Cuccaimmal lépkedtem le a lépcsőn, majd megöleltem a fiúkat. Yoonginak a kezébe nyomtam egy könyvet majd kiléptem az ajtón sírva és a kocsihoz mentem, ahol szépen lekiabáltak újra és újra.

Írói szemszög:

Yoongi a kezében forgatta a könyvet, de nem mozdult onnan ahol állt. Rászánta magát és kinyitotta.

- Napló? - mondta ki furcsán és olvasni kezdte.

"Ma érkeztem, de máris bunkó módon viselkedik. Sajnos fel jött Heelyn halála is..."

" Lekövérezett.... Ez kicsit rosszul esett. Plusz Hobi is kikezdett velem.... Mi van ezekkel? "

" Vámpír? És én menthetem meg őket?..... De csak egyet választhatok..... Az nem fog menni. Én mindegyikőjüket meg fogom menteni, bármi is az ára. "

" Azt mondta, hogy semmit se csinálok ebben a házban... Ha tudná, hogy én mosok, főzök, takarítok, rendezem a kertet, próbálok mindent elintézni ami éjszakákba nyúlik, neki akkor is ez lenne a véleménye, mert utál...."

"Bunkó volt, s megtudták, hogy a bátyám meghalt... Bár én haltam volna meg helyette..."

" Minek vagyok itt egyáltalán?"

" Felbontotta a szerződést... És nem tudom úgy bántani, ahogy ő engem. Ezt tette velem, de én így is....így is szeretem"

Nagy szemekkel olvasta. Ennyire fájdalmat okozott volna a lánynak? Szereti?....Ez az egy szó járt a fejében. Hagyta elmenni... De így megvédheti magától.... Magától és a rossztól. Nem akarta ezt tenni vele, de jobb neki így. Jobb ha nincs a nagy Min Yoongi mellett.

- Haver, jól vagy? - kérdezi Nam.

Yoongi vállat vont, majd felbattyogott szobájába.