-Ez komoly?-nézett az új lány értetlenül a többiekre, amikor meglátta, hogy egy szőke hajú valakit szednek le a tetőről.
-Halálosan. Általában nincs gond vele, mert... basszus! Tényleg! Ne nézz hülyének, de ha meghalsz, újraéledsz?
A válasz, egy apró bólintás volt, majd elgondolkozott és felröhögött.
-Akkor ezért kezdődött el egy nap nagyjából tízszer egymás után!-ez a kijelentés eléggé megmosolyogtatta a többieket, főleg, mert mindigis azt hitték, egyedül vannak az egész valós világon.
Ebben a pillanatban eszükbe jutott egy kérdés. Amikor megszöktek az előző életükből, nem volt velük ez a lány. Csak öten voltak. Akkor mégis hogyan...?
-Hogyan kerültél ide?-kérdezte Kuro.
-Először szedjétek le a tetőről a barátotokat, aztán mesélek.

...

Néhány órával később, már az egyik panel lépcsőjén haladtak felfelé. Kiderítették, hogy a szökésük után pár hónapra rá ő is kiszabadult és azóta itt él és vándorol, embereket keresve.
-Sajnos mindig csak zombikba botlottam, de egy idő után már ők is megfogyatkoztak, mivel nem tudtak mit enni. Fura, hogy pont egy ilyen romos városban találtam rátok. Biztos voltam benne, hogy ezen a környéken lesznek még élők, de hogy itt...
Felértek a felső kijárathoz, ami egyenesen felvezetett a tetőre. Kimentek, majd körbenéztek. A néhány hullán kívül semmi érdekeset nem találtak.
-Ezt úgy hívják, hogy pech...-rúgott oldalba egy zombitetemet Kuro.
-Miért lenne az?-nézett rá értetlenül az új lány.
-Azért-kezdett bele Kashoku-, mert amint meghal az összes zombi, egy bizonyos helyen ,,újratermelődnek''. Idén a főtéren lesz. Egy zombi van, akit nem találunk sehol, pedig ha őt életben tudnánk tartani, akkor soha nem lenne több bajunk velük. Elvileg pár perc múlva kipurcan.-nézett az órájára.
-Már nincs idő megkeresni.-sóhajtotta Purupuru.
-Akkor... szórakozzunk már egy kicsit!-rakta le a kaszáját az ősz tincses, majd törökülésbe leült-Megakarlak ismerni titeket. Meséljetek!
A többiek furcsállóan néztek a lányra. Igazából, még egymást sem ismerték olyan jól, mint kellene. Nem beszélgettek közösen ebéd vagy vacsora közben, nem dobáltak fel kiürült, magárahagyott sörösüvegeket, hogy aztán mozgó célpontnak haszálja a másik és nem voltak kíváncsiak egymás múltjára sem. Mindenesetre, a lány mellé ültek, majd dülledt szemekkel nézni kezdték.
-Szuper! Tudjátok mit? Mi lenne, ha azt csinálnám, amit ti általában szoktatok? Milyen játékokat szoktatok játszani?
Hogy mi...? Biztosan egy apokalipszis kellős közepén fognak bújócskázni, meg ,,kő-papír-olló''-zni.
-Mi nem szoktunk... játszani.-valotta be az igazságot Arubino.
A kijelentésre, csak egy tátott száj volt a válasz.
-Semmit?! Se társas, se szerencse...? Se üvegezés?
-Az meg milyen?-nézett rá értetlenül Kuro.
A lány kuncogni kezdett, majd körülnézett, és megragadott egy sörösüveget.
-Nem értem, mit keres itt, de megteszi... üljetek körbe! Két azonos nemű nem ülhet egymással szemben.
Az instrukcióknak megfelelően elhelyezkedett a társaság, majd az idegenre meredve várták a következő utasítást.
-Ezt még a régi emlékeim legmélyéről kotortam elő nagy nehezen, de nem volt túl sok értelme, mert egyedül voltam...-kaparta meg egy kínos mosoly közben a tarkóját-Csókolóztatok már?
Erre a kérdésre Kashoku összerezzent. Emlékezett, hogy volt valakije, akivel sok időt töltött, de eddig még egyszer sem ugrott be neki, hogy hogyan hívják AZT a dolgot.

