Hatalmába kerített, hogy próbáltam feldolgozni a zavarba ejtő információkat Harry bátyjáról. Ugyanúgy néztek ki a szemüket leszámítva, de Harry nem mutatott egy cseppnyi örömöt sem a testvére jelenléte miatt. Kezeit ökölbe szorította és kinyújtotta az oldalánál, állkapcsát erősen szorította, attól féltem, hogy fogai kitörnek. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben.

Jessie rám mosolygott és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Harry mérgesen nézett rá, a legszigorúbban, amit valaha láttam tőle. De Jessie csak a szemét forgatta és azt mondta. "Nyugi, tesó. Csak felsegítem."

Óvatosan fogtam meg a kezét, meglepett, hogy meg tudott érinteni. Harry még idegesebbnek tűnt, amikor Jessie felhúzott, mellkasa erősebben emelkedett és süllyedt, ahogy bőrünk összeért. Amikor a lábamon voltam, elhúztam a kezem és idegesen ragadtam meg a dolgaim.

"N-nos, Rose vagyok" Mondtam.

Jessie mosolygott. "Örülök, hogy találkoztunk, Rose. Sajnálom, hogy a kis öcsémmel kellett itt ragadnod." Ingerelte Harryt és oldalba könyökölte.

Harry a szemeit forgatta, izmos karjait összefűzte mellkasa előtt. "Mi az ördögöt csinálsz itt, Jessie?"Csattant rá.

Jessie bólintott, mintha eszébe jutott volna az ok. amiért a semmiből feltűnve mentett meg engem a haláltól. "Rendben.' Mondta."Erre van a céljuk, Harry."

Harry teljes figyelmet Jessire szentelte., szeme tele volt agresszióval. "Kinek?'

"Marcus csapatának. Ezért próbálta Ria itt megtámadni Roset." Magyarázta Jessie. "Üldöztem őket az utóbbi egy-két órában, nem tudtam hova tartanak, de értelmet nyert."

Homlokomat ráncoltam, ahogy Harry is. "Térj a lényegre." Morgott.

Jessie bólintott, nyelt, ahogy bocsánatkérően nézett rám. "Azt hiszem Marcus Roset követi."

"Mi?" Kiabált Harry, még én teljesen lefagyva álltam kijelentése miatt. Forgott a világ, ahogy fel akartam fogni a szavakat, próbáltam észben tartani őket: Még nem sikerült.

Jessie folytatta. "Nézd, Marcus mindig is maga mellett akart tudni, Harry. De ennek a gyors eltűnésnek nincs értelme.." Hirtelen félre nézett.

"Whoa, várjunk csak. " Találtam meg a hangom. " A király? Összezavarodtam."

Harry élesen szívta be a levegőt, miközben hajába túrt. "Marcus sosem szeretett nő nélkül az oldalán uralkodni. Természetesen nem bánt velük megfelelően, szóval legtöbbjük megpróbált elmenekülni, nos... Megoldotta azzal, hogy megölte őket."

"És azt hiszem, érted jön, Rose." Jessie mondta a szavakat, amiket Harry megtagadott. "Ezért akart megszerezni Ria.'

'Még mindig össze vagyok zavarodva." Tettem hozzá halkan.

Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, balról a fák közül háborús ének hallatszott. Harry és Jessie is a kiabálás felé kapták a fejüket, de nekem esélyem sem volt, mert egy nyíl tartott felém egyenesen, a combomba. Zihálni kezdtem és a fá felé botladoztam, aminek neki dőltem. Harry rám kapta tekintetét, ajkai elnyíltak, mielőtt arca idegessé vált. Túl hamar, hogy feldolgozzuk, körülbelül tizenöt ember futott be a tisztásra, fegyverek emelkedtek büszkén a magasba, ahogy közeledtek.

"Ki kell innen jutnunk." Mondta Jessie gyorsan, visszaverve valaki, aki megpróbálta hátulról megtámadni.

Ámulva néztem, hogy Harry egyszerre négy embert repített a nagy tölgyfáknak, mielőtt a földre estek. Egy másik hátulról próbálta megtámadni, de orron könyökölte és mielőtt megfordult volna, hogy behúzzon nekik, esküszöm hallottam az ütés erejét.

Szemeim a combomra tévedtek, amiből már szivárgott a vér és pánikolni kezdtem, mint egy szánalmasan félő lány, könnyek folytak le az arcomon a fájdalomtól és az undortól, amikor próbáltam eltakarni a nyilat a lábamon a kezemmel, de túl bátortalan voltam hozzá, hogy kihúzzam.

"Harry, mennünk kell.' Kiabált újra Jessie, elhárítva még egy embert erős rúgással, mielőtt több ember szivárgott a fák közül.

