- Marcus -

Sok durva jelzőt kaptam életem során. Nincs szükség arra, hogy végig mondjam őket, valószínűleg már tudjátok, de a fele hamis. Sokszor tévesen voltam megvádolva, és a hazugságok körbe vettek, gúnyosan körül táncoltak.

A fák között futottam, ahogy visszagondoltam az undorra Harry szemében, amikor először látott, miután elszökött. A saját fiam, rosszul van az apjától. És miért? Mert fegyelmeznem kellett? Mert az anyja túl önző volt? Ha tudná az igazi okot, amiért eltöröltem a föld felszínéről, máshogyan gondolkozna, ebben biztos vagyok.

Trina - a nő, akibe szerelmes voltam, akitől az első gyerekemet akartam és ikrek lettek. Meg volt tiltva, hogy együtt legyünk, és én mindent kockára tettem, csak hogy vele lehessek. Micsoda őrült voltam, hogy kockára tettem az egész életem egy hitetlen nőért.

Sok ember nem hiszi el, de hálás vagyok, hogy Harryt a fiamnak hívhatom. Jobban hasonlít rám, mint amennyire elismeri, hiszen ő is egy másik fajta boszorkányba lett szerelmes, nem igaz? Nem kockáztat mindent, azért, hogy biztonságba tudja a szerelmét? Hasonlóak vagyunk, de ugyanakkor szöges ellentétei is egymásnak.

Hallottam lépései hangját, amit Rose és a többiek léptei követtek. Nem kedvelem Roset túlzottan. Úgy tűnik túl nagy hatással van Harryre, és az mindig veszélyes, ha valaki képes megváltoztatni a döntéseinket. Nehéz függetlennek lenned, amikor bármit megtennél valakiért.

Még mindig meg akarom szerezni, el akarom lopni az erejét, amit magában hordoz, de még nem tudja használni. Nem érdemel ekkora erőt, ilyen gyönyörű lehetőséget. De próbálom visszafogni magam, nem akarom, hogy Harry még jobban undorodjon tőlem.

"Hol van?" Lihegett mellettem, de nem nézett rám.

"Egy kicsit még előre." Mondtam.

Bólintott, de nem mondott semmit, ahogy megálltunk. Úgy nézett ki, mintha évtizedek óta érintetlen lett volna, és ezt nem volt nehéz elhinni.

Előrenyúltam, hogy kinyissam, de Harry megragadta a karom, hogy megállítson. "Ha megtesszük," Mondta komolyan, és fenyegetően komolyan nézett rám. "Nem rejted el senki elől. Nem bízok benned valamivel kapcsolatban, aminek ekkora ereje van."

Megnyaltam ajkaimat. "És én hogy bízzak benned?"

Szemeit összeszűkítette. "Hamarabb vagy később akarsz meghalni?"

"Nem ölnéd meg a saját apádat."

"Oh, biztos vagyok benne, hogy nem lenne olyan nehéz, mint gondolod." Szomorított el. "Úgy értem. Nem tudom elhinni, hogy ezt mondom, de hiába vagy egy közlünk vagy sem."

Mérlegeltem a lehetőségeim, de tudtam, hogy többé nem dolgozhatok egyedül. A Tanács mindannyiunk nyomában van, és kegyetlenek lesznek, ha elkapnak minket. Szóval kényszerítettem magam, hogy bólintsak. "Rendben. Bízhatsz bennem."

"Nem mennék ennyire messzire." Motyogta az orra alatt, de segített elhúzni a fa raklapot az aknáról, hogy ki tudjam nyitni.

"Szent szar." A gyerek-Daniel- lihegett mögöttünk. "Ti ketten siessetek kicsit!"

Harry megfordult és szemei kitágultak. "Basszus." Morogta. "Siessünk!"

"Próbálok!" Kiabáltam vissza, de nyilvánvaló volt, hogy valaki nem akarta, hogy lejussunk az aknába.

"Rose!" Harry kiabált és hagyta, hogy egy nyíl útjából ellökjem. Lenyűgözött, hogy a fiam milyen bátor, míg belőlem hiányzik. Kemény külső sok félelmet rejt.

Kényszerítettem magam, hogy ott hagyjam a kinyitatlan aknát és a többieknek segítsek az őrök ellen, akik körbe vettek. Már itt voltak és tudtam, hogy itt lesznek. Tudtam, mert Henry feladott minket, mielőtt elhagytuk a házát.

Az agyam azt mondta, menjek vissza az aknához és keressem a nyakláncot, de tudtam, hogy nem lenne elég időm ahhoz, hogy lemenjek, körbenézzek és kiszedjem a koszos téglákat. Hasztalan lenne, míg a többiek a felfegyverkezett őrökkel küzdöttek, akik dühösebbek voltak, mint valaha.

