Svédország, Stockholm:

-TALÁLD EL!
-GYERÜNK!
-SIKERÜLNI FOG!
Ilyen ordítások zengték be az egész... hogy is mondjam szépen azt, hogy kocsma... ivót. Egy hatalmas körben álltak a férfiak és nők, egy nagyjából tizenhárom-tizennégy éves, vörös hajú fiúnak szurkolva. A szeme be volt kötve, kezében egy balta díszelgett, előtte pedig egy eléggé ittas állapotú, mosolygós fiatalember ült egy almával a fején. A tömeg visszaszámolt...
-HÁROM... KETTŐ... EGY...
...majd amint a fiú meglendítette a baltát, egy pillanatnyi csönd, majd hatalmas ujjongás. A gyümölcs ott díszelgett a ,,fegyver'' élén, az ülő férfi pedig sérülés mentesen dőlt hátra a piától, hogy aztán a földön aludhasson, miközben egy vörös srácot ünnepeltek.
-Rötthuvud, Rötthuvud, Rötthuvud!
Az egész kocsma ordított és mulatott. Hogy miért ordibálják azt, hogy Rötthuvud? A válasz egyszerűbb, mint hinnéd. Mivel ezen a helyen nem igazán szokták használni az emberek az igazi nevüket, ezért értelemszerűen ki kell találni egy másikat. Ezt persze nem ő dönti el. De hogyan is került ide ez a fiú?

-Nem akarok suliba menni!-duzzogott a vörös hajú kisfiú a kocsi hátsó ülésén.
-Egy-nézett hátra egy nő a kormány mögül-, nem te döntöd el. Kettő, te is tudod, hogy muszáj. Három, miért nem akarsz? Egészen eddig szeretted, vagy nem?
Az igazság az volt, hogy a fiú egyszerűen imádta az iskolát. Akárhányszor belépett az ajtaján, mindig ugyanaz az érzés járta át. Büszkeség, bátorság, talán egy kis nagyképűség. A jegyei mindenkinél kiemelkedőbbek voltak, rengeteg barátja volt humora és kedvessége miatt, ráadásul még a testnevelést is az erősségei közé tudhatta. Tanárok, diákok egyaránt kedvelték. Mindezek ellenére unalmasnak találta. Okos gyerek volt, könnyen rájött, hogy rengeteg dolgot nem tanítanak az iskolában ahhoz, hogy megállja a helyét az életben. Túl sok a felesleges tudás és túl kevés ebből a haszon.
-Nem erről van szó, csak nem érzem magam jól.-füllentette.
-Szörnyen hazudsz. Múltkor direkt eltitkoltad előlem a lázad. Megbabráltad még a lázmérőt is, nehogy itthon kelljen maradnod, különben elhalasztottad volna a témazáród. Az anyád vagyok, nem tudsz már becsapni.
Egy hatalmas vigyor kíséretében elindította a motort, majd kihajtott a garázsból. Mikor viszont kiszállt, hogy becsukja az ajtót, a fiú kiugrott a járműből és azonnal futni kezdett.
-The... THEO!-kiáltott utána édesanyja, aki sietve eredt a fiú után.
Balszerencséjére, sohasem tudta leelőzni kisfiát, semmilyen sportágban. Persze még régebben, amikor még csak három éves volt, könnyedén lefutotta, vagy akár minimális erőfeszítéssel képes volt több felülést elvégezni, viszont ahogy telt az idő, úgy erősödött az ő pici fia, viszont ezzel arányosan úgy gyengült le ő maga is.
-THEO! AZONNAL VISSZAJÖSSZ IDE MELLÉM, VAGY KIPAKOLOM A KÖNYVESPOLCODAT!
Hiába, már nem volt képes utolérni gyermekét. Fáradtan lasított le, majd egy fának támaszkodott. Még utoljára odapillantott, de mivel egy erdő mellé épült a település, így csak a fákat láthatta. Theo sehol, nem tud utána menni, a többi szülő pedig már elvitte a gyerekét az iskolába. Nem tud segítséget kérni.
-Pi***ba...

Eközben a vörös hajú kisgyerek elért egy házhoz. Mármint nem akármilyenhez, hanem egy fára építetthez. A tölgyfa oldalára egy kolomp volt szerelve, amit már rutinosan meg is dobott egy kővel. Egy lány hang hallatszott bentről.
-Pénz vagy életet!
-Egyikkel sem szolgálhatok.
Ekkor egy létrát ersztett le valaki.
-Na gyere te szerencsétlen.-vigyorgott rá egy tejfölszőke lány-Késtél. Már öt perce itt kellene lenned.
-Tudom, anya feltartott.
A lány elhúzta a száját.
-Tudja, hogy velem találkozol ilyenkor?
Theo egy pillanatra megállt, majd a a lány felé fordult.
-Hát... máskülönben, hogy engedne el?
Rossz válasz...
-Azt mond meg, igen, vagy nem...
-...szóval...tehát...nem...
Erre a lány hatalmasat nevetett.
-Te jó ég, mekkora barmok vagyunk...

És most újra itt vagyunk. Visszatértünk a kocsmába, ahonnan indultunk, de nem igazán értem, mire volt ez jó... Pedig rendkívül egyszerű.
Theo most egy szekrény felé veszi az irányt, amit kinyit, majd egy fotót kotor elő a sok lim-lom közül. Már jó pár perce annak, hogy lesöpörte az almát annak a részeg fazonnak a fejéről, szóval most volt ideje nosztalgiázni. Leült egy székre, majd nézegetni kezdte a rajta lévő tejfölszőke lányt.
-Mi történt volna, ha...?
Képtelen volt befejezni a mondatot. Soha többet nem akarta kimondani, hogy halott, sem hogy baleset, sem hogy testvér.
Ekkor viszont kopogtak a kocsma ajtaján, majd egy fekete öltönyös ember lépett be rajta...

Rötthuvud-vörös fej (svéd)