Rose

A szívem a fülemben dobogott, ahogy tovább futottunk, faágakat kerültem ki és ágakat léptem át a földön. Harry visszanézett rám, hogy megbizonyosodjon, még mindig ott vagyok, miközben futott. Gyorsabb volt nálam hosszú lábaival, de én sosem voltam oda egy fizikai feladatért sem. Természetesen nem volt rá okom, mióta alig ettem, de egyre nehezebb volt tartanom az iramot vele, a kimerültségem nőtt.

Lihegtem, mintha két mérföldet futottam volna, izzadság gyöngyözött a homlokomon, de tovább folytattam. Végül Harry megállt, mellkasa erősen emelkedett és süllyedt, ahogy a tájat pásztázta. Megálltam mellette, előre hajoltam és kezeimet a térdemre tettem, ahogy szenvedtem, hogy végre rendesen vegyek levegőt.

Szórakozott kuncogás hagyta el Harry ajkait. "Talán többet kéne gyakorolnod, Rosalie."

"Fogd be a kurva életbe már." Morogtam két levegővétel között.

Harry csak nevetett.

Nyafogás hallatszott a közelből. Halk volt, de elég ahhoz, hogy tudjuk, valaki még mindig bajban van. Harry azt mondta maradjak mögötte, ahogy az irányába sétált, habár nem tudtam biztosan miért. Ha valaki bajban van, mi a legrosszabb, amit tehet velem? A nyakláncom is rajtam volt. De a gondolat, hogy Harry meg akar védeni jobban melengette a szívemet, mint kellett volna.

Egy kis tisztásra léptünk, ahogy kikerültünk a fák közül, mindketten megálltunk a lány látványára, aki velem idős lehetett, lába ugyanabba a vas csapdába volt, amiben az enyém is. Nem ugyanaz a csapda volt, de bizonyára ugyanolyan. A legkisebb mozdulatra is, amit tesz.....megborzongtam.

"Segítség." Suttogta, kezei remegtek, ahogy mellkasához tartotta őket.

Harry homlok ráncolva nézett rá, szemöldökeit összehúzta, ahogy a fát tanulmányozta körülötte. "Tegyél valamit." Sziszegtem.

De nem nézett rám. Helyette a fejét rázta, szemeit egy irányba kapta, ahol valami lógott a lány mögötti fán. Szigorúan nézett rám, "Maradj itt és ne menj sehova," Mondtam gyorsan mielőtt ismét elfutott.

"De Harry !"

Túl késő, elment.

A lányra néztem megint, legyőzött sóhaj hagyta el az ajkaimat. Könnyek folytak le sápadt arcán, emlékeztetve arra mennyire féltem, amikor én voltam ugyanolyan veszélyben. Több időt nem vesztegetve oda futottam hozzá.

"Shh, minden rendben van. Én.....segíteni fogok." Dadogtam, ahogy egy szükségtelen ágat arrébb toltam, szóval láttam a szerkezetet, amit elrejtettek. 

"Kérlek, siess." Motyogta.

Bólintottam, ahogy szavaira figyeltem, de az agyam az okon töprengett, hogy miért lehet egyedül az erdőben. Talán olyan, mint én és elszökött a szüntelen kínzás elöl. Talán egyike a lázadó tiniknek, akik azt hiszik jobbak, mint mások. De a szó szorosan vett értelmében vett semmi közepén utcák sincsenek a közelben. Ki ő és honnan jött?

Szemöldökeimet összehúztam, ahogy további kérdések merültek fel bennem, de a legnagyobb óvatosságommal néztem rá. "Valójában..." Nyaltam meg ajkaimat, ahogy kifogáson gondolkoztam, hogy ne szabadítsam ki. "É-én nem tudom, hogyan."

A lány erősebben zokogott, igazán elhittem, hogy segítségre van szüksége. De a csillanás miatt a szemében, amit nem tudtam nem észrevenni, szívem kicsit gyorsabban vert, ahogy arrébb mentem tőle.

"Én.... sajnálom, de meg kell várnunk míg Harry visszatér." Mondtam gyorsan.

A lány lassan bólintott, miközben figyelmeztettem, hogy ne mozogjon. Még mindig azon tűnődtem miért tűnt nekem gyanúsnak, de Harry nem mondta kiszabadítanánk. Annyit mondott, hogy maradjak itt. Hagynom kell, hogy ő döntsön, mert úgy látszik tud olvasni az emberekben minden erőfeszítés nélkül.

Tudni fogja ki ez a lány.

Harry

Lábaim a sárba csapódtam, ahogy az árnyékot követtem, jó ötletnek tűnt az alapján, akire gondoltam, hogy lehet. Ha tényleg Marcus az, itt a lehetőségem, hogy elkapjam és befejezzem az ügyet egyszer s mindenkorra. Kértem Roset, hogy maradjon a lánnyal és tudom, hogy hallgatni fog az ösztöneire. 

Az a lány bajban van.

Lehetetlen sebességgel futottam, hogy elérjem az alakot. Meg kellett állnom, mert elvesztettem, és ez egyszerűen elfogadhatatlan volt. Ha köze van apámhoz meg kell csinálnom.