Kétségbeesetten néztem körül, miközben próbáltam segíteni a csatában, láttam, ahogy pár test a földre esett - Ryan, Max, és John volt az első. A szívem a fülemben dobogott, csomó keletkezett a torkomban. Ezt nem fogjuk túlélni.

Csodák csodájára, akik megmaradtunk egy helyben álltunk, amikor Harry az utolsó őr nyakát törte ki. A fejét az akna felé kapta, megragadta Rose kezét és mindketten odafutottak. Segíteni akartam, de Harry már felgyújtotta a fát, ami eltakarta a lejáratot.

"Nincs sok időnk." Kapott levegő után. "Hamarosan többen érkeznek. Egyikünknek le kell menni."

"Majd én." Jelentkeztem önként, gyanakvó szemekkel találkoztam. Sóhajtottam. "Nézzétek, nem tudok úgy harcolni, mint régen. Maradjatok itt, én megszerzem a nyakláncot. Az életemre esküszöm, hogy nem megyek vele sehova."

Rose bólintott. "Igaza van." Mondta. "Nem mintha el tudna menni bárhova, miközben figyeljük."

Harry összepréselte ajkait.

Daniel vállat rántott. "Nem tudom mi folyik itt, őszintén, szóval egyet értek Roseal."

"Rendben." Morogta Harry. "Nem tudjuk milyen mély, de nincs kötelünk."

"Megoldom." Mondtam, leültem és a lábaim a lyukba lógtak. Talán vesztettem az erőmből a korom miatt, de még van testi erőm.

Biccentettem mindegyiküknek, leugrottam a lyukba, több métert zuhantam, mielőtt felnyögtem, ahogy földet értem. Úgy éreztem a lábaim kitörtek, de mindenesetre nagyon fájtak, ahogy visszanyertem egyensúlyom, a téglákat használtam támaszként. Gyötrelmesen sötét volt, így ujjaimmal köröztem a levegőben, hogy egy tűzgömb jöjjön létre a tenyeremben. Gyenge volt, de jobb, mint a semmi.

Miután ástam egy kicsit, nehéz téglákhoz értem. Az összeomlás esélye kicsi volt, így észbe tartottam, ahogy mozgattam a téglákat. Visszagondoltam mire emlékszem Trina naplójából és eszembe jutott, hogy egy H betűt írt arra a téglára, amiben a nyaklánc van.

H Harrynek. Úgy tervezte ő találja majd meg.

A megjelölt tégla a fejem fölött volt, így lábujjhegyre álltam. Hagytam a tűzlabdát lebegni, amíg felnyúltam érte, rájöttem, hogy nem rég mozgathatták. A szívem megdobbant.

És a megérzésem beigazolódott, nem volt ott a nyaklánc, amikor elvettem a téglát.

"Ne.." A szemeim tágra nyíltak. "Ne, nem,nem nem. Francba!"

"Mi a baj?" Kiabált le Harry.

Felnéztem rá. "Nincs itt!"

De mielőtt válaszolhatott volna, földhöz vágták és nem láttam.

Bepánikoltam, a téglákat használtam, hogy kimásszak az aknából. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértem, de amikor sikerült azt kívántam, bárcsak lent maradtam volna.

Körbe vettek, és Harry és Rose is sérült volt, mint mindenki.

De nem tudtam jobban szét nézni, amikor egy erős fájdalmat éreztem az oldalamban, a szemeim kimeredtek, ahogy földet értem. Néztem az előttem zajló csatát, Roset vállon lőtték egy nyíllal.

Az utolsó dolog, amit láttam, hogy Harry odafutott segíteni neki, hogy ne essen arccal a földre, mielőtt a szemeim lecsukódtak és minden elsötétült.

>> Sziasztok! :) Ez lenne az első évad vége. Mit szóltok hozzá?

Nagyon szépen köszönöm a fejezetekhez érkezett hozzászólásokat és

szavazatokat is! Hálás vagyok, hogy vagytok nekem ^^

Szeretném megköszönni a sok türelmet, amit kaptam tőletek a vizsgák ideje alatt. Szerencsére a francia és a töri kis érettségim is 5 lett, szóval nem hiába tartottam a hosszabb szüneteket :D A nyelvvizsga pedig csak a jövő héten fog kiderülni.

Most először viszont nem kell búcsút intenünk Rose és Harry párosának, hiszen van 2. évad, ami a Half Mad nevet viseli. Hogy mikor kezdem el fordítani? Pontos időpontot nem tudok mondani, talán augusztus vagy szeptember, ugyanis kis szünetet tartok a fordítás terén, de már az engedély meg van rá :)

UI: A leírás és a trailer lehet a napokban felkerül, de részek csak a fentebb említett hónapok egyikében :)