Hamarosan 7 óra, és még mindig nem vagyok otthon. Hogy miért is maradtam olyan sokáig az iskolában!? Hát persze azért, mert drága Zoé, aki mellettem baktat megint verekedett az egyik lánnyal és nem tudom hogyan, de engem is belekevert ebbe a verekedésbe, aminek semmi értelme. Úgyhogy a tanár mindkettőnket bent tartott azzal, hogy takarítanunk kell. És még ő van felháborodva, hogy bent kellett maradnia.. Még két közlekedési lámpa, egy hosszabb utca és otthon vagyok.

- Hé, Zoé amúgy miért verekdtél össze a- azzal az izé, lánnyal?
- Panna a neve. Csak úgy mondom ismered, de mindegy. Ez a verekedés most nem az én hibám volt! Ő kezdte..
- Aha..
- De tényleg - próbálta továbbra is elhitetni ezt velem- elvette a ruhámat! - kezdte felemelni a hangját
- Oké - oké. Nem kell kiabálni.
- Nem kiabálok!! (kiabálta..) és amikor kértem, hogy adja vissza csak nevetett, hogy "nem én voltam". És minden félét mondott rám. Pl €@#$* meg *@#$-" és-
- Értem, szóval provokált - állapítottam meg.
- Igen!

Sétálásunk közepette végre elértük az első lampát. Szerencsénk volt pont zöldre váltott. Bár azért kell figyelni az utakra hisz már sötét van.

- Amúgy.. bocsánat, hogy téged is belekevertelek. - Kért bocsánatot Zoé.

Nagyot néztem hisz ilyet hallani elég ritkán lehet. Mármint amióta ismerem ez a második vagy harmadik alkalom, hogy elnézést kér. Már fél perce bábulom meglepődötségem miatt és ezt ő is észre vette. Zavarba jött és csak egyetlen dolgot tud csinálni egy apró törékeny kislány ilyenkor- igen pontosan az amire gondolsz. Megkér, hogy hajolj le hozzá és úgy tarkón b@$z, hogy az akkorát csattan majd belehalsz. Férfiasságomat fent tartva csak bekönnyeztem.
Miután elmúlt nagyjából 2-3 perc Zoé megszólalt.

- Oké mostmár menjünk! Már vagy egy órája guggolsz ott. Akkorát nem is csaptam! - hazudott Zoé!!
- Miaz, hogy akkorát nem is csaptál ?- széplassan felemelkedtem, és elindultam.
- Hé, várj meg!
- Neeem~ -nagyokat lépkedtem, hogy ne tudjon utolérni, ez úgy 4 percig tartott majd megelégelte magát és elém futott.
- Hát jó! Akkor versenyezzünk! Mivel a te házad előrébb van mint az enyém , akkor fussunk odáig és aki előbb ér oda az kap a másiktól egy tábla csokit. Rendben?
- Várj Zoé ez nem annyira jó ötlet! Túl sötét van és- mielőtt befejezhettem volna a mondatomat már rohant is.

Tudtam, hogy hamarosan jön egy lámpa ezért utána futottam. De azért gondoltam, hogy nem annyira hülye, hogy át menjen a piroson. Végre beértem őt, és rosszul gondoltam. Átfutott a piroson!
Egy kamion rohadt nagy sebességgel közeledett. Ezért ledobtam a táskám, és amilyen gyorsan csak tudtam futottam utána. Odaértem hozzá és pont arrébb tudtam lökni Zoét. A kamion pedig elgázolt engem. Azt mondják, hogy a halálod előtt lepereg az életed. Ez pont így van. A családomra, barátaimra gondoltam, átfutott az agyamon a halálom, ahogy eltemetnek az emberek keserves sírása mert meghaltam és többre már nem tudtam gondolni.

Sokáig nem éreztem semmit, olyan volt mintha mindenhol feketeség lenne és lebegnék. Jó érzés volt. De valahogy felébredtem. Mikor kinyitottam a szemem alig láttam valamit. Idegen hangokat vagy nyelveket hallottam. Pontosan nem tudom, de innét kezdődik a második életem. Amiben remélhetőleg nem halok meg 15 évesen.