Harry hozzám sietett. "Shh, minden rendben van." Mondta gyorsan, ahogy felemelni készült, de a karkötő miatti égés megakadályozta már felhólyagzott kezét. "Bassza meg." Átkozódott az orra alatt.

"É-én nem vehetem le a karkötőt és-"

"Nem." Mérgesen rázta a fejét Harry. "Nem akarok kockáztatni, Rose."

Mintha megérezte volna, megfordult és a szó szoros értelmében vett tűzlabdát dobott a személy felé, aki meg akarta támadni. Szemeim kiguvadtak és ajkaim elnyíltak a ledöbbenéstől, hogy mire képes, de nem tudtam megkérdezni róla, mert még egyet ordítottam a lábam miatt.

"Én tudom vinni." Mondta gyorsan Jessie, ahogy odasétált.

Harry mérgesen nézett rá "Nem, nem akarok, hogy hozzáérj. Mi--"

"Harry,már így is elég vért vesztett!" Kiabált Jessie félbeszakítva testvérét, aki rá nézett.

Harry gondolkodott egy ideig, nyelt egyet, mielőtt bólintott. Jessie felsóhajtott, ahogy óvatosan a térdeim alá nyúlt az egyik kezével, a másikkal, pedig a hátamhoz. Ziháltam, amikor felemelte a lábam, erősen zokogtam, ahogy megmarkoltam a pólóját, mintha csökkentené a fájdalmat.

"Gyerünk, gyerünk, gyerünk!" Mondta gyorsan Harry, ahogy futni kezdett el az emberektől a bátyjával együtt, aki engem tartott.

Mindkettejük sebessége elképesztő volt és rájöttem, hogy Harry ezt rejtegette, amikor vele futottam, főleg azért, mert nem akart lealázni. Az ének elhalt a távolban és gyorsabban mentünk, amíg már nem hallottuk az éneket. De még akkor is tovább futottak.

Harry a faházba vezette Jessiet, ahol gyakorlatilag betörtek az ajtón. Az egyetlen ott tartózkodó személy John volt és ő a szobába rontott, kíváncsisággal szemeiben. Mindenki más még kint vadászhatott. Nem volt időm azon gondolkozni ők is találkoznak-e ilyen emberekkel, mert Harry kiabálva parancsolni kezdett.

"Tedd az ágyra, Jessie. John, menj és hozz valami kurva bájitalt, amit találsz. Most" Parancsolta idegesen, még mindig őrjöngve.

Jessie óvatosan tett le az ágyra, megrezzentem, amikor a combomban megmozdult a nyíl. Harry odajött hozzám, lenézett rám sajnálkozva, ahogy rájött, hogy nem tehet semmit. Nem engedte meg, hogy levegyem a karkötőt, így nem tudott sehogy sem segíteni.

"Ez kicsit fájni fog." Mondta Jessie gyengéden, mielőtt gyorsan kihúzta a nyilat, majdnem, mint egy sebtapaszt.

Sikítottam és nehezen vettem a levegőt, ahogy még több könny buggyant ki a szememből. Harry félrenézett, mintha nem bírta volna nézni, de Jessie kétségbeesetten dolgozott, miközben levette a kabátját, és szorosan a vérző lábamra kötötte. Látásom homályosodott a vérveszteség miatt, de a kimerültség simán legyőzte azt.

Az izzadság keveredett a könnyeimmel, amikor John még egyszer bejött a szobába, egy üvegcsével teli tálcával a kezeiben, ahogy közeledett. Jessie gyorsan végig nézte a címkéket, mielőtt egy rózsaszínt választott, ami kielégítőnek tűnt. Harry ellenőrizte Jessie választását védelmezően aztán bólintott egyetértően.

"Tessék." Mondta gyengéden Jessie, ahogy a kezembe adta a kis üvegcsét. "Ez segít csökkenteni a fájdalmat, amig a Gyógyító megérkezik."

Nem volt erőm megkérdezni, hogy ki az a Gyógyító, szóval, amit tenni tudta, hogy bólintottam és a sebemtől véres és remegő kézzel hajtottam le a tartalmát. A savas ízétől mogorva fejet vágtam, de azonnal hatni kezdett és a lábam érzéketlenné vált. Egy sóhaj hagyta el a számat, ahogy visszadőltem az ágyra és lecsuktam a szemeimet.

Csengettek az ajtón a távolban és Jessie hangja alig hallható volt, ahogy halkan azt mondta. "Majd én."

Hideg ujjak simították el a hajamat a homlokomról, mielőtt gyengéden végig simítottak rajta. Aztán Harry ajkai közel voltak a fülemhez, ahogy azt suttogták. "Sajnálom, Rose."

