-Lehetnél egy kicsit önállóbb Chieka! A frászt hoztad ránk már megint!-üvöltött egy barna hajú, magas fiú a vele szemben álló lánnyal.
-Nem tudtam, hogy a másik teremben lesz óránk.
-Nem! Nem AKARTAD tudni. Az ofő világosan megmondta, hogy felcsréltük a matekot és a tesit. Hihetetlen, hogy mindent a szádba kell rágni...
Ezek hallatán a lány köpni-nyelni nem tudott, mivel már magának is bevallotta, hogy eléggé egy nemtörődöm alak. Viszont, ha valamint elhatároz azt végrehajtja és a tény, hogy ezt a másik nem képes felfogni, teljesen felidegesitette.
-Te meg elfelejteddet a találkozónkat!
-Nem elfelejtettem, csak éppen elfoglalt voltam. Nehéz törött kézzel biciklit vezetni...
-De akkor szólhattál volna, hogy nem jössz. Ott vártalak a háznál, te meg nem jöttél. Ha ennyire nem érdekellek, akkor szakítsunk.
Elege volt az egészből. Képes lett volna felpofozni a másikat, de túlságosan szerette hozzá.
-Ne mondj ilyet! Ezt te sem gondolhatod komolyan!
-Márpedig... én... Belefáradtam ebbe az egészbe.-suttogta-Haza akarok menni Angliába. Nincs kedvem megint azt mondani a szüleimnek, hogy majd talán a szünetben meglátogatom őket. Nincs kedvem hazudni. Már élni sincs kedvem. Semmihez nincs kedvem.-azzal nekidőlt a fiú melkasának.
Beletemette a fejét pulcsijába, majd halkan sírdogálni kezdett.
-Majd megoldjuk...-ölelte át a másik.
Pár percig még álltak, majd szétváltak és bementek az osztálytermükbe.
-Van valami, amit Daiki meg akar mutatni nekünk.
-Mit?
-Nem tudom. Azt mondta, ne szóljunk senki másnak róla.-mondta komomy tekintettel.
-Értettem.

A csengő csengetett, az óra elkezdődött, a diákok leültek a helyeikre, majd egy magas, szőke, hosszú hajú nő lépett be az ajtón, akinek láttán azonnal mindenki vigyázzba állt. Különös módon összesen csak hét gyerek volt az egész teremben, és mindegyikük külön padban, de még azt is megoldották, hogy a lehető legtávolabb helyezzék el egymástól a személyeket.
-Osztály!-szólalt meg japánul a nő-A mai napon egy különleges vendégünk lesz. Húsz nyelvet beszél folyékonyan, anyanyelvi szinten, köztük a tijeiteket is. Úgy véljük, így könnyebb lesz a tanításotok és a helyes nyelvhasználat helyett az anyagra tudtok koncentrálni. Kérdés?
Egy fehér hajú, vöröses szemű lány feltette a kezét, majd összeszorította ajkait, hiszen neki ment legkevésbé a japán.
-És hogyan fogjuk akkor egymást megérteni órán?
-Sehogy. Mivel nem értitek a másikat, tudtok foglalkozni a saját feladataitokkal. Viszlát!-intett mosolyogva a tanár, majd kiment és egy magas, szürke hajú férfi lépett be a helyére és integetése után, leült a tanári asztal mögött álló székbe.
-Üdv! A nevem Ikuto. Én leszek az új osztályfőnökötök. Ha bármi kérdésetek lenne, nyugodtan forduljatok hozzám, de előbb...-körbenézett-...kérnék egy rövid bemutatkozást... kezd te!-mutatott a vele szemben ülő albínó diákra, aki csak összébb húzta magát, majd halkan motyogni kezdte.
-A név...
-Nevem...-javította ki a tanár, amin csak kuncogtak a többiek-Ne nevessetek, mindjárt ti jöttök. Folytasd csak nyugodtan.
-Akkor, a nevem... An... Anna.-mondta majd hálát adott az Istennek, hogy alig remegett meg a hangja.
-Értem. Honnan jöttél?
-Ho...Hollandiából.
-Érdekes.-majd az albínó anyanyelvén folytatta.
Kérdezett valamit, majd a lány nevetve bólintott. A férfi elmosolyodott, majd a következő padhoz lépett.
-És te?
-Daiki. Magyarország.-válaszolt egy fekete hajú fiú.
-Chieka. Anglia.-szólat meg egy fekete copfos lány.
-Kai. Franciaország.-folytatta egy barna hajú fiú.
-Kitaru. Svédország.-mondta lazán a vörös srác.
Mimdenki bemutatkozott, kivéve két szőke, göndör hajú lányt, akik per pillanat egy ablakon mászó bogarat figyeltek.
-Neked mi a neved?-emelte rá tekintetét az egyike a tanár, de ő rá se nézett, csak a mögötte ülőt kezdte el figyelni.
Különös módon, a két diák szinte ugyanúgy nézett ki, azzal az apró különbséggel, hogy az egyik kontyban hordta a haját. Ezen kívül minden egyezett, az egyenruha, az arcon lévő vonások, a hajszín, a szem, a testalkat...
-Are they twins?-kérdezte a tanár a fekete hajú lányt.
-Yes.- válaszolt Chieka.
Néhány pillanat múlva már mosolyogva nézett vissza a két diákra.
-Akkor? Kik vagytok?
-Kimi.
-Kiri.
Ekkor pedig egyszerre megszólaltak.
-Oroszország.
-Érdekes...-motyogta maga elé a tanár, majd viszament az asztalához-Akkor kezdjük az órát!