Mintha bizonyos szavak visszahoznának emlék töredékeket...

-Na! Akkor, a szabályok egyszerűek. Megpörgetem ezt az üveget, majd akikre rámutatnak a végei, azok fognak puszilkodni. Persze, ha két fiú, vagy két lány lenne soron, akkor újra pörgetek.-azzal elmosolyodott.
-Ez nem túl... durva játéknak?-Nézett rá aggódva Purupuru, amin csak felvihogott a ,,játékvezető''.
-Dehogy! Ez is a móka része. Ha nincs tét, akkor már nem is igazi játék.
-Tét?!-kiáltották egyszerre.
-Ja...tényleg. Akik nem hajlandóak csókolózni, azoknak a többiek találnak ki egy páros feladatot.
-Ez beteg...-nézett rá Kuro, unott arccal.
-Köszi!-vigyorgott vissza rá a lány.
-Értem, de előtte...-fordult felé Aka-Hogy hívjunk?
-Shiro...-vágott közne Arubino.
-Az nem te lettél volna?-kérdezte Purupuru.
-De igen, csak ha már van egy kis fehérség a hajában, lehetne Shiro, mivel Kuro-nk már van...
A társaság egyetértően bólintott, majd az említett lányra néztek.
-Nekem megfelel...-vont vállat.
-Szuper, akkor kezdjük!-sikoltott fel izgalmában a szőke.
Nem kellett sok idő, hogy rájöjjenek a játék lényegére. Már az első pörgetéskor hatalmasat röhögtek, amikor Kasshoku-nak és Pinku-nak kellett elvégeznie a feladatot. Bizonytalanul léptek egymás mellé, majd a többiek bátorításának hatására, lassan összeért a szájuk. Először még csak kipirult arccal probálták tűrni a tekinteteket, majd aztán felbátorodva kóstolták meg egymás ajkait. Óráknak tűnő másodpercekkel később a ,,közönség'' tapsára kettéváltak és pirulva ültek vissza helyeikre.
Ez ment egy jóideig. Volt amikor Aka-nak és Shiro-nak kellett csókolóznia, meg hogy ismét Purupuru-ra fordult az üveg vége, csak most Kuro-val... Alapjáraton jól szórakoztak, amíg...
-ARUBINO ÉS KURO?!-kiáltották el magukat.
Ez az ötlet több sebből is vérzett. Egyrészt ők utálták egymást a legjobban, aztán meg ott van az is, hogy az albínó lány nem igazán szereti kimutatni az efféle érzelmeket, még akkor sem, ha a nélkül kell csinálni, szóval...
-Semmi áron!-állt fel Kuro.
Arubino is kifordult a körből, majd keresztbe tette karjait és mindenki tekintetét kerülve ült tovább csöndben.
-Ugyan srácok, ez csak egy játék...
-Amibe én nem veszek részt, hogyha ilyen libákkal kell csókolóznom. Amúgy sem tetszett ez a hülye...
-Kuro!-szólt rá Kasshoku-Ne most legyél bunkó, értve?
A fiú csak fölhúzta az orrát, majd lenézett a háztetőről.
-Megint tele vagyunk zombikkal...-jelentette ki halál nyugodt hangnemben-Honlap sok dolgunk lesz...
-Jó hogy észrevetted különben ha nem szólsz hülyén halok meg.-motyogta Arubino.
-Miért? Így is hülyén halsz majd meg.-flegmázott a fekete hajú fiú.
-BAKA!-kiáltott a fehér, majd odaszaladt hozzá és egy mozdulattal lelökte Kuro-t.

Ha péntek 13.-án hal meg valaki, az egész év újraindul. Az egész...

Baka-idióta