Ez volt az utolsó emlékem, mielőtt álomba zuhantam.

***

"Megőrültél?" Egy mély hang morgott, ahogy felkeltem, de túl gyenge voltam, hogy kinyissam a szemeimet. "Harry, ez a lány nem érdemli ezt!"

"Azt hiszed, én kurvára nem tudom, Jessie?" Kiabált suttogva egy másik hang. "De nem tudtam, hogy eddig fog fajulni ez az egész."

Egy elkeseredett morgást hallatszott, azt hiszem Jessie volt az. "Harry , el kell neki mondanod."

"Kurvára el fogom, Jessie! Csak... időre van szükségem." Mormolta Harry és el tudtam képzelni, hogy hajába túr.

A szívem hevesen vert a mellkasomban, mert Harry valamit titkolt előttem. Lassan nyitottam ki a szemeimet, amikor csend töltötte be a szobát, próbáltam úgy tenni, mintha épp akkor keltem volna fel, nem tudva az előttem zajló beszélgetésről. Mintha Harry megérezte volna, hogy felkeltem, a fejét felém kapta, állkapcsa ellazult és arcvonásai megenyhültek. Kényelmesen akartam magam érezni az érzelmi változása miatt, de az előző beszélgetés a fejemben volt élénken.

Nem bízhattam Harryben.

Még ha akartam is, ellen kellett állnom. Nem engedhettem, hogy átverjen valamiben és később megbánjam, bármi miatt is.

"Hey." Mondta gyengéden, a velem szemben lévő széken ült. "Hogy érzed magad?"

Morogtam, ahogy próbáltam felülni, Harry a homlokát ráncolta. "Még fáradtan." Motyogtam, nem tudtam a szemébe nézni.

Jessie az ajtófélfának dőlt, kezeit keresztbe fonta mellkasa előtt és őszintén rám mosolygott. "A Gyógyító azt mondta, mindössze egy kellemetlen heged marad. Azt mondta szerencséd van, mert a nyíl nem ment túl mélyre."

Csak bólintani tudtam.

Harry lyukat fúrt a fejem azon oldalába, amit nézett, és nem ha nem lett volna olyan közel, nem hallottam volna, amit suttogott. "Valami baj van."

Küzdöttem a kényszerrel, hogy rá nézzek, kezeimmel szórakoztam az ölemben. Harry Jessire nézett és valami testvéri kapcsolatnak köszönhetően, Jessie rövidet bólintott, mielőtt kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Akkor jöttem rá, hogy nem az ágyon voltam, amin Harryvel aludtunk. Biztos Jessie hozott ide a Gyógyítótól.

"Mi a baj, Rose?" Kérdezte Harry, szemöldökei mélyen összehúzódtak, ahogy arcomat kémlelte.

Csupán vállat rántottam, lenyeltem a gombócot a torkomban, ahogy továbbra is a falat néztem helyette.

Harry frusztráltan sóhajtott, ahogy halába túrt. "Hallgatóztál, igaz? Ez a gond?"

Ezúttal rá néztem, meglepett, hogy mennyire olvasott a reakciómban. Nem tudtam, hogy az egyik képessége miatt, vagy tényleg ilyen könnyű volt belőlem olvasni. Bármi is volt az ok, figyelmen kívül hagytam és kicsit fújtattam,a hogy a fejtámlának dőltem. "Tényleg elkezdtem benned bízni, tudod?" Motyogtam.

Mintha megütöttem volna, Harry ajkai elnyíltak úgy bámult rám teljesen lefagyva. Nem tartott soká, hogy a fejét rázta felállva a székből. "Ne bízz bennem, Rose. Ne bízz senkiben, de főleg ne bennem."

"Miért?" Kérdeztem támadóan, éreztem, hogy magabiztos kezdek lenni. "Nem öltél még meg, szóval miért nem kéne bíznom benned?"

Összeszűkített szemmel nézett rám. "Ez fog megölni, Rose. Ha megbízol, az emberekben azzal azt mondod neki, hogy bármit megtehetnek veled, hogy manipuláljanak. Függetlenül attól, hogy a hátuk tervezel valamit vagy az arcukba mondod. Nem bízhatsz senkiben valami negatív reakció nélkül."

A fejemet ráztam és hitetlenül túrtam hajamba egyik kezemmel. "Annyira kimerítő vagy, Harry. Nem értelek."

"Nem is kell." Morogta összeszorított fogai között. "Nem azért vagyok itt, hogy örömet okozzak neked, Rose. A bosszú miatt vagyok itt."

És ezzel megfordult és kiment a szobából az ajtót becsapva háta mögött.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: