a másik felem magam mellett tudni még ha csak így kivételes alkalommal is.  

"Legközelebb is szép álmokat festek neked!"