Végül nyertem egy kis közelséget a fekete árnyék felé, megragadtam a lehetőséget és utána nyúltam, de a földre estem. Körbe néztem gyorsan és láttam, hogy az alak eltűnt a szemeim elől.

Francba.

Természetesen Marcus nem harcolna velem, nem ilyen nyíltan.  Mert nem tudhatod, kik néznek a fák ágai közül. És Marcus elég okos, tudja, hogy követik. Nem beszélne velem egy hatalmas nyilvános helyen, de kiakasztott, hogy eltűnt mielőtt megállíthattam volna.

Figyelmemet Rosera fordítottam (az egyik képességem, hogy érzékelek valakit bizonyos távolságon belül) nem volt nehéz hallani a sikítást. De nem a csapdába esett lány volt az, hanem Rose.

Rose értem sikított.

És azt hiszem olyan gyorsan még életemben nem futottam.

Rose

"Kérlek." A lány fuldokolt. "Segítened kell."

"É....én." Kerestem a szavakat, miközben az agyam pörgött, de a szimpátián a legjobbat hozta ki belőlem. Tudom milyen szörnyű egy ilyen csapdában lenni, és bizonyára a legszörnyűbb dolog, ami történt velem valaha. Nem hagyhattam ott a lányt, gyakorlatilag élete utolsó perceit tartottam a kezemben. Harry túl sokára fog visszaérni. Bármelyik pillanatban elvesztheti a lábát a lány.

Alsó ajkamba harapva, visszabotorkáltam és megnéztem az utasításokat. A lány tovább zokogott, ahogy remegve nézett rám. Ahogy a szabadulás zaja megütötte fülét, kiugrott a csapdából. Köszönet nyilvánításra vagy talán egy ölelésre számítottam, de helyette csak ott állt.

Vészjósló mosoly játszott ajkain.

"Oh buta." Rázta a fejét szórakozottan, közelebb lépett hozzám, ahogy seggre estem. Még mindig a földön voltam, de a lábaim túl gyengék voltak ahhoz, hogy felálljak. "Ez nagy hiba volt."

A szívem erősen vert és gombóc lett a torkomban. "D-de én csak segítettem."

Hátrahajtotta a fejét és ördögien felnevetett. "Túl jó lelkű vagy, drágám."

Előkapott egy tőrt az övéből és nem törődöm módon forgatni kezdte az ujjai között, ahogy közelebb lépett hozzám.

Az egyetlen, amit tehettem, hátamat a mögöttem lévő fának nyomtam és sikítottam.

De tudtam, hogy senki nem hall és Harryt pedig nem fogja érdekelni.

Csoda lenne, ha Harry törné magát, hogy visszajöjjön. Valószínűleg szándékosan hagyott itt, nem tudott tovább elviselni. Habár reggel azt mondta maradjak, nyilván azt akarta, hogy menjek el. Tudta, hogy elveszek és tudta, hogy reménytelen leszek. Hirtelen rájöttem, hogy ez volt a terve.

"Marcus büszke lesz rám." Mondta a lány kuncogva, ahogy a tőrt a nyakamhoz tartotta, könnyek lepték el a szemem.

Aztán a rám tört a felismerés: azt mondta Marcus. Mint Harry ördögi apja? De miért lenne rá büszke azért, mert megöl engem?

"Ne aggódj--" A lány mosolygott ördögien. "-- nagyon fog fájni."

Cselekedni akart, de valami a földre ütötte, a tőr kirepült kezeiből. A szívem még mindig a torkomban dobogott, ahogy könnyeim lefolytak arcomon, a hátam még jobban a fának nyomtam, ahogy megláttam az alakot mögötte.

A fiú, aki megmentett Harry volt.

De miután kitörte a lány nyakát (a szó szoros értelmében a kezeivel), felállt és felém fordult. A haja göndör volt és rendezetlen, a határozott állkapocs vonala ugyanaz volt és a gödröcske is látszott bal arcán. A magasság és a testfelépítés stimmelt, de valami más volt.

A szemei barnák voltak.

"Jól vagy, szerelmem?" Kérdezte ugyanolyan akcentussal, amit Harryhez kötöttem, de nem ő volt.

Kinyújtotta  a kezét, de egy dörmögő hang megállította mögöttünk. "Nehogy hozzá érj bazd meg."

Mindketten arra néztünk és megláttuk az igazi Harryt, zöld szemei elsötétültek, ahogy odajött. Könnyes szemekkel néztem egyikükről a másikra, ajkaim elnyíltak, ahogy rájöttem ugyanúgy néznek ki a szemszínüket leszámítva. Az összezavarodottság nyilvánvaló volt arcomon, ahogy barátságtalanul néztek egymásra. Nos, Harry barátságtalannak tűnt, de a hasonmása nyíltan nézett rá.

A hasonmása udvariasan mosolyogva nézett rám. "Látom a zavart az arcodon." Kuncogott mielőtt Harryre nézett, de Harry a földet bámulta összeszorított állkapoccsal. "Beavassuk a lányt, Harry?"

Harry nyelt egyet, sötét szemei felnéztek, ahogy kicsit keserű hangon megszólalt. "Rose, ő itt Jessie. A....testvérem."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: